Amikor ilyet látunk, akaratlanul is a bűnügyi filmek furmányos fordulatai jutnak eszünkbe. Nyilván annyi a különbség, hogy a film többnyire mese. Ám ha a mindennapi életben jönnek szembe ilyen bizarr (értsd, röhejes, kínos, ugyanakkor hátborzongató) sztorik, az ember azért kicsit furcsán érzi magát.

Az alapsztoriról itt számoltunk be. Románia fővárosában áll az alvilági bandaháború. És ilyenkor természetes, hogy a rendőrség – a hivatalos közlemények bikkfanyelvével élve – nagy erőbevetéssel nyomoz. A nagy erőbevetésbe viszont első ránézésre kínos baki csúszott: a bűnüldözők egy gyanúsított nyomán loholva házkutatást akartak tartani annak lakásán, ám sajnálatos módon eltévesztették a házszámot és egy rendőr kollégájuk otthonában rúgták be az ajtót, szó szerint.

Oké, ez tényleg kínos, az ember megáll, nem tudja, hogy hirtelen sírjon-e, vagy nevessen. Eszébe jut, hogy ja, hát ez Románia, itt minden megtörténhet.

Péntek reggel aztán jött az új, talán még meghökkentőbb fordulat: kiderült, hogy a maszkos bűnüldözők egyáltalán nem nézték el a házszámot. Jó, kérdezheti most bárki krimiolvasó, de akkor a rendőr kolléga és a gyanúsított ugyanaz a személy? Nos, ez sem igaz. Az igazság még megdöbbentőbb – tessék megfogózni –: a gyanúsított veszélyes bűnöző a rendőr kollégánál lakott, legalábbis a személyi igazolványában szereplő adatok szerint.

Az ember erre a hírre annyira megdöbben, hogy szinte már nem is érdekli, hogy a gyanúsítottat végül elkapták, mégpedig bejelentett lakcímének közelében, egy másik házban.

És amikor kicsit magához tér, felteszi a logikus kérdéseket: fatális tévedésről van szó? A lakossági nyilvántartónál elütötték a házszámot? Vagy ami még rosszabb: fatális összefonódásról van szó? Az alvilági bandák olyan jól együttműködnek a rendőrséggel, hogy egyes tagjaik a rendőrökhöz jelentkeznek be lakhatásért?

Nem folytatjuk. Ez így, önmagában is elég bizarr.