Szerző: Farcádi Botond
2015. szeptember 10. csütörtök, 08:32
A román hadsereg általuk felszabadításként megélt 1944-es bevonulása a helyi magyarság számára éppen ellentétes üzenetet hordoz, az azt megörökítő zászló tehát semmiképpen nem alkalmas arra, hogy a Sepsiszentgyörgyön élők közös, mindenki által elfogadott jelképe legyen.

„Mindaz, ami kedden Sepsiszentgyörgyön a román hadsereg 71 évvel ezelőtti bevonulására való megemlékezés ürügyén történt, majd a háromszéki megyeszékhelyi események nyomán Bukarestben a kormánypalotában és a magukat hírtelevízióknak hazudó stúdiókban lezajlott, nem egyéb, mint a provokáció legaljasabb formája. Az elmúlt időszakban kínkeservesen beindulni tűnő magyar–román párbeszéd lenullázását, a magyar–román kapcsolatok megmérgezését célul tűző sötét szekurista örök erődemonstrációja zajlott a háromszéki megyeszékhelyen, melyen nem átallottak eszközként használni karhatalmi erőket, egy 93 esztendős háborús veteránt, számos, nemzeti identitására büszke, de nem nacionalista román hazafit, börtönben ülő médiamogulok alkalmazásában álló hangulatkeltőket, végső soron pedig saját nemzeti jelképüket, a trikolórt is.

Azt ugyanis remélhetőleg igen sok helyben élő román is belátja: a román hadsereg általuk felszabadításként megélt 1944-es bevonulása a helyi magyarság számára éppen ellentétes üzenetet hordoz, az azt megörökítő zászló tehát semmiképpen nem alkalmas arra, hogy a Sepsiszentgyörgyön élők közös, mindenki által elfogadott jelképe legyen. Ahhoz sem kell még túl nagy empátia, hogy ezek tudatában belássák: a helyi magyarság megalázásának minősül, ha mindenáron kitűznék azt a városháza tornyára. Innen pedig már csak egy apró kis lépés levonni a következtetést: nem a békés együttélést, sokkal inkább az etnikumközi feszültség gerjesztését szolgálják az olyan látványos gerillaakciók, mint amilyenné degradálták ünnepüket és zászlajukat.

Mert erre hivatkozva állt ki pár órával később elmarasztaló állásfoglalásával a plagizáláson ért, számon soha nem kért Gabriel Oprea belügyminiszter, kormányfőhelyettes, sokak szerint leendő miniszterelnök, a cirkuszmutatvánnyá alacsonyított ünnep ürügyén zúgott – az esti órákban, csúcsidőben – Dan Voiculescu volt szekusbesúgó stúdiójában a szolgálatos nemzetféltők kórusa,  hazugság- és gyűlöletkampánya. És ugyancsak eme aljas provokáció nyomán állt elő tegnap  Kovászna megye prefektusa ama rendőrállamot idéző megnyilvánulásával, melyben bűnvádi eljárást és ügyészségi kivizsgálást sürget a városvezetés ellen.

A soviniszta, szélsőségesen magyarellenes erők zászlót bontottak. Már megint itt van a gyűlölet. Köpni kell."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11440
A Kolozsvári Magyar Napok záróeseménye, a Csárdáskirálynő-előadás után találkoztunk a Stázit alakító, sepsiszentgyörgyi származású művésznővel, aki fantasztikusan érezte magát.
Elég sok, a román többség számára kényelmetlen igazságot tartalmaz Hans Hedrich írása.
Ha nem esik jól látni, hallani a verést, a nyúlkálást, a beszólást, jusson eszedbe, mennyire eshet ez jól az áldozatnak. Fél éves a kampány a nők elleni erőszak visszaszorításáért.
Idén a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvós Zenekar szolgáltatta a toronymuzsikát a Szent Mihály-templom tornyából.
A ferences szerzetes szerint túl könnyen mondjuk ki, hogy a Jóisten elfordította az arcát, és ez nem jó hozzáállás.
Hatalmas bulit csaptak, majd őszintén meséltek nekünk a magyar blues istenei.
Tessék csak olvasni, valóságos kémregény. Mindenki benne van: az oroszok, Budapest, az RMDSZ, az EU. És persze a jó oldalon a mioritikus haza.
És a Mutass jó példát! program is szépen halad a maga útján.
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.