Elkezdődött a százéves román történelem egyik legkülönösebb iskolai éve. Gyermekes szülőknek nem kell bemutatni a pandémiás tanévkezdést, hiszen napok, hetek óta megy a sajátosan hazai felkészülés. Amelynek hétfőn kezdődik a gyakorlati próbája.

És hát egy ilyen rendkívüli világnapon (bruttó hat havi igazolt hiányzás után) úgy illik, hogy az ország álkisebbségi államelnöke – aki egyébként tanár bácsi és tanfelügyelő bácsi is (volt) – kiálljon a nép elé és mondjon egy optimisztikus buzdító beszédet. Na, ez az, amire Klaus Iohannis nem képes. Kiállni kiállt, de beszéde olyan lelkesítőre sikeredett, hogy valószínűleg minden iskolás hipnotikus álomba borulna, ha látná. (De akkor legalább nem lenne mozgás, érintkezés, vírusterjesztés, mondjuk optimistán.)

A szinte két és fél perces beszédből nem sok maradt meg első megtekintés után (persze, vigyázzunk magunkra, egymásra, jaj, de jó iskolába járni stb.), egy dolognál viszont felkaptuk a fejünket. Ionopot tanár bácsi adott pillanatban elképesztően leleményes fordulattal kijelentette: minden egyes diák szuperhőssé változhat az iskolában elkezdésekor. Mert amikor felteszik az arcukra a maszkot… nem, nem ugrálhatnak háztetőről háztetőre, nem szórhatnak pókhálót a csuklójukból, nem röpködhetnek testhez álló mezben az alma mater fölött… hanem szépen és főleg gyakran kezet moshatnak és megfogadhatják a tanügyi káderek (pont így mondta, lelkesítően) értékes útmutatásait.

És most akkor képzeljék maguk elé az elnök urat, idézzék fel sajátosan lelkesítő hangját és gondoljanak bele: micsoda lendületet kapnak egy ilyen mondattól, beszédtől a kedves iskolások. Kicsit segítünk: kattintsanak az alábbi videóra és akkor sokkal könnyebb lesz az egész. Ha bele nem alusznak, persze.