Két dolog ejtett ámulatba tegnap, amikor két világító fagyi becsábított a volt New York szálloda halljába: a csillagos ég málló luxus fölöttem és a morális törvény fogyókúragyilkos édességek körülöttem. A helyszín és a kínálat a dekadenciában találkozik, és üti egymást.
Meg se kíséreltem végigkóstolni a standokat, de a szúrópróba tudományos eredményeit szívesen megosztom. A bejárattól jobb kézre, a sarokban lévő stand aprósütijei igazi házi remekek, omlós a tésztájuk, nincsenek túlcukrozva, és ugyan van mellettük árcédula, de a cukrászdás néni néha ingyen is kínálgatja őket. Meg egyúttal természetesen cukrászi szolgáltatásait. Nagyon cuki a néni.
Balról utazási iroda fogad, ők a kakukktojás, de annyira kedvesek, hogy muszáj velük leállni két szóra.
Ezt az óriásborkány cukorkát fogják kisorsolni azok között, akik megtippelik, hány cukorkát gyömöszöltek bele. Azt mondták a turistavadászok, hogy ők sem tudják.
Fantasztikus ízélményt jelentett a Hegyi kamra nevű stand, ahol alig cukrozott szörpöket és dzsemeket kínálnak. Az áfonya a király. Állítólag veritábilis mócok készítik saját termésből. Nem olcsó. Sose értettem ezt a logikát, de meg kell fizetni rendesen, ha valamibe NEM tesznek cukrot.
Nagy sztár továbbra is a macarone, és szerencsére nem akar mindenki ebben nyomulni.
A műszínű bonbonokat és muffinokat messze elkerültem, miközben azt a tudományos megfigyelést tettem, hogy minél kevésbé természetes színű valakinek a terméke, annál műbb a mosolya is.
De például a Mishka-lánynak nagyon természetes a mosolya.
Elneveztem erdélyi Milkának, mert legalább annyi változatban keveri a házicsokit, mint amennyivel most a multi kísérletezik. Afrodiziákumos csokija is van vagy nyolcféle fűszerrel, gyömbérrajongóknak dedikálva.
De ami leginkább lenyűgözött, az a helyszín és a vásár kettőssége. A Conti napról napra bomló, szecessziós luxusa már magában elképesztő, annyira tömény a luxus, és annyira tömény a mállás. És most ezt akarják elfedni tömény, lufis-szalagos giccsel, hogy legyen gusztusunk tömény édességeket kóstolni.
Nincs az a villámmetabolizmusú ember, aki ennyi réteg máztól ne kapna lelki diabéteszt. Kihagyhatatlan élmény erre az esős hétvégére.
Ezért a két, egymást taszító dekadenciáért mindenképp érdemes beugrani a Contiba. Szombaton és vasárnap reggel tíztől nagyjából este tízig tobzódnak ott a szénhidrátok.