// 2026. április 16., csütörtök // Csongor
reformcsőd

Az ország, ahol a polgárok megbírságolása is kihívást jelent

// HIRDETÉS

Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.

Rendes kelet-európai, posztkommunista, felzárkózó országként Románia imád autózni. Valahol érthető, mivel a második világháború utáni ötven évben, a nyugati országok nagy fellendülésével párhuzamosan úgy élt két-három generáció, hogy vagy nem volt autó, amivel autózni lehetett volna, vagy volt ugyan autó, de igen nehezen lehetett hozzájutni az újan is borzasztó minőségű tákolmányokhoz, vagy pedig egyszerűen nem volt üzemanyag, amit bele lehetett volna tölteni. Ja igen, évtizedeken át a közutak állapota sem volt olyan, hogy azokon autózni lehessen.

Aztán az 1989-es rendszerváltozás után ránk szakadt a szabadság – azóta sem tanultuk meg teljesen, mit is lehetne kezdeni vele –,

a lakosság rávetette magát az autózásra, az ország pedig a nyugati levetett járművek lerakata lett.

Azóta is az, csak most nem a teljes szétmállás szélén álló csotrogányokat hozzák el Németországból, hanem a néhány éves Volkswageneket, Opeleket, Audikat és BMW-ket (tudjuk a mesét, ugye: nyugdíjas orvosé volt, garázsban tartotta, csak vasárnap használta).

// HIRDETÉS

Az autós közlekedéshez és gépkocsihasználathoz való hozzászokás elmaradása, illetve jókora késése azt eredményezte, hogy a társadalom nagy részének az autó ma sem elsősorban közlekedési eszköz, hanem státusszimbólum. Minél márkásabb, minél nagyobb, minél több, minél újabb, annál jobb. Az emberek elég nagy hányada élete egyik kiemelt céljaként tekint az autójára, amit meg kell szerezni, akkor is, ha nyögve törlesztett bankhitelből, akkor is, ha észszerűen gondolkodva a járgány megvásárlása és fenntartása többe kerül, mint amennyit a tulajdonos életszínvonala megenged.

Ez az értékvilág és magatartás persze megnyilvánul a közlekedési kultúrában is. Van egyrészt az a közismert jelenség, hogy az emberek mindenhova csak autóval hajlandók menni, a bolt, a munkahely, a bank, a hivatal bejárata elé akarnak parkolni, akkor is, ha van tömegközlekedés, amivel kényelmesebben és gyorsabban lehetne jönni-menni.

Másrészt folyamatosan látjuk, hogyan közlekednek imádott autóikkal az emberek.

Makacsul él tovább az a felfogás, hogy a közlekedési szabályok gyakran opcionálisak, csak a balfékeknek kötelezők,

vagy hogy a menőbb autók elsőbbséget élveznek az utakon a többi lúzerrel szemben.

Ilyenkor a hatóságnak két eszköze van a helyzet rendezésére. Az egyik a szép szóval történő rábeszélés, a felvilágosítás, a figyelemfelkeltés, a tájékoztató kampányok módszere – ezek hagyományosan igen alacsony hatásúak. Ennek eredményeképpen valószínűleg egyetlen BMW-s vagy Audis faszagyerek sem kezdett el óvatosabban és civilizáltabban vezetni.

A másik módszer a büntetés, a pénzbírság, ami a delikvens polgár zsebét érinti közvetlenül. Jelenleg Romániában viszonylag sok pénzbe kerül egy-egy gyorshajtás, szabálytalan előzés vagy egyéb kihágás, ha az alanyt lefüleli a rendőrség. A kiszabott pénzbírságok elvileg a megbüntetett sofőr állandó lakhelyének helyi költségvetését gyarapítják.

Azért csak elvileg, mert

Romániában 40 százalék alatti a közlekedési bírságok befizetési aránya (az EU-tagállamokban átlagosan 90 százalék fölötti).

Vagyis tíz megbírságolt gépkocsivezető közül csak alig négy nyúl zsebbe, a többi „elfelejti” a kellemetlen incidenst. A helyi költségvetésnek hiába járna elvileg az a pénz, nem kapja meg, csak ha hosszadalmas és nehézkes végrehajtási eljárást kezdeményez minden egyes bírság esetében.

Most ezen próbál javítani a kormány egyik legújabb szigorítása, amelyet nemrég fogadtak el és amely hat hónap múlva, augusztusban lép életbe.

Ez az új szabály kimondja, hogy ha a megbüntetett autóvezető nem fizeti be 90 napon belül a pénzbírságot, automatikusan felfüggesztik a jogosítványát, amíg nem rendezi tartozását. A jogszabály alkalmazásának részleteit még a következőkben pontosítják.

Na és akkor figyeljünk, mert most válik jellegzetesen romániai történetté ez az egész.

Egy idevágó, megtörtént sztorit mesélek el, ami nagyon jól illusztrálja, hogyan válik egy amúgy jó elképzelés legalábbis részben alkalmazhatatlanná, mint megannyi hasonló kezdeményezés ebben az országban.

Főhősünket nevezzük Aladárnak, aki gépkocsivezető, és egy nagyobb várossal lényegében összenőtt településen lakik. Vagyis nem a világvégén. Aladár egy napon kapott egy postai értesítést, hogy ajánlott küldeménye érkezett, amit a város egyik postafiókjában tud átvenni. Nem a lakhelyén.

A küldemény egy rendőrségi jegyzőkönyv volt, amely szerint Aladár figyelmeztetésben – a legenyhébb büntetésben – részesül, mivel a közúti rendőrség kérésére nem volt hajlandó közölni a személyes adatait a hatósággal.

Aladár erősen gondolkodik, de nem jut eszébe semmilyen rendőrségi incidense, legutóbb évekkel ezelőtt igazoltatták utoljára a zsaruk.

Aztán tovább böngészi a rendőri kézírással papírra vetett indoklást. Amiből kiderül, hogy több mint fél évvel korábban bemérte egy járőr az autópályán és megállapította, hogy túllépte a sebességhatárt. De nem állította meg senki. Nem hát, ilyenkor az a hivatalos eljárás, hogy a lemeszelt gépkocsit azonosítják a hivatalos járműjegyzékben, majd az abban szereplő tulajdonos állandó lakcímére a rendőrség kiküld egy kérést, hogy a tulajdonos postafordultával adja meg, ki vezette az ekkor és ekkor bemért autót. Ezután a rendőrség már tudja, kit kell megbírságolni és szintén postán kiküldi a jegyzőkönyvet.

Csakhogy Aladár nem kapott ilyen információkérő megkeresést, mert a posta nem vitte ki neki, így nem is tudott együttműködni a hatósággal.

Vagyis a rendőrség adatok nélkül maradt, és mivel még kiszabnia sem sikerült a bírságot a törvényes határidőn belül, a közlekedési kihágás elévült.

Adatmegadás elmulasztása rendőrségi kérésre a törvényes előírások szerint nem figyelmeztetéssel, hanem szintén pénzbírsággal büntetendő, így Aladár arra következtetett, hogy miután a tányérsapkások látták, hogy a dolog zátonyra futott, mivel még a bírságot sem tudják kiszabni, adminisztratíve véget vetettek neki egy öszvér-megoldással, egy figyelmeztetéssel. Ügy lezárva, csókolom.

De mi történhetett a rendőrség-gépkocsivezető tengelyen, 2026-ban, a digitális korszakban, a lézeres szenzorok, adatbázisok és a fénysebességű adatáramlás aranykorában, az Európai Unió egyik tagállamában, hogy egy egyszerű és sima ügy – egy közlekedési pénzbírság kiszabása – ennyire komoly akadályokba ütközik?

Hát a posta. A posta, mint az ügy köztes szereplője megtorpedózta és sikeresen el is süllyesztette az ügyet, a költségvetést pedig megfosztotta egy szép összegtől.

A postai szolgáltatások ugyanis 2026-ban, a digitális korszakban, a lézeres szenzorok, adatbázisok és a fénysebességű adatáramlás aranykorában, az Európai Unió egyik tagállamában annyira katasztrofálisak, hogy egy hivatalos küldeményt nem képesek eljuttatni A pontból B-be.

A posta hosszú évek (évtizedek?) óta alulfinanszírozott, megreformálatlan, szolgáltatás-kínálata és infrastruktúrája súlyosan elavult és krónikus személyzethiánnyal küszködik. Annyira, hogy az ország rengeteg településén egyszerűen nincs postás, vagy ha van, hetente egyszer viszi ki a küldeményeket.

De a posta az államé, az állam pedig a saját szolgáltatásait használja. Akkor is, ha ezzel ellehetetleníti egy másik „saját szolgáltatás”, a rendőrség munkáját.

Vagyis egyik lábával kirúgja a másikat saját maga alól.

Hány gépkocsivezető van Romániában? Rengeteg. Közülük hány fut bele naponta a sebességmérő radarba? Rengeteg. Mekkora a minimális kiszabható büntetés értéke? Legalább két büntetőpont, vagyis jelenleg több mint 400 lej. Ez gyakran magasabb, mint a gépkocsikra kivetett helyi éves adó összege, ami akkora felzúdulást keltett az év elején. Hány olyan település van az országban, ahol nem működik rendesen a posta? Rengeteg. Vagyis a törvényesen és indokoltan kiszabható pénzbírságok elég jelentős része soha nem fog befolyni az államkasszába, mert a szabályszegők egyszerűen nem is szereznek róluk tudomást.

Nos, nem tudom, hogy a kormányban valaki figyelembe vette-e a valóságot az új bírságbehajtási módszer kigondolása során, hogy leült-e és összevetette-e a nem létező postások számát a naponta megbírságolt autóvezetőkével és kiszámolta-e, hogy milyen összeg lesz eleve behajthatatlan az új szabályozás alkalmazásának minden egyes napján, és hogy az állami költségvetés ebből mekkora összeget veszít, amit aztán ártatlan polgárok zsebéből kivéve pótolnak.

És ez az anomália mindaddig fennáll, amíg a gyenge láncszem posta benne van ebben a képletben.

Vagy amíg a postát is meg nem reformálják. Ez pedig csak egy példa, minden bizonnyal tengernyi ilyen van még.

Elég gyakran szoktunk arra gondolni, hogy miért ennyire nehéz az állam működését optimizálni, ennek a bonyolult, de annyira azért mégsem átláthatatlan szerkezetnek a hagyományosan gyengén teljesítő pontjait. Na, hát az ismert összetett okokon kívül gyakran ilyen banális akadályokon buknak el a nemes jobbító tervek.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Varga László Edgár

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

Amikor egy országban a hatalom jobb keze nem tudja, mit csinál a bal…

Szántai János

… vagy lehet, nagyon is jól tudja, csak félrenéz, hiszen a hatalom emberekből áll, akiknek családjaik vannak, akik szeretnek jól élni, ha lehet, ingyen.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Bethlen István egykori miniszterelnök végnapjai a szovjet levéltári források tükrében

Sólyom István

A gyótapusztai vadászháztól a moszkvai Lubjankáig tartó időszak feltárt részleteiről beszélt dr. Seres Attila történész a Sapientia EMTE legújabb Egyetemi Estjén.

És akkor a miniszter felvett egy maroknyi homokot és odadugta a lefagyott hivatalvezető orra alá

Fall Sándor

Ha csak egy rövid videót nézne meg arról, hogy miként működik az ország, és mekkora munka a megreformálása, akkor ez legyen az.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Csirkefogónak nevezte Hargita megyei párttársát az AUR-os Dan Tanasă, kapta is a sallert – hírmix
Főtér

Csirkefogónak nevezte Hargita megyei párttársát az AUR-os Dan Tanasă, kapta is a sallert – hírmix

Miközben az országban elszabadultak az árak, a parlament menzáján továbbra is hét lej egy csorba. Hátba lőtték a tárgyalására igyekvő román bérgyilkost Spanyolországban.

„Nem kell hamut szórnom a fejemre”. Kelemen Hunor a Tisza és az RMDSZ viszonyáról, a magyar–magyar kapcsolatokról
Krónika

„Nem kell hamut szórnom a fejemre”. Kelemen Hunor a Tisza és az RMDSZ viszonyáról, a magyar–magyar kapcsolatokról

Meg kell várni, hogy mi a viszonya az új magyar kormánynak a határon túli magyarokhoz, milyen nemzetpolitikája van, nekünk ahhoz kell viszonyulnunk – jelentette ki a Krónikának Kelemen Hunor.

Mi marad a román gazdaságnak, ha már a saját autóját is végképp elveszíti?
Főtér

Mi marad a román gazdaságnak, ha már a saját autóját is végképp elveszíti?

Azt a Daciát, amely már 1999 óta nem a sajátja, hanem a Renault-csoporté, amely egyre inkább külföldi gyártósorokban gondolkodik.

Így oszlottak meg a külhoni magyarok levélszavazatai a pártok között
Székelyhon

Így oszlottak meg a külhoni magyarok levélszavazatai a pártok között

Közzétette a levélszavazatok pártonkénti megoszlását a Nemzeti Választási Iroda: a magyar országgyűlési választáson összesen 256 233 érvényes levélszavazatot adtak le.

Nagyváradi premontrei-ügy: mise közben érkezett a végrehajtó, drámai órák a templomban
Krónika

Nagyváradi premontrei-ügy: mise közben érkezett a végrehajtó, drámai órák a templomban

Kedden reggel pontban kilenc órakor megérkezett a végrehajtó a nagyváradi premontrei templomhoz, ahol a Fejes Rudolf Anzelm apáttal szolidarizáló hívek fogadták. Ez sem akadályozta meg abban, hogy mise közben, csendőrök kíséretében behatoljon a templomba.

Halálos baleset történt Csíkszentmihálynál
Székelyhon

Halálos baleset történt Csíkszentmihálynál

Halálos kimenetelű baleset történt Csíkszentmihálynál szerda délelőtt – tájékoztat a Hargita megyei tűzoltóság.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Varga László Edgár

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

Amikor egy országban a hatalom jobb keze nem tudja, mit csinál a bal…

Szántai János

… vagy lehet, nagyon is jól tudja, csak félrenéz, hiszen a hatalom emberekből áll, akiknek családjaik vannak, akik szeretnek jól élni, ha lehet, ingyen.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Bethlen István egykori miniszterelnök végnapjai a szovjet levéltári források tükrében

Sólyom István

A gyótapusztai vadászháztól a moszkvai Lubjankáig tartó időszak feltárt részleteiről beszélt dr. Seres Attila történész a Sapientia EMTE legújabb Egyetemi Estjén.

És akkor a miniszter felvett egy maroknyi homokot és odadugta a lefagyott hivatalvezető orra alá

Fall Sándor

Ha csak egy rövid videót nézne meg arról, hogy miként működik az ország, és mekkora munka a megreformálása, akkor ez legyen az.

// HIRDETÉS