Vallásoktatás: bár nem törlik el, mégis sokan diktatúrára panaszkodnak

Március 9-e után kizárólag a szülők kérése alapján járhatnak a diákok vallásórára, a vonatkozó nyilatkozatokat március 6-áig kell benyújtani az iskolák titkárságán. Az alkotmánybíróság döntése alapján született törvénymódosítással az egyházak nem értenek egyet, a tanintézetek pedig kivitelezhetetlennek tartják a jogszabály gyakorlatba ültetését tanév közben.

A lelkiismereti szabadság szavatolására hivatkozva tavaly novemberben az alkotmánybíróság arról döntött, ezentúl nem azoknak a szülőknek kell kérést benyújtaniuk az iskolába, akik nem akarják, hogy gyermekük vallásórára járjon, hanem ellenkezőleg, kérni kell a vallásórákat. A határozat 2015. január 23-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben, a törvényhozónak ettől számítva negyvenöt nap áll rendelkezésére, hogy az oktatási törvény vonatkozó előírását módosítsa, emiatt jelölte meg a szaktárca a március 9-ei időpontot, mint a jogszabály kötelező érvénybe lépésének határidejét.

Sorin Mihai Cîmpeanu tárcavezető korábban azt nyilatkozta, a módosítást csak jövő tanévtől vezetik be, és a szülőknek azért kell már márciusban nyilatkozniuk opciójukról, hogy az iskolák megtervezhessék a tanórákat, illetve a vallástanárok katedráját, utólag ellenben megváltoztatta véleményét, és a negyvenöt napos határidőre hivatkozva utasította az iskolákat, hogy tanév közben szervezzék át a vallásórák rendjét, tegyék azokat a tanítási nap elejére, illetve végére.

A jogszabály gyakorlatba ültetéséről Szőcs-Torma Katalin, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnázium igazgatóhelyettese a Háromszéknek elmondta: lehetetlen tanév közben átszervezni a vallásoktatást, mert azt csoportban tartják, évfolyamonként az azonos vallásúak ugyanabba a csoportba járnak.

Az oktatási törvény módosításával Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese sem ért egyet. „Szomorúan vettem tudomásul, hogy az 1989-es fordulat után huszonöt évvel bekövetkezhet, hogy visszatérünk a sötét múltba, amikor elvették a villanyt és kiiktatták Istent és az egyházat az emberek életéből, most pedig ugyanez történik modern formában. Érdemes elgondolkodni, hogy mit tanítanak ezeken a vallásórákon, mert sokan nem is tudják. Tanítják a szép magyar beszédet, a magyar kultúrát, a történelmünket és azt, hogy az ember érzéseivel, lelkületével is foglalkozni kell. A vallásoktatás kiiktatásában korunk embere belső romlását látom, megvonják tőlünk, hogy gyermekeink értékeivel, lelkületével foglalkozzunk. Úgy tűnik, előbb nyelvünktől, most vallásunktól fosztanak meg.”