„
A kommunista propaganda által elvégzett munkát sajnos ezidáig az RMDSZ politikai stratégiája sem nagyon kezdte ki. Eszerint ugyanis első körben az erdélyi összmagyarság kérdését kell megoldani, amelyen belül csupán részkérdés a Székelyföld ügye. A nézet jól azonosíthatóan azon az egységtézisen alapszik, amely az RMDSZ mint érdek-képviseleti szerv és párt számára elképzelhetetlenné teszi a politikai pluralizmust.
Olvasson még:
Márpedig az egységes fellépés imperativusa mellett aligha lehet nem észrevenni, hogy a háttérben emberi egyedek húzódnak esetenként nem a fősodorba illeszkedő nézetekkel, meggyőződésekkel. Az autonómiakérdés esetében még inkább sántít a dolog, az egyenlő lépésekben haladás itt sokkal inkább vezet a seregek demotiválásához, mint az egység megőrzéséhez.
Aki szerint mai erdélyi összmagyar szempontból nem a Székelyföld ügye a kardinális kérdés, az nagyjából azzal az éleslátással viszonyul a dolgokhoz, mint az a túravezető, aki a csapat legkörülményesebb tagjához szabja a ritmust, nem gondolva arra, hogy a célban már lobogó tűz és forró tea várhatná a lassúbbakat, ha a gyorsabbak előremehettek volna a táborhelyre.
Autonómianyelven: ha sikerül a Székelyföld számára megfelelő autonómiamegoldást kialakítani, az olyan minta lehet, amely kisugárzik a többi régióra is, mintakövetésre késztetve őket.”