„(Nem mintha ez Vona Gábor pártját – minden, kétes hitelességű cukiságkampány és néppártosodási törekvés ellenére – szimpatikusabbá tenné. A szélsőségesként nyilvántartott párt sikere nem csupán az ország, de az egész nemzet megítélését rontja, különös tekintettel a határon túli nemzetrészek helyzetére, amelyek számára fontos, hogy anyaországuk minél nagyobb nemzetközi tekintélynek örvendjen).

Nem valószínű, hogy arról lenne szó: a magyar társadalom szélsőjobb irányba tolódott volna. A Fidesz szavazói egyszerűen inkább otthon maradtak.

Az ok az lehet, hogy azt kellett látniuk: a tavalyi győzelem után a kormányoldal beleállt egy csomó teljesen fölösleges konfliktusba, az internetadótól a reklámadóig. Emellett a korrupciós vádak, illetve egyes politikusok urizálása sem a népszerűségét növelték.

Ráadásul a Simicska Lajos elleni „háború” még inkább megzavarhatta a jobboldali szavazókat, akiknek azt kellett konstatálniuk, hogy a kormányoldal immár saját hátországával is viaskodik. Ezért inkább nem voksoltak, és ezzel üzentek a kormánynak: az eddigieknél kevésbé konfliktusos időszakra vágynak.

Az mindenesetre beszédes, hogy a veszprémi siker után – ahol függetlennek álcázva aratott sikert jelöltje – a balliberális oldal csúnyán leégett. Vagyis a polgárok továbbra sem tartják hiteles alternatívának.”