Nem tartom magam alkalmasnak annak elemzésére, szisztematizálására és megítélésére, ami egy ideje hazánkban történik. Lehet, hogy Ciorbea úrnak igaza van: kik vagyunk mi, akik azért rágtuk a fülét, mert óvást emelt a 90/2001. sz. törvény ellen? Holmi „szegény emberek”, akiknek fogalmuk sincs arról, miről van szó. Jogi szakértőnek kell lenni, hogy az ember felfogja, nem helyes, ha egy büntetőügyes embernek esélyt adnak a kormányzásra.

Minden bizonnyal bonyolult jogi finomságokra van szükség, hogy felfogjuk, miként is állnak valójában a dolgok. Következésképpen feladom. A „szakértőkre” hagyom a vitát. (Egyik jogász barátom nemrég azért elmondta, hogy a miniszteri felelősség törvényét is meg kellene vizsgálni, mely egyértelmű a bűncselekmény és a köztisztség közötti „összeférhetőségek” ügyében. De, ismétlem, feladom. Ezek meghaladják a képességeimet). Mint ahogy meghaladja a képességeimet a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.) – DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) – üzletemberek – média – CNA (Országos Audiovizuális Tanács – a szerk.) – pártok – kormányok – „fedettek” – parlamenti ellenőrző bizottságok és a többi által alkotott hálózat bonyolultsága is. Annyit mondhatok csak, Marxot parafrazálva, hogy

„kísértet járja be Romániát: Sebi. Sebi Ghiţă”.

Leleplező sorozatai minden nézettségi csúcsot megdöntenek, tábornokokat buktatnak meg, pártvezetőket, újságírókat, intézményeket röpítenek a levegőbe. Ő pedig fellelhetetlen. Mint minden igazi kísértet. Nem értem és már nem akarok ezzel foglalkozni. Csak azt a jogot tartom fenn magamnak, hogy „egyszerű polgárként” rácsodálkozzam erre meg arra.

Például: arról értesülök, hogy Ghiţă úr egy vagy több szabadságát azzal töltötte együtt, akit most feldobott: Coldea úrral. Az ő dolguk! De nem kerülhetem meg a kérdést, mindenféle, számomra elérhetetlen konjunktúrán és feltételezésen túl, hogy milyen lehet eltölteni egy vakációt Ghiţă úrral? Komoly érvek kellenek ahhoz, hogy magaddal vidd a Seychellesre is, Toscanába is és a Disneylandbe is! Milyen lehet Ghiţăval szórakozni? (Elismerem, hogy a kérdést fordítva is fel lehet tenni: milyen lehet Coldeával szórakozni?). Nem tudhatjuk. Mit csinálsz esténként, egy sör vagy egy pezsgő mellett? Titkokat cseréltek? Vicceket? Stratégiákat? Lehet, hogy Ghiţă úr rendkívül elragadó beszélgetőtárs, nagy mesélő, megkapó partiarc. Vagy talán azért vonulsz vele vissza a Seychellesre, hogy titokban kidolgozd az ország politikáját, a PSD vezetését vagy Kövesi asszony doktori címét. (Bár ezt sokkal olcsóbban is meg lehet tenni, bármelyik herăstrăui bokorban). Vagy talán élvezed Sebi kifinomult humorát, vicces válaszait, sportbéli ügyességét.

Hacsak nem egyszerűen az tetszik, ahogy kinéz, ahogy öltözködik, ahogy viselkedik. Úriember, csábos, ellenállhatatlan társaság. Talán kifinomult véleményei vannak Shakespeare-ről vagy Platónról, és mindig tanulsz valamit a környezetében. Talán a történelmi és irodalmi ismeretek kimeríthetetlen tárháza. Talán a feleségek vagy a gyermekek értik meg nagyon jól egymást. Mindent egybevetve, azt lehetne mondani, hogy egy Ghiţával eltöltött vakáció után helyrehozva, felfrissülve, meggazdagodva, új és új szakmai sikerekre készen térsz vissza a munka mezejére. Ez van! Mindenki a maga ízlésével! Bárkiben rejtőznek olyan jó tulajdonságok, melyeket nem lehet első látásra észrevenni. Nem kizárt, hogy Ghiţă úrnak is vannak ilyen tulajdonságai, melyek alapján, amikor nem lesz más haszna, „társasági úrfiként” is elhelyezkedhet, „hostess” típusú munkaköri leírással…

Teljesen más okokból, de

a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) is okoz némi csodálkozást.

Bevallom, elvi szimpátiát érzek e politikai szerveződés iránt, melynek választási eredménye a késői megjelenése és a hiányos logisztika ellenére bátorító volt. Az illiberális zűrzavar egyfajta kompenzációja. De rögtön a siker után, sajnos, nehezen megemészthető sutaságok, ügyetlenkedések, éretlenségek és belső széthúzások is megjelentek. Még mindig reménykedem az optimális, a párt működését harmonikussá tenni képes célok és eljárások újrakonfigurálásában. Az első csalódást a Sergiu Moroianu–Matei Păun–Nicuşor Dan törésvonal okozta. Amikor ugyanazon politikai szervezet csúcstagjai kölcsönösen kiátkozzák egymást, akkor nem értem, mi kötötte össze őket addig és főleg, hogy miért nem oldják meg a gondjaikat tapintatosan és diszkréten. E téren talán lenne mit eltanulni a PSD-től (Szociáldemokrata Párt – a szerk.).

De még keményebb az a – választási kampány idején különben megérzett – bejelentés, hogy újszülött párt akár ketté is szakadhat. Egyesek jobboldaliak, mások baloldaliak, következésképpen már a párt nevében szereplő „szövetség” szó is megtévesztő: sokkal inkább „megosztásról” van szó. Tehát az USR-ből DSR lesz és különféle „szárnyakra” oszlik, mint a liberálisok hajdanán. Egyelőre baloldali és jobboldali szárnyra. (USRS és USRD?). Egyszerű polgárként csak csodálkozni tudok. Egy törékeny szervezet talál elég energiát magában, hogy felerősítse a rozogaságát. Ez olyan, mintha egy gyöngytyúk dölyfösen kijelentené, hogy két kakassá változik át. Ahogy azt valakitől olvastam (nem tudom már, hogy újságírótól, vagy kommentelőtől), „nagy az Isten Anyjának (állat)kertje”!