Visszakerült a helyére Kolozsvárott a két világháború között szőrén-szálán eltűnt Bocskai-emléktábla

Mégpedig a bécsi béke 415. és a Sapientia EMTE fennállásának 20. évfordulóján. Igaz, inkább egy plakátra emlékeztet.

Hirdetés

Nem így mondta Kató Béla református püspök úr a kolozsvári Sapientia EMTE rektori hivatalának (ismertebb nevén Bocskai-ház) bejárati folyosóján, de bennem így csapódott le a gondolat:

ami a miénk, arra jobban tudunk vigyázni.

A püspök úr azon alkalomból mondta, amit mondott, hogy Bocskai István erdélyi fejedelem kolozsvári szülőházában (amely jelenleg az épp 20 éves születésnapját ünneplő Sapientia EMTE rektori hivatalának ad otthont) pénteken délelőtt visszaállítottak egy Bocskai-emléktáblát.

Na és akkor hadd magyarázzam el: az eredeti táblát 1906. május 20-án, a Bocskai felkelést lezáró bécsi béke 300. évfordulóján helyezte el a fejedelem szülőházában az akkor ott lakó Reményik család, a három protestáns egyház képviselőinek jelenlétében. Aztán

a két világháború között a tábla szőrén-szálán eltűnt.

És most, a már említett bécsi béke 415., továbbá a Sapientia EMTE fennállásának 20. évfordulója alkalmából szépen visszahelyezték. Persze nem a pontos mását, hiszen az eredetiről még fotó se maradt fenn, csak a helyi sajtó korabeli tudósításai.

Arra viszont nem gondoltam volna, hogy már az emléktábla-avatás sem a régi. Persze, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök úr szívet felemelő nyitóimát mondott, Kató Béla református püspök úr remekbe szabott köszöntőt mondott, Tonk Márton, a Sapientia EMTE rektor ura frappáns ünnepi beszédet mondott, Lupescu Radu történész szokása szerint röviden és pontosan feltárta a táblák mögötti múltat, Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök úr pedig megható záróáldást mondott.

Hirdetés

Viszont ha megnézzük a visszaállított emléktáblát, akkor

kicsit felvonhatjuk a szemöldökünk, és némi joggal.

Ez ugyanis nem tábla. Hanem egy beüvegezett, -rámázott plakát. Ami szép ugyan, a másik hasonló plakáttal együtt, amely Bocskai István fejedelem életéről és tetteiről emlékezik meg… de mégsem az, ami.

Kifele jövet eltöpreng az ember azon, hova lettek a régi bronz vagy márványtáblák, amik a megmaradást felemlegető szavakon túl némileg kézzelfoghatóbb módon jelképezik az idő, no meg a történelem viharaival szembeni ellenállást.

Hirdetés