A szatmári nyilvános térben kering egy lakáshirdetés. Nem nagy ügy. Na de amikor az ember rákattint, szeme-szája eláll a csodálkozástól. Már ha épp nem röhögi könnyesre magát.

A hirdető szerint az egyik szatmári negyedben található negyedik emeleti kétszobás lakást (50 kerek négyzetméter) 2019-ben újították fel, vannak benne szép termopán ablakok, hőközpont, de hát mi ez amellett, ami még ott van.

A szakvélemény szerint az egész lakberendezés „klasszikus orientál” stílusban készült. Utánanéztünk, de nem találtunk ilyen stílust. Távol-keletit meg közelebb-keletit találtunk. És utóbbi talál is a lakásra: mintha egy szerájban lennénk, mégpedig egy olyanban, ahol egy nyugati világot megjárt ottomán aga lakik (lakott, lakna). Az ember csak nézi a képeket (az álla valahol ott maradt a bejárati ajtónál) és úgy érzi, bármelyik pillanatban előperdülhet egy dús idomú hastáncosnő valamelyik függöny mögül, alkóvból, esetleg a Dior-pokróccal letakart ágy alól. És az a mennyezet, az a padló, azok a lámpatestek!

De hogy némi kritika is elhangozzék: nézzék csak meg a keleti kényelmet lehelő konyhában ékeskedő hőközpontot. Ejnye, azért ez nem egészen klasszikus orientál! Ja, a szakértők azt is hozzáteszik, hogy a bútorzat barokk stílusú. Na, hát ez lehet, de akkor kis baj van a klasszikus orientállal, mivel a barokk stílus, minden, csak nem keleti.

És ha az eksztatikus oriántál-gyönyörök lila-sárga-fehér-kékben tobzódó képei nem riasztják el, kedves Olvasó, akár ebben a pillanatban ráteheti a kezét a negyedik emeleti tömbházszerájra, ha van kéznél potom 57 000 eurója.