Nehéz felmérni, többet hoz-e, mint visz a hatalomba való besimulás, amit vezetőink a kormányban való részvételnek neveznek. A parlamentben is elhangzott a négy pontba foglalt követelmény, amit az RMDSZ feltételként szabott meg a Ponta-kormányba való belépéskor. Eddig nem sok eredményét látjuk annak, hogy magyarok is ülnek a bársonyszékekben, azt viszont tudjuk, hogy Szatmár megyéből nem került senki a tűz közelébe, hogy sütögethesse szalonnáját. Ennek okát próbálják magyarázni a politikusaink, de megmagyarázni nem tudják. Látjuk viszont azt, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar főtanszékének sorsa továbbra is bizonytalan, az RMDSZ egyetlen szót sem szólt, amikor a rektor önkényesen egy évvel elhalasztotta a magyar kar létrehozását. Nem szerepel az együttműködési szerződésben egy szó sem az autonómiáról, ám az RMDSZ vezetői több ízben is hangsúlyozták, hogy erről nem mondanak le. A kisebbségi törvényt előbb-utóbb elfogadják, a nagy kérdés az, hogy a kulturális autonómia és a magyar nyelv használata szerepel-e majd benne, hisz az alkotmánybíróság előre megvétózta a kulturális autonómia létjogosultságát.

Ismét késnek a létfontosságú kérdések megoldásai, és ha most, kampány idején sem történnek lépések, később még ennyire sem számíthatunk. Az európai parlamenti választási kampány idején lehetne eredményeket elérni, a nagy kérdés az, hogy tudjuk-e egyáltalán, hogy mit akarunk?