ROMÁN GYŐZŐ — Amíg még 10–15 évvel ezelőtt Smaranda Enachen kívül lámpással is alig találtunk olyan többségit, aki nem elvakultan beszélt a történelemről, a két nép viszonyáról, a nemzetiségi jogokról, ma már viszonylag hosszú azoknak a listája, akik félretették a görcsös nacionalizmust.
BALOGH LEVENTE — Ahhoz képest, hogy Erdély – egy rövid, négyéves időszakot leszámítva – 1920 óta Romániához tartozik, a mai román sajtót olvasva az az ember érzése, mintha Trianon meg sem történt volna, és nem Bukarest akarna mindenben diktálni, hanem továbbra is a magyarok lennének az urak, akik lépten-nyomon sanyargatják a románokat.
FELCSER V. ÖRS — Évek óta fújom, hogy abba kéne hagyni ezt a „román elnyomás”, „román megszállás alatt élünk” stb. szöveget. Röhejes, én láttam már megszállást életemben, hát, az nem úgy néz ki, mint Marosvásárhely, ahol éjjel kettőkor részegen éneklek (magyarul!), s semmi bajom nem esik.
CZEGŐ ZOLTÁN — Az Európai Unió sunyi és csendes. Igazuk lehet azoknak, akik bizonygatva mondják, hogy az utolsókat rúgja. Ám azt is belénk.
MAGYARI LAJOS — Ami a magyarság és ünnepe leszólását illeti, arra nem sok ügyet vetünk – csak meg kell nézni, hogy ki mondja! –, a fenyegetőzéstől pedig nem félünk, hiszen elmúlt az ideje annak, hogy az álnok romániai nacionalizmus a fű alatt és büntetlenül garázdálkodhasson.
