A jól végzett munka országában gyakran előfordul, hogy nem úgy sikerül egy beruházás, ahogy azt papíron eltervezték, de az, hogy ugyanabban a városban pár év alatt kétszer is bontani kelljen az alig elkészült, közfunkciót ellátó létesítményt, jelez valamiféle zavart az erőben.

A sajátos építési módszert már a városi stadion bővítésekor kipróbálták: két évvel a hét millió lej közpénzből elvégzett munkálatok bevégzése után le kellett bontani a még garancia alatt lévő lelátót. Az önkormányzat akkor azzal védekezett, hogy a kormány megváltoztatta a földrengésállóságról szóló szabványt, a terveket pedig még az új normatíva elfogadása előtt készítették.

Legutóbb a Nicolae Iorga Gimnázium körüli építkezésen merült fel hasonló gond, ahol a környéken élőknek minden okuk megvolt arra, hogy kiakadjanak. Az iskola eleve egy sűrűn lakott övezetben található, miután a lakók végignézték, amint nyilvánvalóan elbaltázott alapozást befejezik, majd egy évig kerülgették a félbehagyott munkálatokat, egyik nap arra ébredtek, hogy az újonnan épülő objektumokat fejtőkalapácsokkal zúzzák szét.

Mondani sem kell, hogy ez rengeteg porral, zajjal, kellemetlenséggel jár, főleg ha a munkások a nagy igyekezetben nem tartják tiszteletben a csendórákat (bár ezt tagadja a bontással megbízott cég, mely megértően viszonyul a panaszokhoz, mást nem igazán tehet).

Nem derül ki, hogy pontosan mi az oka a bontásnak, azonban az egész folyamat szakavatatlan szem- és fültanúi szerint már az alapozáskor egyértelmű volt, hogy valamit rosszul csinálnak.

Az iskolabővítéssel tavaly kellett volna végezniük, nehéz megjósolni, mikor fejezik be, ha még le is kell bontsák, amit eddig felépítettek.