Ami azért már egy ideje várható volt, az most bekövetkezett: Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja (Calea Neamului) Egyesület elnöke bejelentette, hogy be kíván lépni a nagypolitikába. Egészen pontosan egy Kovászna megyei képviselői helyet szeretne megcsípni magának a december 1-jei parlamenti választásokon, méghozzá függetlenként.

Az induláshoz pedig elmondása szerint ezer támogató aláírást kell összegyűjtenie, ami lássuk be, nem túl nagy kihívás egy efféle szervezőegyéniségnek,

ki is jelentette nyomban, hogy ő legalább kétezret fog összegyűjteni.

Szavazatból már jóval többre, számításai szerint 10 ezerre lenne szüksége ahhoz, hogy valóban bejusson a parlamentbe. Ám, ha megnézzük, milyen öles léptekkel haladt előre eddig emberünk a közismertség, a kétes népszerűség felé vezető úton, amely a politikai tőkekovácsolás első és legfontosabb lépése, akkor nem zárhatjuk ki teljesen annak a lehetőségét, hogy Tîrnoveanu tudja mit csinál.

És most lépjünk egyet hátrébb, és tisztázzuk végre-valahára azt a korántsem elhanyagolható tényt, hogy mennyi mindent köszönhet Mihai Tîrnoveanu vagy éppen az AUR-vezér George Simion az úzvölgyi katonatemetőben nyugvó magyar hősöknek.

Nos, mindent.

Legalábbis a karrierjüket egészen biztosan. Emlékezzünk csak vissza: George Simion akkor tett szert országos ismertségre, amikor 2019 tavaszán körbehaknizta az internetet azzal, hogy szerinte őt magyar szélsőségesek elnáspángolták a katonatemetőben, amikor kérdőre akarta vonni őket, miért takarták le fekete szemeteszsákokkal az állítólagos román hősök emlékére a temető területén illegálisan emelt betonkereszteket. Az alábbi videón megnézheti a nagy verést – bár enyhén szólva is kétséges annak a ténye:

Ahhoz viszont elég volt, hogy az akkor még független EP-képviselőként szimpatizánsokat gyűjtögető Simion egy csapásra ismert, sőt bizonyos szerényebb igényű körökben egyenesen népszerű legyen

– ez pedig maga a politikai tőke.

A történet folytatását ismerjük: Simionék még az év szeptemberében bejegyzik a Románok Egyesüléséért Szövetség nevű új, egyáltalán nem burkoltan nacionalista pártot – amelynek a rövidítése (AUR) románul aranyat jelent, így iskolapéldája lehet annak, miként kell a valós választói igények szerint lebutítani a politikai üzeneteket és szlogeneket –,

amely a következő évben máris 9%-kot markolt fel az összes leadott szavazatból.

A mostani közvélemény-kutatások szerint pedig félelmetesen feljöttek, mert a nacionalizmus mindig nagyon kifizetődő az ilyen etnikailag sokszínű kelet-európai „nemzetállamokban”, mint amilyen Románia.

Az úzvölgyi politikai vonatra pedig hamarosan a székelyföldi románokat ért diszkrimináció elleni küzdelem egyik élharcosa, Mihai Tîrnoveanu is felpattant, mert ő is ráérzett, hogy jobban jár vele, mint akármelyik CFR-járattal.

Ez a vonat ugyanis egyenesen a parlamentbe viheti.

Mért csodálkoznánk tehát, hogy ezek a saját érdekeiket mindig, mindenek előtt szem előtt tartó, a karrierjüket minden eszközzel szorgalmasan építgető populisták, mint Simion vagy Tîrnoveanu, sohasem fognak beleunni a nacionalista felvonulások szervezésébe – az úzvölgyi katonatemetőben, valamelyik székelyföldi városban március 15-ikén vagy akárhol, akármikor –, az ostoba nacionalista rigmusok szajkózásába, a tudatlan honfitársaik félrevezetésébe és más etnikumok ellen való hergelésébe, hiszen mindez politikai tőkét kovácsol számukra.

A politikai tőke pedig valós tőkére váltható:

emlékezzen csak vissza, hogy Simion a 2022-ben megtartott megaesküvőjén 400 ezer euró gyűlt össze a vendégektől ajándékképpen.

Szép kis kezdő löket az ifjú párnak.

Végezetül pedig meg kell jegyeznünk azt is, hogy

Tîrnoveanunak baromi egyszerű dolga van a Székelyföldön.

Egyrészt egy olyan, etnikailag magyarok dominálta régióban kelti az etnikai feszültséget, amely – lássuk be – magának a román államvezetésnek is szúrja a szemét, így aztán a SRI nyomására vélhetően a román hatóságok jóindulatát és elnéző nagyvonalúságát is élvezheti.

Összehasonlításképpen: ha egy székelyföldi politikus próbálná meg arra – és csakis arra! – építeni a kampányát, hogy a románok ellen uszítja a magyar közösséget, akkor az az illető hamarosan nagyon megütné a bokáját, a hatóságok pokollá tennék az életét, és alighanem visszalépne a politikai pályától. Ám ha ezt egy nacionalista román aktivista (reménybeli politikus) teszi, csak fordított irányba, akkor az rendben van, a hatóságok szerint semmilyen törvénytelenség sem történik, és ha mégis ki kell szabni időnként egy-egy büntetést, azt majd úgyis meg lehet oldani okosban…

Ezzel a magatartással tehát maga a román állam segíti a nacionalista politikusok felemelkedését.

Majd amikor ez megtörtént, amikor a nacionalista politikusok hirtelen népszerűek lesznek, és diadalittasan bevonulnak a parlamentbe tovább csinálni a fesztivált – hiszen a politika számukra csak ennyiből áll –, akkor az ott már szépen berendezkedett urak hirtelen kényesen, eltartott kisujjal kezdenek el szörnyülködni, hogy ezek meg hogy kerülnek ide, és most akkor mit kezdjünk velük.

Ugye még emlékszünk, hogy a két nagyobbik párt, a PSD és a PNL a mostani választásokon is kényszer-koalícióban kíván indulni,

annyira félnek az AUR hajmeresztő népszerűségétől?

Ami reális kockázatot jelent.

Az ilyen Simion- és Tîrnoveanu-félék megjelenése a politikában mindig kockázattal jár. Már amúgy is tapintható a feszültség, és az egyre növekvő nacionalizmus mindenfelé, nem kellene tovább szítani az indulatokat. Ám a Simion-, Tîrnoveanu-, vagy éppen Șoșoacă-félék máshoz sem értenek, csak ehhez.

A következmények pedig beláthatatlanok lehetnek.