A biztonsági játék mellett döntött az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP): mivel a magyar pártok közötti nagykoalíció az RMDSZ elzárkózása miatt nem jött létre, nem vállalja a részvételt az európai parlamenti (EP) választásokon, ehelyett azt javasolja Tőkés László jelenlegi EP-képviselőnek, hogy élve a felajánlott lehetőséggel, a Fidesz országos listáján induljon.

Amennyiben valóban fölkerül a magyar kormánypárt listájára, és biztos befutó helyet kap, ezzel megoldódik, hogy egy erdélyi képviselő biztosan legyen az uniós törvényhozásban. Persze Tőkés és a néppárt ellenfelei mindezt igyekeznek úgy beállítani, hogy megfutamodtak a verseny elől, de ha elindultak volna, akkor meg valószínűleg az lett volna a vád, hogy megosztják a magyarságot, és ezzel veszélybe sodorják az erdélyi magyar EP-képviseletet.

Az a vád, hogy ezzel Tőkés esetleg hátat fordítana az erdélyi magyarságnak, nehezen értelmezhető, hiszen nehéz elképzelni, hogy amennyiben Fidesz-listán bejut az EP-be, magyarországi ügyekkel foglalkozik majd, nem pedig az erdélyi magyar érdekek képviseletével. Akár azt is mondhatnánk, hogy a határok fölötti nemzetegyesítés újabb lépcsőfokán jutottunk túl – még úgy is, hogy a legkedvezőbb forgatókönyv nem ez lett volna, hanem a hárompárti koalíció, amely minden bizonnyal lényegesen nagyobb mozgósító erővel hatott volna.

Amennyiben Tőkés fölkerül a Fidesz listájára, tény, hogy az EMNP hátrányba kerül az erdélyi magyar polgárok kegyeiért vívott politikai versenyben, hiszen az EP-választásokon nem kampányolhat, ez pedig presztízsének és ismertségének is árt. Mindeközben ugyanis az RMDSZ úgy tesz, mintha az MPP-t „szalonképesebb” partnernek találná, és vele hajlandó az együttműködésről tárgyalni, az azonban, hogy ennek ellenére előállt saját, egypárti listájával, amelyen Winkler Gyula, Sógor Csaba és Vincze Loránt áll az első, elméletileg befutónak számító három helyen, nem azt vetíti előre, hogy az MPP olyan helyet kaphatna a listán, ami érdemi bejutási reményekre jogosíthatná fel. Az egész inkább az RMDSZ taktikázása, amellyel egyrészt megakadályozza az EMNP és az MPP közötti együttműködést – amire utóbbi részéről amúgy sem volt túl sok hajlandóság – , másrészt úgy tesz, mintha valóban hajlandó lenne valamilyen együttműködésre ellenzékével. Az RMDSZ taktikája rövid távon bejött, a gyengébbik pártot hitegetve megakadályozta az EMNP és az MPP összefogását, ugyanakkor azt is elismeri, hogy a néppártot tartja komolyabb ellenfélnek, amelytől tartania kell.

Mostantól kezdve az RMDSZ dolga sem lesz azonban könnyű. Egyértelmű ugyanis, hogy a koalíciós együttműködés megakadályozása hozzá köthető, a külön indulás, illetve az egyetlen pártlista számos magyar polgárt eltántoríthat attól, hogy részt vegyen a voksoláson. Ilyen körülmények között még akkor sem lesz könnyű elérni a két képviselői mandátumra feljogosító ötszázalékos bejutási küszöböt, ha az MPP bizonyos juttatások fejében szintén beszáll a mozgósító kampányba.

Kérdéses még az EMNP magatartása. Az, ha kimaradna a kampányból, nem tenne jót a megítélésének. Ezért el kell döntenie, hogy beszáll-e valamilyen formában, és ha igen, vállalja-e, hogy – azzal az érvvel, miszerint az egypárti lista ismét csak nem képezi le a teljes erdélyi magyarság politikai preferenciáit – a választástól való távolmaradásra buzdítja a magyarokat.