„A félmegoldások kora várhat reánk, ami előbb-utóbb megbosszulja magát. Leginkább rajtunk. És most nem a kisebbségi kilátásokról beszélek. Azok mindenki előtt világosak: biztosak lehetünk benne, hogy a kampányban elhangzott mondatok közül egy valami a Iohannis-korszakban nem veszíti érvényét: mind románok vagytok, ti másajkú román alattvalók.

Egy olyan miniszterelnökkel, aki vasárnap estig ádáz ellenfeled volt egy nagy, mérget okádó, dehonesztálásra törekvő mérkőzésben, az együttműködés, a megegyezés nem lesz rózsaágyi kéjlovaglás vagy szivárványos pisztrángficánk. Akár már a beiktatás előtt újratöltik a Paloták harca című videojátékot, és elkezdődhet a mérkőzés friss lövedékekkel, régi-új taktikával, ócska nacionalista stratégák útmutatása alapján.

S ha nem, akkor lemond végül a csökönyösnek tetsző furmányos, teleormányos kormányfő, és ő lesz a legkövetkezetesebb ellenzéki vezér, minden ellenzékit, elégedetlen, kalandor szélsőségest is maga mellé állíthat az ellenzékiséghez éppen illő gunyorosságával. Ki fog használni minden körülményt. Nyelvét és kardját élezi majd az elnök ballépésein, sutaságain, rossz döntésein, mindent demagóg módon azzal magyaráz, hogy egy nemzetidegentől, egy nem ortodoxtól, hanem valami világos fejű protestánstól eredő ördögi cselek. Vagy cinizmusában odáig süllyed az Iliescu mestertől csak fejcsóválást érdemlett szakripacs , hogy az általa egyelőre el nem ért, de igencsak áhított elnöki funkciót a parlamentben törvények sokaságával fogja súlytalanítani, míg a legfőbb közjogi méltóság elveszíti döntéshozatali erejét, jelentéktelenné válik.”