„Arra már nem figyeltek fel, hogy rövidesen bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen, és ha sikerrel járnak, akkor majd nekik kell előteremteniük az ehhez szükséges pénzt. Vagyis tulajdonképpen öngólt lőttek – amit eléggé nagy ostobaság.

Igaz, cserében ez jelentette a liberálisok első parlamenti győzelmét. A szociáldemokraták ugyanis igen nehéz helyzetbe kerültek, hiszen csak nem szavazhattak Victor Ponta kormányrendelete ellen. A családi pótlék megduplázását elutasítva ráadásul sokat veszítettek volna népszerűségükből is. A másik változat pedig az volt, hogy a kiegészítésekkel együtt lelkesen megszavazzák a rendeletet. Így – a párt szempontjából – ezt az utóbbi »rosszat« választották. Victor Ponta pedig maszekben szívhatta a fogát, hivatalosan viszont neki is örvendeznie kellett egy évvel a választások előtt, hiszen a gyermekeknek szüleik vannak – a szülők pedig voksolnak. Így aztán – immár ki tudja hányadszor – ismét elbeszélgetett benne a meggyőződéses szociáldemokrata, akinek »régi vágya volt« egy ilyen intézkedés, a kormányfővel, aki közölte, hogy mindez kis híján két milliárd lejébe kerül a költségvetésnek. És motoszkált benne még egy harmadik személy is: a honatya, aki nem vett részt saját kormányrendeletének megszavazásán.

Szóval így történt, hogy nemsokára közel négymillió gyermek él majd talán egy fokkal jobban. Jó, persze ettől még nem kell fogyókúrára fogni a gyermeket, de azért sok kicsi sokra megy, mindez megérződik majd a családi büdzsében. Méghozzá függetlenül attól, hogy ez a dicséretes intézkedés lényegében álomszuszékságból, szavazatgyarapító számításból valamint némi ostobaságból született meg.”