A baj ott van a dolgokban, hogy nincs az adófizetőknek akkora szerencséjük, hogy a kormány feje a világ végéig szaladjon.

A valódi baj az, és ez már évtizedes szerkezeti probléma, hogy a nyugdíjkassza veszteséges, mivel több a haszonélvezője mint a járulékfizetője. Miközben egyes vélemények szerint minden harmadik ember tb-viszonylatban feketén dolgozik az országban.

Rendes helyeken ha egy pénzügyminisztériumból akár tévedés folytán is nyilvánosságra kerülne egy ilyen hajmeresztő fércmunka, ott a tárcát betöltő tisztségviselő önként venné a kalapját, nem várva meg, amíg szélesre tárják előtte az ajtót.

A szakértők ellenvetéseivel, miszerint a járulékcsökkentés nyomán kimaradó államháztartási bevételek pótlásáról gondoskodni kellene, a politikusok nem sokat törődtek.

Akinek a sorsa felett a román kormány elkezd stratégiailag aggódni, annak tényleg van mitől rettegnie manapság mifelénk.

És ha a nemzetközi fejlemények alapján elkerülhetetlennek látszó gázdrágulás nem lenne elég, az energiaszámla gyarapításához a kormány is ért.

Az intézményi döntéshozatal átláthatóságára vonatkozó előírások lábbal tiprása mintapéldájával állunk szemben.

A többségi választókat a sárdobálással lehet legkönnyebben urnához szólítani, és amíg ebben nem lesz változás, addig ugyanilyen csapnivaló kormányok fogják intézni a mi dolgainkat is.

A kormány szakértelmét látva kétes, hogy egyáltalán beszélhetünk-e koherens gazdaságpolitikáról jelenleg ebben az országban.

Igencsak valószínű, hogy azoknak a még fegyvert fogható tartalékosoknak, akik kötelezően hordták egy évig az egykori román néphadsereg mundérját, nem maradna sok dolguk, ha egyáltalán volna még mivel felszerelni őket.

Tankönyvbe illően űzi a nyomásgyakorlás műfaját a nyugati bányavállalat, amelynek a verespataki aranyra fáj a foga.

Igencsak divatos manapság az információk kiszivárogtatása. Nemcsak a titkosaké, hanem az amúgy az adófizetőre is tartozó értesüléseké is.

Újabb példát láthatunk a multipátyolgató adószabályozásra, nem egész egy hónappal azután, hogy az üzemanyagsarc alól részben mentesítették a nagyfuvarozókat.

A román politikumban a pártállástól független, magyarellenességre való konszenzushajlam láttán világos, hogy az erdélyi magyar autonómiakövetelések terén nem sok gyakorlati előrelépésre számíthatunk.

Készítenék már a pofozógépet azok, akik épp tíz éve egy gyászos emlékű decemberi napon csaptak arcul, és már az urnazárás estéjén is szóltak, hogy ugyanúgy készülnek folytatni a parlamenten kívüli politikai sárdobálást, mint tették az előző ciklusban is?

Április elsejei tréfának bűnrossz lett volna üzemanyag-áremeléssel viccelődni, ám a plagizátor sokadik kormánya csak megtette ezt a régóta halogatott lépést.

Még a kozmetikázott adatokból is kitűnik, hogy gazdaságilag az országot jórészt Erdély viszi a hátán.

Eleve rosszak azok a szabályok, amelyeket hatásköri impotenciájuk kompenzálásáért alkotnak a hatóságok.