„Ez történt anno Gyulafehérváron, amikor a szentgyörgyi szurkolókat kivezették a teremből, amikor a kosárlabda Románia-kupa négyes döntőjén elővették a székely zászlót. Semmi gond nem volt az amerikai és izraeli lobogókkal (amelyeket a hazaiak rendszeresen kitűznek, hogy idegenlégiósaiknak kedvükben járjanak, és amelyek használata szó szerint ellentmond a hatályos zászlótörvénynek), a székely zászló viszont »feszültséget keltett«.

Hétvégén Nyárádtőn a gelencei focicsapat szurkolóinak megtiltották, hogy a Székely-kupa nevű rendezvényen székely zászlót lengessenek. Most ne menjünk abba bele, hogy milyen törvény alapján intézkedtek, de azt igazán érdekes volna tudni: honnan tudja a nyárádtői csendőr, hogy milyen a székely zászló? Kurzust tartanak heraldikából és zászlótörténetből? Ki tartja? Milyen könyvészet alapján? Milyen időtartamú egy ilyen szakképzés? Idejük ugyan van rá, hiszen, mondjuk, magyarul nem kell megtanulniuk. Minek?

A minap oktatta ki a rendőrség a csíkszeredai polgármesteri hivatalt, hogy rájuk nem vonatkozik az a jogszabály, miszerint, ha egy településen egy adott nemzeti közösség számaránya meghaladja a húsz százalékot, akkor azok anyanyelvén is biztosítani kell a kommunikációt. Ők ugyanis – szól az érvelés – nem tartoznak az önkormányzatoknak alárendelt, úgynevezett »dekoncentrált« intézmények közé.

Ez, sajnos, így van. A rendőrség valóban egy központi intézmény, amely különbséget tesz az állampolgárok között: vannak, akikkel anyanyelvükön beszélnek, és vannak, akikkel nem.”