„A nagy ünnepi hangulat – a változás 25. évfordulója és Klaus Johannis elnökké ütése – közepette a szenátus EGYÖNTETŰEN elfogadta a Nagy Testvér-törvényt, vagyis azt, hogy jóváhagyás nélkül kalandozhatnak a román hírszerzők minden polgár számítógépében. Ahogy az újságírók mondták: a kékszemű fiúk már a szekrényből figyelnek! Oroszország és Kína után – ha az új elnök aláírja – Romániának is lesz ilyen törvénye. Annak ellenére, hogy a civil társadalom tiltakozása miatt egyszer ezt már visszavonták. (…)

A mindennapi élet nem egyszer bebizonyította, hogy a SRI berkeiben az erdélyi magyarságot veszélytényezőnek tartják, ellenőrzik is minden lépését hatalmas hévvel. Úgymond terroristák vagyunk. S mivel egyelőre más ilyenfajta nincs az országban, hát bennünket fognak még nagyobb lendülettel figyelni, ügyelni.

Persze, időközben Klaus Johannist is tesztelik. Mert az ő névjegyére is szükség van, hogy a törvény életbe lépjen. Ha változtatás nélkül aláírja a jogszabályt, akkor az őt eddig támogató civiltársadalom szidalmait zúdítja a nyakába, ha a parlamenthez visszaküldi módosításért, akkor a törvényt kezdeményezők felhördülnek, hogy az ország biztonságát veszélyezteti.

Azt értem, hogy a jelenlegi hatalomnak ez volt a célja, csak azt nem, hogy hol volt az ellenzék, köztük a mi fiaink, lányaink? Miért szavaztak meg egy ilyen törvényt? Negyedszázad elteltével csak nem vágyták megint a laká­sukba beengedett kancsal szemeket?”