„Az 1989-es fordulat után a szeku »remek« szakembereinek kellett munkát adni, aztán, úgy tűnik, a jó iskola kinevelte az utódokat is. Termékeny huszonöt évet tudhatnak maguk mögött, szemük láttára, mondhatjuk, felügyeletük alatt burjánzott nemzetbiztonsági kockázatot jelentő mértékűvé a korrupció, nem tudták (nem akarták?) elejét venni az ország szétrablásának, a privatizáció során történt hatalmas visszaéléseknek. Mindeközben olyan gazdasági és politikai hatalom össz­pontosult a romániai titkosszolgálatok kezében, hogy államelnököket, kormányokat tarthattak s tarthatnak talán még ma is sakkban. S hogy nehogy bárki megkérdőjelezze létjogosultságukat, időnként »visszaverik« a nemzetállam egységét veszélyeztető külső és belső erőket. Különösen éberek például tájainkon, nemrég vezetőjük, George Maior nyilvánosan is elismerte, hogy feladatuknak tekintik a területi autonómia megvalósulásának megakadályozását Romániában.
A túlméretezett, túlpénzelt titkosszolgálatok túszul ejtették az országot.”