Hány dadogás az élet?

Gyáva, képmutató társaság lehet az, amelyik a minap mellszobrot avatott Hegyközpályiban szegény Horthy Istvánnak. Hiszen világos: valójában itt az apának, vitéz nagybányai Horthy Miklósnak szólt az árpádsávos tiszteletadás, meg az ő nevével fémjelzett korszaknak.

Én csínján bánnék a vörösinges, gerébes hasonlattal, hiszen maguk az EMNP csúcsvezetői voltak azok, akik a fundamentalista támogatók mai logikája szerint árulást követtek el.

Amikor elég nagyok lesznek a gyermekeim, meg a szomszédok gyermekei és a keresztgyermekeim, elkezdhetem őket terrorizálni, azzal, hogy bezzeg az én időmben mi volt, és bezzeg az én időmben mi nem volt.

Az Erdélyi Magyar Néppárt tagja és Sepsiszentgyörgy város tanácsában immár egyetlen – a volt kettőből – képviselője, tanácsosa vagyok. Nem érzem egy cseppet sem, egy percig sem, hogy erősödnénk a kilépésekkel.

Megszokhattuk már, hogy az oktatási törvény egyetlen változata sem ússza meg a változtatást az éppen hatalmon lévő miniszter mandátuma alatt, csupán az a kérdés, milyen gyakorisággal – és milyen irányúak azok a módosítások, amelyek gyakran az érvényben lévő jogszabállyal szöges ellen­tétben álló gyakorlatot írnak elő.

Ha magyar zászlót lengettek volna vagy autonómiát követelő jelszavakat üvöltenek a mobiltelefonba a szerencsétlenség áldozatai, akkor perceken belül bemérik őket.

Az ENMP szerint nincs tömeges távozás a pártból. Mondjuk, ehhez eleve tömegek kellenek bent...

Egy város első emberének talán nem ártana elgondolkodnia azon, hogy pozíciójánál fogva minden egyes megnyilvánulása egy-egy gesztus – egyedül rajta múlik, hogy az elfogadás vagy az elutasítás, a gyűlöletszítás gesztusát gyakorolja-e.

Sem a civil akciók, sem a sajtó ’megmondói’ nem tudnak beleszólni a dolgok menetébe, mert a dolgok természete nem engedi a beleszólást.

A Jobbik stratégái felismerték azt, amit akár 2010-ben is az elemzőképesség minimumával megáldott bármelyik szakértő megmondhatott volna: nemhogy győzni, de kitörni a 20%-os küszöb alól a kereskedelmi tévék porig rombolásának retorikájával, fáklyás meneteléses reklámklippel nem lehet.

Mert a kormányzó párt még mindig fölényesen vezet a felmérésekben, újságjaik máris azt harsogják: a Fidesz az évszázad választási csalására készül, a lekenyerezett határon túli magyarokkal akarja újra megszerezni a hatalmat.

Jó ideje igencsak keverik mifelénk a szubjektív véleményt az objektív kijelentéssel, a kettő közti határmezsgye amúgy is vékony.

Elcsendesedett az újabb diplomáciai műbotrány Magyarország és Románia között.

„Sajnos, most ismét látszik az állam tehetetlensége, mert megengedi, hogy olyan vidékei maradjanak Romániának, ahol kisebbségben élnek a románok, saját országukban! Milyen jól sikerült megoldani, hogy néhány évtized alatt a többségi magyar városok román többségűvé váljanak. Feltétlenül kellene a sokat emlegetett régiósítás, mely végérvényesen megoldaná ezt a problémát." – fogalmaz a Háromszék publicistája.

A románok szorult helyzete kiváló alkalom arra, hogy az erdélyi magyarok még hangsúlyosabban vessék fel önrendelkezési igényüket nemzetközi szinten.

Mivel az erdélyi származású attasét visszahívták, tételezzük fel jóindulatúan, hogy csupán a saját fejétől ötletelt, nem pedig egy valós kormányprogram kiszivárogtatása miatt áldozták fel a diplomácia oltárán. Az eset azonban alkalmat nyújt arra, hogy visszatekintsünk az elmúlt két évtized néhány, a romániai magyarságot érintő ötletelésére, amely a román-magyar határnak hol az egyik, hol a másik oldaláról indult el.

Fel lehetünk készülve: a román államhatalom ezúttal is megpróbálja majd bagatellizálni, elhallgatni az eseményt. Meg kell tehát találnunk az ellenszert az elhallgatás, hazudozás szekus módszereire – és ehhez a tömeges részvétel mellett erőteljes külföldi médiaérdeklődés, határozott anyaországi kiállás, nemzetközi szövetségeseink támogatása is szükséges.