rip
béel
2016. június 28. kedd, 10:36
Mesés karriert tudhat a háta mögött a bunyós vígjátékok és spagettiwesternek egykori főhőse.

86 éves korában elhunyt Olaszország egyik leghíresebb színésze, Bud Spencer. Az eredetileg Carlo Pedersoli néven megkeresztelt színész volt az első olasz úszó, aki 100 m-es gyorsúszásban egy perc alatti eredményt ért el, nevét mégis inkább a Piedone-filmekből, spagettiwesternekből és a Terence Hill-lel közös filmjeiből ismerjük.Korábban már többször is halálhírét keltették, tévesen, ám hétfőn késő este a színész fia, Giuseppe Pedersoli jelentette be. Mint mondta: édesapja nem szenvedett, csendesen ment el 2016. június 27-én hétfőn este 18 óra 15 perckor.

A jól megtermett, mackós mozgású, lapáttenyerű Carlo Pedersoli Nápolyban született 1929. október 31-én. Már kicsinek sem volt kicsi: állítólag hat kilósan jött a világra.

Kiemelkedően jó tanuló volt, emellett nyolcévesen úszni kezdett. 1948-ban mellúszásban, 1950-ben a 100 méteres gyorsúszásban lett olasz bajnok.

Ugyanebben az évben az olasz vízilabda válogatottal Európa-bajnokságot nyert, az 1952-es helsinki olimpiáról ezüstéremmel tért haza. 1956-ban, a Melbourne-ben rendezett ötkarikás játékokon még ott volt, aztán több világversenyen nem indult.
Elindult viszont filmes karrierje, eleinte statisztaszerepekkel. Egyszerű ókori római katona volt például az Olaszországban forgatott Oscar-díjas Quo vadis című amerikai filmben.

1967-ben igent mondott egy filmvígjáték főszerepére (Isten megbocsát, én nem).

Ebben a makaróni-westernben már mint Bud Spencer szerepelt, oldalán a későbbi, szinte állandó partnerrel és jó baráttal Terence Hillel. (A legenda szerint művésznevét részben Spencer Tracy iránti tiszteletből vette fel, részben pedig a Budweiser sör iránti szeretetből.)

A híres bunyós páros vígjátékok sokaságában szórakoztatta ezután a nagyérdeműt: Az ördög jobb és bal keze (1971), Különben dühbe jövünk (1973), És megint dühbe jövünk (1978), Kincs, ami nincs (1981), Szuperhekusok (1985).Bud Spencer szólókarrierje is sikeres volt. Steno rendezésében készültek a Piedone-filmek a behemót, jólelkű, de keményöklű nápolyi zsaruról.

Komolyabb témájú filmekben is megállta helyét: Sötét Torino (1972), A zsoldoskatona (1976). A kilencvenes évek közepétől – elhízása miatt – már nem vállalt szerepet pofozós filmekben, inkább tévésorozatok magánnyomozójaként osztotta az igazságot (Extralarge, Professzor Clementi).
 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/15948
Ilyen ez a népviseleti demokrácia.
Ön fizetne ennyit értük? A kolozsvári városháza fizetett. Kétszer is.
Szombaton este, a Múzeumok Éjszakáján a nagyközönség végre meglátogathatta a Körösvidéki Múzeum új, hatalmas épületét Nagyváradon, ahol hosszú évek után végre ismét működhet a közgyűjtemény.
Természetesen a kisebbségsimogató románok adták fel a leckét. És természetesen a gazda kezébe harapó magyaroknak.
Akarunk olyan autonómiát, mint a dél-tiroliaké? Akkor sürgősen meg kéne tanulnunk, hogyan csináljuk meg.
Az egyik oldal a Normalitás menetét szervezte meg a Sokszínűség menetével szemben.
Lekövezték a gyalogosövezet templom előtti részét is. Kolozsvár új teret nyert.
Százezer lejes bírságot is kaphat az a kereskedő, aki régi csomagolásban árulja a cigarettát. Ettől akár be is csődölhetnek egyes boltok.
Óriási Európát írtak alá a kisebbségek képviselői a Bánffy-kastély udvarán.
A közönségdíjat is elnyerte a néprajztudós. Mit mondhatunk? Csak így tovább!
Úgy tűnik, Bukarest egyre több gólt kap. Például Kolozsvártól. Na de mi ennek a titka?
Ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot vagy az 5 ezer főt, alkalmazni kell a kisebbség nyelvét beszélő személyzetet.
A Mentsétek meg Romániát Szövetség a hangulatpárt. Az RMDSZ a jogállamiság-tagadó. A szerzőnek pedig kicsit elgurult a gyógyszere.
Felkötöttük a nyakkendőt és a gatyát, és megcsináljuk! Hittel és bizakodással lelkesítették aláírásgyűjtésre magukat az európai kisebbségek képviselői.