Szerző: Farkas Réka
2015. augusztus 11. kedd, 08:35
A süketek párbeszéde zajlik az erdélyi magyar politikában, sem az erősebb, sem az alig lélegző, gyengébb felek nem tudnak túllépni önmagukon.

„Azt senki nem vonja kétségbe, az együttműködés kulcsa a párbeszéd, és ez a dialógus nem tud létrejönni. Felemás, »várunk, de inkább ne gyere« jellegű meghívások, »nem növelem jelenlétemmel a te bulid népszerűségét«-szerű elutasítások, duzzogó kihátrálások, nagyképű távolmaradások jellemezték az idei nyár politikai táborait. Mindenki saját terepén, saját közönségének fújta a magáét, mutogatott a hiányzókra. Ez történt a MIÉRT-táborban, Tusványoson, a SIC-Feszten, az EMI-táborban. Elzárkóztak a találkozástól, az RMDSZ ereje fölényének tudatában, a Néppárt igaza hitében, a tisztességes politizálás egyetlen letéteményesének kiáltva ki magát, az MPP tudathasadásosan sodródva az RMDSZ bekebelező ajánlata és az autonomista erőkhöz való tartozás óhaja között.

A süketek párbeszéde zajlik az erdélyi magyar politikában, sem az erősebb, sem az alig lélegző, gyengébb felek nem tudnak túllépni önmagukon. Talán reménykedhetünk, ősszel a lármafás autonómiaakció bár ideig-óráig ismét egy táborba sodorja a vetélkedő pártokat, szervezeteket, és újra megszülethet a nagy meneteléshez hasonló közösségi élmény. S talán egyszer azt is belátják vezetőink, hangzatos szólamokkal egy ideig vakítható a nép, de kiürülnek, elkopnak, hiteltelenné válnak. Tettekre is szükség lenne, amelyek felülírják a politikai érdeket, valóban a közösséget, megmaradásunkat, fejlődésünket szolgálják. Ez külön táborokban, önkörükben szónokolva nem megvalósítható, csak valós összefogással, hiteles együttműködéssel."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/10988
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.
Kisebbség-kisebbség, nem mindegy, hogy melyik? – gondolhatták az illetékesek.
Aztán jól megfenyegették pénzbírsággal az oktatási tárcát. Most biztos átgondolják.
A kedves kormány tejjel-mézzel folyó Kánaánt ajánl a nyugdíjasoknak. És a szükséges pénzt például az autópályáktól veszi el.
Sőt, megújulnak az istenházák Kolozsváron.
A tulajdonos azt ígéri, Erdély legszebb terasza fog működni a majdani szálloda udvarán.
Az önkormányzat nagy erőbedobással, a szállásadók csillagászati árakkal készülnek a Nagy Napra.