Emlékszik még a kedves Olvasó Alice-re? Aki egy lukon át bezuhan Csodaországba és döbbenten észleli, hogy ami odehaza nem normális, az ott normális, és fordítva? Na, hát időnként így érezzük magunkat mi is ebben az egységes és oszthatatlan és mioritikus tündérpátriában.

Képzeljék el, hogy a megbuktatott, de még a bársonyszék mellett sündörgő munkaügyi miniszter asszony a pénteki szent napon billentyűzetet ragadott és eksztatikusan lelkendezve hírül adta a világnak, hogy… bizony, az általa vezetett minisztérium rátalált a világhálóra.

Konkrétabban… de ne tessék hanyatt esni a döbbenettől. Tudta Ön, kedves Olvasó, hogy a nyugdíjak kiutalásához szükséges központi fizetési megbízásokat a pénteki szent napig vonaton küldték szanaszét az országba? Ugye, hogy nem? Csak azt tudta (a dühös szomszédtól, például), hogy néha késnek a nyugdíjak.

Na kérem, ez úgy megy ment, hogy a nyugdíjak folyósításának legelső lépéseként a központi kincstár kibocsátja kibocsátotta ezeket a fizetési megbízásokat, melyekkel aztán a drága jó gyors vonatok szépen elpöfögnek elpöfögtek a megyei illetékesekhez, akik átveszik átvették és tovább intézkednek intézkedtek, míg egy szép nap megérkezik megérkezett mindenkihez a nyugdíj vagy a szelvény.

Nahát, ujjong ragyogó arccal a miniszter asszony, ennek vége, ugyanis kemény munka árán rájöttek, hogy ezeket a központi dokumentumokat ONLINE is el lehet küldeni. Mert, jaj, mi történt eddig, ha véletlenül befújta a hó a síneket… Na de most! Hát nem fantasztikus?

A hátborzongató az egészben az, hogy a miniszter asszony úgy tálalja ezt a minden normálisan szervezett közösség számára apró és hű, de rég megtett, a zseniális hazai bürokrácia számára viszont hatalmas lépést, mintha legalábbis a rák ellenszerét fedezte volna fel.

Amúgy szép hétvégét kívánunk. Ja, itt a poszt, ha valaki nem hinne a szemének: