Vélemények
2019. január 29., 17:22
Az Azonnali meglehetősen egyoldalú, és a valóságtól elrugaszkodott módon mutatta be a Pece-parti Párizst. Nagyváradi munkatársunk némileg árnyalja a képet.
2019. január 29., 16:42
Ahogy mi kérdezünk, nem kérdez úgy senki. Ezért is tudnak egymásról többet az erdélyi emberek, mint a világ más tájain.
2018. december 13., 18:21
Kit érdekel, hogy lassan eltelt másfél évtized? Pezsgőt a jégre!
2018. december 7., 16:24
Azt hiszem, a szüleink főként azért várták a karácsonyt, hogy jól megpihenjenek. Nálunk a családban egy ideje az a szlogen: majd karácsonykor!
2018. november 8., 16:00
Mottó: Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan. Egy leány tanított erre engem. (Gárdonyi Géza, persze.)
2018. október 30., 13:10
A pontosság kedvéért: Kolozsvár történelmi központjáról van szó. Amelyet oly büszkén tűznek mejjükre kokárdaként szeretett városvezéreink.
2018. október 30., 12:29
Érezte az odafigyelést, amikor előre engedték az ajtónál a boltban, a hivatalban vagy a munkahelyén, amikor felsegítették a kabátját, amikor készségesen útbaigazították, arcát-alakját végigpásztázták.
2018. október 19., 17:25
Add nótám, Arany: 80 év ritka szép.
2018. október 9., 15:35
Vagyis: meddig nézik még bunkó, konzervatív seggfejeknek a székelyeket?
2018. szeptember 27., 11:40
Szerzőnk nemrég egy rendhagyó eljegyzésen járt, ahol a felek a maguk egyszerűségében, néhol verselve elmondták, hogy klasszikus házasságra készülnek. A teremben döbbent csend honolt, lehet, hogy a rímek miatt. Szerzőnk jegyzetelt.
2018. augusztus 28., 18:28
A teljesség igénye nélkül összeszedtük öt pontban, miért szeretjük a kolozsvári (és általában az erdélyi) magyarság legnagyobb rendezvénysorozatát – és azt is, melyek azok a vonatkozásai, amelyeken még lenne javítanivaló.
2018. augusztus 13., 14:02
Hosszú ideje, hogy mindenki ezt várja körülötte. Hogy mikor lesz már.

összesen: 3263 db | 12 db/oldal

első vissza 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 következő utolsó
Egy héten belül egy erdészt meggyilkoltak, egy másik pedig csak a szerencsének köszönhetően menekült meg a fatolvajoktól.
Több magyar tannyelvű tanintézetet is érint a szigorítás.
A nagybozintai volt aranybánya után maradt ülepítő tó és meddőhányó még mindig ontja magából a mérgező anyagokat, a problémával két évtizede nem foglalkozik senki.
Bár Románia nem szavazta meg, így is sikerült a többség szavazatát elnyerni az Európai Unió Tanácsában.
A párt szerint „bomlasztó tevékenységet” folytatott Székelyudvarhely polgármestere.
Nos, a szerző szerint nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ezért elsősorban Románia a hibás, na de persze, hogy mindjárt ott lohol mögötte az ellenséges Magyarország.
A taláros testület az államfőnek és a kormánynak is (részben) igazat adott a vitában, szóval nesze semmi.
A caracali áldozat megmentését megkönnyítette volna, ha működnek az európai támogatással beszerzett, segélyhívásokat fogadó eszközök.
Az mondjuk érthetetlen, miért kellett másfél évet várni a döntésre.
Mert azok a francos kisebbségek állandóan elnyomják őket a saját szent földjükön. Mint anno, a grófok.
Miért sajnálják ki a mogyorót a csokiból, ha az román piacra kerül? Hány termék alkalmaz kettős mércét Nyugat és Kelet között?
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.