„Nem tetszik, ahogy a sajtó az utóbbi időben lefestett minket. Lassan Kelet-Európa legsötétebb települése leszünk” – fakad ki egy hölgy a szombati gyergyóditrói falugyűlésen, amelyet a Srí Lanka-i pékek nagy port kavart ügyében tartottak.
És amelyből végre kiderül, hogy bár a sajtó felkapta a „rasszista falu” történetét, mint tyúk a taknyot,
Olvasson még:
az egész konfliktus a legkevésbé sem a két vendégmunkásról szól,
sokkal inkább a helybéliek és a Ditrói Pékség tulajdonosa, Köllő Csaba közötti mérges konfliktus végső kifakadásáról, amellyel csak azért foglalkozott az országos, sőt a nemzetközi sajtó, mert a Srí Lanka-i statiszták felbukkanása a széles vászon számára is eladhatóvá tette a lokális drámát.
„Azért nem talál embert, mert mi, akik nála dolgoztunk, nem voltunk emberszámba véve”
– foglalja össze egy másik ditrói hölgy, a pékség korábbi alkalmazottja, a konfliktus érdemi lényegét. Azt is elmeséli, hogy korábbi munkahelyén rendszeres volt a komoly túlórázás, miközben a fizetések alacsonyak voltak, és erre tulajdonképpen ráment az egészsége.
Sorban jönnek aztán a személyes történetek, kiderül, hogy gyakorlatilag a fél falu dolgozott már a pékségben, csak senki sem bírta az irdatlan munkatempót, a nem megfelelő bánásmódot és az alacsony fizetéseket. A túlórát nem fizették, alig volt szabadnap és a többi.
A polgármester – aki egyébként példaadó módon próbálja a mediátor szerepét játszani a felháborodott közösség és a pékség között – meg is jegyzi, hogy „erre vártunk”, hogy az emberek végre kimondják a problémájukat,
„mert nem volt kimondva, és elferdítették”.
A polgármester igyekezete abból is fakad, hogy érzi, mennyire rosszat tett az „elferdített” történet mindössze néhány nap alatt a Hargita megyei településnek.
Hiszen a sajtó valóban elég egyoldalúan kezelte a dolgot,
mindenki rácuppant az „idegengyűlölet”, a „migránsellenesség”, a „kirekesztés” és ehhez hasonló hangzatos címszavakra, miközben egyáltalán nem arról van szó, hogy Ditróban ordas fajgyűlölők élnének, csupán a helyi gazdasági helyzet miatt egyre elkeseredettebb, kiábrándult emberek – mint a legtöbb vidéki településen –, akik a váratlan nyilvánosság és a feltoluló indulatok miatt az elején rosszul kommunikálták a sérelmeiket.
„Alacsonyak a bérek. Mi nem rasszisták vagyunk, csak valahogyan meg akarunk élni” – mondja egy úr, majd hozzáteszi, hogy „aki 4 lejes órabérért dolgozik, joggal fél, hogy még azt is elveszik tőle – a szülőfalujában”.
„Én is voltam migráns négy évig Magyarországon”
– vallja be egy másik férfi. „Valahol otthon értük is aggódnak (a Srí Lanka-iakért – a szerk. megj.), mint ahogy a távolban dolgozó székelyekért a szüleik” – teszi hozzá egy harmadik felszólaló.
Egy hölgy egyenesen azt kéri, hogy
valaki álljon elő a teljes sajtó képviseletében, és kérjen bocsánatot a közösségtől,
amiért egyoldalúan tájékoztatnak, és amiért a falu rossz hírét keltették.
Édes.
És igen, valaki azt is megjegyzi, hogy
az ügyben kiadott nyilatkozatával gyakorlatilag az RMDSZ is lerasszistázta a ditrói polgárokat.
Köllő Csabát egyébként az utóbbi napok eseményei annyira megviselték, hogy nem tudott megjelenni a falugyűlésen, ám levelét megírta. Amelyben leszögezi, hogy ő a békés megoldás híve.
Ami nem csoda, a kenyere ugyanis nem fogy.
A falu népe és szolidaritásból a környező települések polgárai ugyanis úgy döntöttek, bojkottálják a pékség termékeit.
Valaki meg is jegyzi keserűen, hogy Gyergyószentmiklósról kénytelenek kenyeret rendelni.
A polgármester szerint egyébként az, hogy sokan nem veszik a pékség kenyerét, nem azért van, mert nem szeretik, hanem ez egy jelzés arra, hogy baj van. „Megoldjuk, és megint illatos lesz a ditrói kenyér” – teszi hozzá optimistán.
Köllő a levélben azért egy kis bosszút is belenget:
az uniós forrásokból a pékség mellé tervezett prézligyárat a mostani helyzet miatt mégsem Ditróban, inkább egy másik településen hozzák majd létre.
Ugyanakkor arra is ígéretet tett, hogy a Srí Lanka-i vendégmunkásokat a későbbiekben csak kisegítő munkakörben alkalmazza majd, és hogy kizárólag a munkaidejükben tartózkodnak majd Ditróban.
Mondjuk nem értem, mi értelme van kisegítő munkákra alkalmazni két diplomás pékmestert, de ő tudja.
Azt is megígéri, hogy ha a helyiek ismét hajlandóak nála dolgozni, lemond a vendégmunkásokról.
Jelzésértékű ugyanakkor, hogy amikor a levélben arról van szó, hogy ő ugyan minden túlórát kifizetett, elég hangos zúgolódás és méltatlankodás támad a tömegben.
A probléma tehát lényegében annyi, hogy a helyiek megelégelték a pékség vezetőjének bánásmódját, nem hajlandóak nála dolgozni – közülük sokan inkább maguk is nyugaton vállalnak munkát –, erre Köllő berendelt az állásközvetítőnél két külföldit, amit a helyiek sértegetésnek vettek.
Persze a félelem is ott van, hogy esetleg még több külföldi jön majd a kettő nyomában, mert hallani lehet innen is, onnan is, hogy négy másik már úton van, és hogy utána már tízesével jönnek, és elveszik a munkát, de ez a mostani történetnek tényleg csak a mellékszála – csak éppen eddig ez volt kidomborítva.
Végül a polgármester javaslatára abban egyeznek meg, hogy
közösen írnak egy listát – afféle petíciót – Köllőnek arról, milyen körülményeken kéne javítani a pékségben,
hogy ismét vonzó legyen a helyi munkaerő számára.
A gyűlést egyébként a Gyergyó Tv élő közvetítése jóvoltából itt teljes egészében vissza is nézheti.