Jean St'Ay

A trikolór szervek megint „felébredtek”: a romániai magyarok hazaárulók!

2021. november 16., kedd 17:50

2021 nyarán a Bálványos Intézet és a Transylvania Inquiry közvélemény-kutató cég készített egy átfogó felmérést (1218 embert kérdeztek meg), többek között arról, mit tekintenek a romániai magyarok hazájuknak, szülőföldjüknek, mit gondolnak a magyar állampolgárságról, a magyar választásokon való részvételről, melyik magyar politikus a legnépszerűbb stb.

Alig telt el egy hét a kutatás eredményeinek novemberi bemutatása óta, és a román sajtó máris visszhangzani kezdett a felháborodástól. Mi az, hogy a romániai magyaroknak csak 10 százaléka tekinti Romániát hazájának? És csak öt százaléka szülőföldjének? Kérem, ez hazaárulás! Na de erről mindjárt részletesebben.

Az éber román sajtó elsőként a profikat (értsd, román szociológus szakembereket) kérdezett. Akik természetesen kitettek magukért. Egyikük (Alfred Bulai filozófus, történész, szociológus, egyetemi oktató, ex-kormánystratégiai tanácsadó, akit mellesleg, saját bevallása szerint, 1989 előtt zaklatott a kommunista szekuritáté) nemes egyszerűséggel kijelenti: „Ez egy választási hakni, ha pontosak akarunk lenni, nem egy tudományos kutatás.” Értsd, az egészet a magyar kormány vezényelte le, a saját kampányszükségletei szerint. Ja, még ezt is kijelenti a tudós úr: „Semmilyen tudományos relevanciája nincs, hiszen nem ismerjük a kutatás módszertanát, amelyet nem közöltek.” Nos, talán az illetékes fordító kihagyta a dokumentum első pár oldalát, amely éppen a módszertanról számol be. A szakértő úr szövegére persze én is mondhatom, hogy irreleváns, hiszen anélkül kezd vagdalkozni, hogy megnézte volna a módszertant. Na de ez ugye, akár bele is férhet a „szakmai etikába”, ha egyszer azt kell igazolni, hogy itten, kérem szépen, kívülről importált hazaárulásról van szó. Mert tudjuk: aki nem tekinti hazájának az országot, amelyben él, az csakis hazaáruló lehet.

Egy másik román szociológus, bizonyos Mircea Kivu (aki, hoppá, 2017-ben bevallotta, hogy Mihai álnéven együttműködött a kommunista szekuritátéval) finomabb eszközökkel támadja a felmérést, értsd, utal arra, hogy olvasta a módszertant: szerinte az a nagyon gyanús, hogy nem tudni, hogyan kérdeztek és hol kérdeztek, mert nem mindegy, hogy tömbmagyar vidékeken tették fel a kérdéseket, vagy például Kolozsváron, ahol a magyarok aránya csekély. Tehát – kis nagy logikai bukfenccel – egyértelmű, hogy manipuláltak!

Én nem akarom itt védeni Kiss Tamás és Toró Tibor szociológusokat, a felmérés gazdáit. Meg tudják ők védeni magukat. Esetleg a romániai magyar szociológus-társadalomtól várnám el, hogy markáns véleményt mondjanak, mint a szak értői.

Hirdetés

És hogy miért utaltam az idézett jeles román szociológusok „szekusmúltjára”? Hát azért, mert a román sajtó által megkérdezett következő szakember egy volt SRI-igazgató, bizonyos Costin Georgescu (az úr 1997 és 2000 között volt a szeku-utód SRI vezére, és milyen érdekes, egyike azoknak, akik nyíltan és vehemensen ellenezték azon SRI-tisztek felfedését, akik a szekunak is dolgoztak). Nos, ez az úr egyenesen azt állítja – azon túl, hogy a felmérés a magyar kormány évek óta importált választási stratégiájának részét képezi, jó, ásítunk, lapozunk –, hogy itt bizonyos értelemben Románia nemzetbiztonsága ellen intéztek támadást. A szociológusok. A felmérésükkel. Más kérdés?

A magam részéről gratulálok a magyar szociológusoknak a kiváló munkáért. Továbbá gratulálok a román szerveknek is, ugyanazért. És azon töprengek, vajon lesz-e nemzetbiztonság-ellenes terrorista attaknak álcázott tűzijáték az ügyben. Szmájli.

Hirdetés
Hirdetés