Ionopot chivanoc, Kelemen Hunor! (KÉPREGÉNY)
A Beneš-dekrétumok és az EU mindenféle diszkriminációra instant ágaskodó farka
Mostanában (egész pontosan március 28-án) „ünnepeltük” a II. világháború utáni Ká-Európa talán egyetlen valóban fasisztának nevezhető országa, Csehszlovákia híres-hírhedt kisebbségirtó törvényei, a Beneš-dekrétumok megszavazásának 75. évfordulóját.
Nem sorolom hosszan az említett rendeletek „nagy eredményeit”, csak néhányat emelnék ki: a csehszlovák területeken rekedt németek és magyarok kollektív bűnösségének kikiáltása, az állampolgárságtól való megfosztás (annak minden következményével), a vagyon és a föld elkobzása, kitelepítések és kényszermunka, a magyar nyelvhasználat betiltása a közéletben, internálótáborok, pogromok, kikényszerített lakosságcsere, „vissza”szlovákosítás.
Olvasson még:
Oké, fogadjuk el, ilyen dicstelen korszakok nagyjából minden nemzet történetében előfordulnak, még az olyan „ősi” nemzetekében is, mint a (cseh)szlovák. Az már viszont kevésbé elfogadható, hogy a Csehszlovákia nevű ál-állam 1992-es felbomlása után létrejött két utódállam egyhangúlag elutasította a gyászos emlékű dekrétumok hatálytalanítását. Igaz, 2006-ban a cseh kormány fél szájjal bocsánatot kért a jogsértésekért (értsd, a magyarokat nem említették, csak a sorok között), de nagyjából ennyi. És persze volt azóta tiltakozás, levélváltás, petíció az EU-hoz, teljesen hiába. Sőt, a szlovák parlament 2007-ben megerősítette a Beneš-dekrétumokat, aztán 2009-ben (ismét) korlátozta a magyar nyelvhasználatot. A hab a tortán az a 2010-es húzás volt, amikor Magyarország megkönnyítette a külhoni magyarok állampolgárságért való folyamodását. Válaszként a derék szlovák kormány egyszerűen betiltotta a kettős állampolgárságot.
Na és akkor eltöprengek egy picit. Ugye, a kriminális dekrétumokban érdekelt, illetve azt megszenvedő országok mindegyike az Európai Unió tagállama. Amely Európai Unió olyan, de olyan érzékeny bárminemű diszkriminációra, hogy amint a legtávolabbi völgyzugolyban akár egyetlen kártékony csíra felüti a fejét, azonnal ágaskodni kezd a gyomirtóval töltött slagméretű kék alapon sárga csillagos brüsszeli farok. Legutóbb például akkora adag orgiasztikus lötty ömlött szanaszét a brüsszeli ágyékközpontból, hogy csak úgy sercent: az Unió az LMBTIQ-szabadság zónájának nyilvánította magát. (Oké, hát ez kábé pont annyit ér, mint minden falra hányt kéjnedv, de azért nagy ooh–aah-ok közepette megtörtént.)
Nos, ha már a kedves Európai Uniónak akkora antidiszkriminatív farka van, mint Kinizsi Pál kardja, nem lehetne például a Beneš-dekrétumokat is elítélni? Nem lehetne például az olyan, újabban (?) tényleg perifériára szorult, elfelejtett kisebbségi csoportokra is odafigyelni, mint az etnikaiak? Legalább az onanizáló sikolyok, lihegések, nyögések szintjén? Mert az is világos, hogy konkrét lépéseket nem fog tenni a kutya sem. Hiszen az Európai Unió pilótaszékeiben azoknak az embereknek a politikai utódai ücsörögnek, akik például a Beneš-dekrétumokat is lehetővé tették.
Jé, Románia álkisebbségi államelnöke elítéli az idegengyűlölőket! Vajon saját magát is?
Már az antennákon, kábeleken ülő verebek is erről ricsajoznak: országszerte tüntetések zajlottak a felelősnek nevezett járványkormány legújabb megszorító intézkedései ellen. És ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a nekikeseredett emberek közt megjelentek a focihuligánok, aranyos politikusok, gengszterek, egyéb al- és félvilági figurák is, mert miért ne, ha cirkuszi lúd van, hát legyen kövér! És ha már így alakult a tüntető sors, előbb-utóbb előkerült az ősi román rigmus: Kifele a magyarokkal az országból!
Mire Klaus Iohannis, a mioritikus haza álkisebbségi államelnöke úgy érezte, abba kell hagynia a faültetési stratégiák kidolgozását és nyilatkoznia kell, mert hát ez az ország mégis az Európai Unió tagja, ő maga pedig mégis csak az európai értékek hőseinek kijáró Nagy Károly-díj tulajdonosa.
Olvasson még:
Na, hát szépen kiállt és nyilatkozott egy dörgedelmeset: elmondta, hogy tüntetések és tiltakozások bármely működő demokrácia részét képezik. De az élet és az egészség védelmét célzó intézkedések (oké, nem nagyon váltak be eddig se, de mindegy, a szándék a fontos) elleni megmozdulásokba otromba módon becsomagolt erőszak, szélsőség és idegengyűlölet, na, ez megengedheteten. Továbbá jól elítélte a gyűlöletkeltő, idegengyűlölő és antiszemita módon megnyilvánulókat.
És akkor ezen a ponton felteszem a kérdést a Nagy Károly-díjas úrnak: Domnu Présédinté, ha komolyan gondolja, amit mond, akkor saját magát is elítéli egy kicsit, ugye? Egész pontosan a tavaly májusi magyargyűlölő performansza okán. Tudja, amikor azt recsegte a mikrofonba, ország-világ színe előtt, hogy a PSD a parlament titkos irodáiban azt tervezi, hogy odaadja Erdélyt a magyaroknak. Esetleg, Du lieber Gott im Himmel, még a teljesen érdemtelenül kapott Nagy Károly-díját is odaadja az első, Cotroceni-palota előtt elrollerező gyereknek. Mert úgylehet, az ő kezében jobban áll.
Was sagen Sie dazu, Domnu Présédinté? Esetleg ezt:
A Facebook-ról (járvány)kormányzott ország
Igen izgalmas esemény zajlott pénteken reggel a Románia nevű ország fővárosában. Egy szakszervezet gyakorlatilag elfoglalta a metrót. Na, gondoltam, így kezdődött a nyolcvankilences forradalom is, csak akkor a tévét foglalták el, és nem egy szakszervezet. Oké, vannak követeléseik, van egy maffia-profilú vezérük, de most nem erre akarok kitérni. A sztrájktörvény kimondja, hogy joguk van metrófoglalni, ha a hálózat egyharmadát továbbra is működtetik. Nem így történt. Tehát illegális akcióról van szó. És akkor még a rendkívüli járványhelyzetről nem is beszéltem.
Kérdés: egy civilizált nyugati demokráciában ilyenkor mi történik? A kormány intézkedik (a sokmilliós főváros fő tömegközlekedési útvonalait megbénították, csak úgy, irdatlan károkat okozva), a karhatalom fellép és valami lesz.
Olvasson még:
Ehhez képest mi történt a Románia nevű országban? A miniszterelnök felháborodott hangú Facebook-posztot írt. A közlekedési miniszter szintén. A belügyminiszter Bihar megyébe látogatott, onnan posztolt szép videót. A bukaresti prefektúra hallgat, mint a csuka. A bukaresti rendőr-főkapitányság tegnap ünnepelt (a román rendőrség 199. szülinapja volt csütörtökön), talán még másnapos, talán még fel sem ébredt.
Magyarán: egy csapatnyi ember illegálisan elfoglalja a fővárosi metrót, a felelős kormány meg a Facebook-ról szólogat be, már ha egyáltalán veszi a fáradtságot. Nem kéne dolgozni egy kicsit, kedves kormány?
Na és ugyanez a helyzet a járványkezeléssel is, pepitában. Az illetékes és felelős román vezetés minduntalan kapkod, más országokra mutogat, adott esetben durván diszkriminál (lásd Temesvár önkényes karantén-meghosszabbítását, amikor se Bukarestben, se Kolozsváron nem lett karantén), csak olyan szakértőkre figyel, mint a bezárást, lockdownt, karantént egyre fanatikusabban ismételgető Raed Arafat államtitkár (az alternatívákat kereső szakértők, mint például Răzvan Cherecheș doki, veszik a kalapjukat és odébb állnak, mert nincs kivel beszélni) és a sort hosszan folytathatnám.
Kedves kormány, nekem is volna egy ötletem, ha már… Hátra lehetne dőlni kicsit, lehetne venni egy nagy lélegzetet, aztán le lehetne vonni egyes következtetéseket. Például azt, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ha a karantén nem hozza meg a várt eredményt, akkor kérem, ne tessék úgy beszélni, mint a neokommunisták, akik azt szajkózzák, hogy a kommunizmus nem rossz, csak még sose csinálta senki jól. Mert basszus, ugyanezt csinálják önök most a karanténnal! Azt szajkózzák, hogy a karantén nem rossz, csak nem csinálták jól. És persze, az emberek is hibásak. Akiket önök akár erőszakkal is meg akarnak védeni. A maszk nélkül sétálgatók esetében milyen jól működik a rendőrség. Érdekes, egy metrófoglalásnál a Facebook-ról kiabálnak, már ha egyáltalán.
Szóval, kedves kormány, ahhoz, hogy ez a Románia nevű ország valamennyire is működjön, talán dolgozni kéne kicsit. Lassan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, és esetleg nem fölöslegesen. Persze, lehet úgy is csinálni, ahogy önök, jó román módra: valami lesz, és ha majd (talán magától) elvonul a járvány, hatalmas vállveregetések közepette kiírják a Facebook-ra, hogy: sikerült! Mi megcsináltuk!
Kis adalék a Google-fordító „szexizmusához” – mi is leteszteltük!
Elég szép pályát futott be a közösségi médiafelületeken az a bejegyzés, amely a Google fordítóprogramjának állítólagos szexizmusáról és nemi sztereotípiák szerinti fordítási gyakorlatáról rántotta le a leplet. A probléma forrása az – ha ezt lehet problémának nevezni –, hogy a magyar nyelvben nincsenek nemek, és ez mintegy választás elé állítja az angol nyelvre fordító Nagy Algoritmust, mert a személyes névmásokat kénytelen vagy „he”-nek, vagy „she”-nek fordítani.
És hát kiderült, hogy a fordító a nemekhez kapcsolódó, általánosan elterjedt előítéletek és úgymond hagyományos szerepek szerint szelektál (de az alliterációkra sajnos nem fogékony), amikor döntéseit meghozza. A nőkhöz olyasmiket társít, mint „szép”, „kedves”, „bevásárol”, „mosogat”, a férfiakhoz pedig azt, hogy „okos”, „erős”, „politikus”, „orvos”, ésígytovább.
Olvasson még:
Az utolsók lennénk, akik szeretnék védelmükbe venni a Google-t vagy bármelyik óriás techcéget, de alighanem logikus az a következtetés, miszerint a gép a felhasználók keresési szokásai alapján társít ezt vagy azt a nemekhez.
Node ez még nagyobb gond, ugye, mert a társadalom végzetes elmaradottságát, mocsári sötétségét tükrözi nemi szerepfelfogás terén. Mert ugyan a kibontakozó diskurzus általánosságban a sztereotipizálást ítéli el, nemtől függetlenül, de a reakciók kimondva-kimondatlanul mégiscsak a nők hátrányos megkülönböztetését, a patriarchális szemlélet triumfálását olvassák ki a „teszteredményekből”.
Úgy éreztük, a kísérlet nem bontotta ki a valóság minden részletét, ezért mi is leteszteltük a fordítót, némiképp más alapállásból, eddig valamiért nem használt példamondatokkal. És persze annak tudatában, hogy ez sem AZ igazság maga.
Az eredményt nem kommentáljuk.
Ha van kommentár, csak annyi: milyen jó, hogy a magyar nyelv gendersemleges!
A civilizált Nyugat elmagyarázza a balkáni parasztoknak, hogy kell ideológiailag helyesen viselkedni
Avagy: az UEFA tanfolyamon oktatta ki a román futballbírókat, hogyan ne legyenek rasszisták meg kirekesztők.
Figyelem, ez a cikk egy hírt és pár kommentárt tartalmaz.
Olvasson még:
A hír:
A román 1. és 2. labdarúgó liga bírói részt vettek az UEFA által szervezett online tanfolyamon, ahol megtanították őket az európai labdarúgás értékeire, illetve arra, hogyan kell őket alkalmazni a pályán. A tanfolyamra azért került sor, mert a tavalyi év végén, a Bajnokok Ligája egyik csoportmérkőzésén (PSG kontra Basaksehir) a román Sebastian Colțescu füttymester feketének talált nevezni egy feketét. Ja, függetlenül attól, hogy maga az UEFA ítélt úgy, hogy Colțescu nem volt rasszista! Ami még nagyon fontos: a tanfolyamon részt vett – (ki)oktatóként, természetesen – az UEFA diverzitásért és inklúzióért felelős biztosa is. Értik?
1. kommentár:
Képzeljük el (eleresztve a fantáziánkat kicsit), miket taníthattak a kifinomult nyugati úriszemélyek a balkáni parasztoknak. Például, így kell figyelmeztetni a brutálisan szabálytalankodó játékost: „Kedves játékos személy, ha ugyan nem sértem az érzékenységét, esetleg megkérhetném, hogy ne rugdossa az ellenfél sporttárs személy fejét? De csak, ha nem okoz nagyobb lelki megrázkódtatást és nem valami régi, kolonialista bűnért járó büntetésről van szó, mert akkor mehet.”
Vagy: „Ha a bíró személy úgy ítéli, hogy egy fehér, felsőbbrendű labdarúgó személy szabálytalankodni AKAR egy afro-amerikai vagy afro-afrikai vagy más kisebbségi labdarúgó személlyel szemben, aki a pályán tartózkodik éppen és az ellenfél csapatában játszik, a bíró személy állítsa le a játékot és figyelmeztesse a vétkest az ártó SZÁNDÉKRÓL. Mert a civilizált világban ilyesmit nem fogadunk el.”
2. kommentár:
Emlékeznek még a Ceaușescu-diktatúra idején a vállalatoknál, iskolákban, sporklubokban, mindenütt jelenlevő hivatali szekusra? Akiről mindenki tudta, hogy ő a spicli. Ő is tudta, hogy mindenki tudja. De azért ott volt, figyelő szemét mindenkin rajta tartotta és az elhajlásokat korrigálta. Na, ez a diverzitásért és inklúzióért felelős biztos is egy ilyen hivatali szekusra emlékeztet.
3. kommentár:
Ezek után csak ismételni tudjuk a Facebook-os szlogent: #jesuisrománbíró!
Román káosz: amikor a bukaresti cséntru a „vidéki” résztu nyakára térdelhet
Úgy tűnik, épp járványügyi szakadék mentén hasad (minimum) ketté Románia. Nem mintha az egységes, trikolór nemzetállami ideológia avarjával betakargatott szakadék nem létezne amúgy is a cséntru (központ, értsd, Bukarest és vonzáskörzete), illetve a résztu (értsd, az ország történelmi régiói, a „vidék”) között. Számtalanszor láttuk már felderengeni a tátongó rést a többé-kevésbé jól fésült felszín alatt.
Mostanság a koronavírus-járvány keni el a sminket az alig száz éve oszthatatlannak kikiáltott ország arcán. Történt a múlt szombaton, hogy a Temes megyei közegészségügyi hatóság az akkor két hete tartó temesvári (plusz négy környező település) karantén megszüntetéséről döntött, mégpedig annak ellenére, hogy a fertőzési ráta nem csökkent, sőt! És nem is logikátlanul, ugyanis ha két hét karantén nem hoz semmi eredményt, akkor elképzelhető, hogy semmi értelme ragaszkodni hozzá.
Olvasson még:
Igen ám, de Raed Arafat államtitkár vasárnap megvétózta a döntést: nem mentek sehova, marad a karantén további 72 órán keresztül! Na és innen kezdett elkenődni az a bizonyos egységes és oszthatatlan nemzetállami smink. Persze, a temesvári vezetők mérgesen csapkodták az asztalt, hogy azért az nem oké, hogy Bukarest csak úgy rátérdel a bánsági város nyakára.
Aztán jött a következő furcsaság: a hét elején Bukarestben is megugrottak a járványszámok, de alaposan. És ugye, a szabály az lett volna, hogy a fővárosban is lehúzzák a rolót. Na de nem húzták le. A fővárosi prefektus szépen előállt és megmagyarázta, miért. Egyrészt a román gazdaság 25 százaléka Bukarestben és környékén „működik”. Másrészt, azért a problémát nem szabad baltával megoldani! Tekintettel kell lenni arra is, hogy Bukarest tulajdonképpen több, mint egy város: települések konglomerátuma. És ha így számítjuk, nem is olyan rosszak azok a fránya számok.
Na de akkor máris feltehető a kérdés: Temesváron lehet baltával intézni a problémát, annak ellenére, hogy a karantén kábé annyit javított a járványhelyzeten, mint a Viagra a szívinfarktuson? Megjegyzem, a Temes megyei közegészségügyi hatóság legfrissebb, szerdai döntése szerint Temesvár további hét napig karanténban marad. Vagyis hoztak egy olyan döntést, amelyet a korábban éppen ők akartak megszüntetni, mivel értelmetlen volt. Kérdés: vajon miért? Esetleg meg akarták spórolni Arafat úr újabb önkényeskedését? Nem tudni.
Időközben más megyék vezérei is hangra kaptak: a Kolozs megyei tanácselnök szájhabzó Facebook-posztban támadt neki a bukaresti fejeseknek: lám, a cséntru szarik a regionális valóságra, páros lábbal rúg bele a résztuba! Ezért van szükség a központosítás felrobbantására, a regionalizálásra! Hagyjuk már faképnél az arrogáns déli megmondókat! (Az más kérdés, hogyan képzeli el a tanácselnök úr a regionalizálást…) Aztán Emil Boc, Kolozsvár újabban egyáltalán nem multikulti polgármestere is gyorsan előállt és biztosította a népet, hogy márpedig a kincses városban nem lesz és nem lesz és nem lesz karantén! Pedig, hahó, Kolozsváron is megugrottak a járványszámok! A törvény betűje szerint karanténnak kellene lennie.
Következtetések?
1. Ha úgy adódik, a cséntru most is, mindig is le fogja szarni a résztut. Bukarest amolyan belső gyarmatként kezeli a történelmi régiókat. Küldjék be az adót, aztán ugassanak, amíg jól esik.
2. Romániában akkora a káosz (és ez nem csak a járványidőszakra vonatkozik), hogy az ember szinte naponta belefut olyan abszurditásokba, amelyek nyomán a világ minden normális és felelős vezetője, kormánya azonnal lemondana, de persze nem teszi, mert a káoszba ez is simán belefér.
3. A Románia nevű szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállamnak lázálmodott kiméraországot csak valami perverz csoda tartja össze.
A lockdown hozza el a rég várt regionalizálást?
A cím nem ironikus, nem arra utalok vele, hogy a járványhelyzetben végül minden régió magára zárja az ajtót, és megvalósul az autonóm karanténok romániai szövetsége.
Sőt, éppen ellenkezőleg.
Olvasson még:
Úgy tűnik, a járványszigor közepette egyes helyi politikusok számára kezd felértékelődni az a regionális autonómia, amellyel nem rendelkeznek.
Jó, mégiscsak ironikus a cím.
Alin Tișe, Kolozs megye tanácselnöke indulatos Facebook-bejegyzésben állt ki a regionalizálás és decentralizálás sürgető fontossága mellett, és kelt ki Bukarest diktátumpolitikája ellen. Derék dolog ez.
A megyefőnök dühből sarjadzó regionalista fordulatát az váltotta ki, hogy a katasztrófavédelemért (ez de szép szó!) felelős belügyi államtitkár felülbírálta a Temes megyei járványügyi hatóság döntését, és továbbra is karanténba vágta a Bánság fővárosát.
„A COVID-19 elleni harc istenei, az abszolút igazság bukaresti birtokosai aberrált döntéseket erőltetnek, anélkül, hogy figyelembe vennék a helyi, társadalmi és gazdasági valóságot. Ennek az országnak sürgősen szüksége van a decentralizálásra és a regionalizálásra!”
– fakad ki Kolozs megye első számú választott politikusa.
Függetlenül attól, hogy mi a véleményünk a temesvári vesztegzárról (nekem nagyjából ez: azáltal, hogy kérlelhetetlen szigorral sújtanak le a helyi járványhelyzetet többé-kevésbé becsületesen felmérő és kommunikáló önkormányzatokra, az országos hatóságok azt üzenik, hogy kifizetődőbb elsunnyogni a valós adatokat), az efféle Bukarest-ellenes határozottság, kivált egy kolozsvári román notabilitás részéről, melengetheti az erdélyi szívet.
Mondhatnám, hogy én már csak egy kávét kérek.
Aztán, mielőtt belekortyolnék, az eltartott kisujjam megáll a levegőben.
Eszembe jut ugyanis, hogy Kolozsvár és a megye urai nem először fejelnek össze az elnyomó bukaresti központtal, legutóbb azért keltek ki a képükből, mert a kormánykoalíciós egyezkedések következtében RMDSZ-es főispánt neveztek ki a nemes vármegye élére; és mindennek megakadályozása végett nem átallottak nyíltszíni politikai zsaroláshoz, illetve a legótvarabb, Funar-ízűen uszító magyarellenes demagógiához folyamodni.
Hirtelen felrémlett előttem, milyen is lehet az a regionális autonómia, amelyet Tișéék szeretnének. Szabad Erdély, szabad Bánság, de magyarok és egyéb kisebbségi alkalmatlankodók nélkül.
Nehezen lehet elhessegetni a gyanakvást, hogy ez a harsány főváros-ellenesség valójában a vidéki liberális kiskirályok hatalmi ambícióinak zavartalan kiélését szolgálja: hadd ne üssék bele a mitikák az orrukat a mi bizniszeinkbe.
A regionalista poszt kommentelői között akadnak olyanok, akik már továbbgondolják a dolgokat, és valóságos tartományi önállóságot vizionálnak, saját kormányzóval és parlamenttel, német mintára egy szövetségi köztársaság keretein belül. Egyetértek velük.
És attól tartok, csalódniuk kell.
Kolozsvár multikulti polgármestere eltűnt: egy vadromán mutáns ágál a városházán
Félreértés ne essék, ugyanúgy hívják: Emil Boc. Csak, amolyan divatos virológiai hasonlattal élve, a jól ismert, simulékony, kellőképpen diplomatikus elöljáró sejtjei, úgy tűnik, mutációt szenvedtek. Tudjuk, fenyegetés hatására vagy stresszhelyzetben gyakran reagálnak így az élő szervezetek. Persze, nem mindegyik. Például a gerincesek sokkal ritkábban.
Csak az utóbbi járványfeszkós idők példáiból mazsolázva, ott volt a Kolozs megyei magyar prefektus kinevezésének esete, amikor is Boc mester szájából igazi vadnackó nyílvesszők röppentek a szélrózsa minden irányába.
Olvasson még:
És nem telt el azóta sok idő, máris itt az újabb stresszhelyzet, amelyre a polgármester úr megint úgy reagált, hogy neves elődje, Gheorghe Funar orcáin rögtön kivirágzottak a vérbunkó nacionalizmus lázrózsái. A téma: a Bocskai, avagy Avram Iancu tér (igen, a történelmi, magyar Főtér szánalmas román riválisa) felújítása, átrendezése. A Kolozsvár városképét az utóbbi évtizedben szétszabdaló és összerondító ingatlanburjánzást engedélyező „városgazda” egyébként meghökkentő módon azt nyilatkozta, nem tetszik neki, ahogy a tér jelenleg kinéz. Mert, mint a jóember mondá, a tér „a kétezres évek foglya”. Nem akarom elkeseríteni Boc mestert, de a tér a trianoni diktátumot követő összes román Frankenstein-elképzelés foglya, kezdve a ma sem befejezett ortodox katedrálissal, a szovjet tankkal, melynek helyére Gheorghe Funar regnálása idején a román katona bizarr emlékműve került, egészen a legfőbb és legszentebb tereptárgyig, a szintén funarióta szülemény Avram Iancu-szoborig.
A polgármester természetesen azt szeretné, amit minden elődje, olyan 1920 óta: lefőzni, vagy bár utolérni Kolozsvár főterét. Ami önmagában nem is lenne baj. Kolozsvár nagyocska város, elfér benne több tér. A román sejhajozás például simán mehetne a Bocskai téren, így megoszlana a központ közepén lakó emberek zajterrorizálása, hogy egyebet ne mondjak. Csak valahogy mindenkinek jobban tetszik a Főtér, mint az egész poszt-trianoni Románia összefércelt jellegét példásan illusztráló Avram Iancu.
Szóval eddig nincs is semmi baj. Csakhogy a vadromán mutáns váratlanul kitört a a drága jó Boc úrból. Mégpedig akkor, amikor biztosított mindenkit, hogy amíg ő a polgármester Kolozsváron, az Avram Iancu-szobor a helyén marad. És pont! Tehát hiába mondják román művészek, politikusok, építészek, egyéb szakemberek tucatjai hosszú évek óta (ja, ők hazaárulók), hogy ez a rettenetes szobor Kolozsvár egyik mélypontja, a gusztustalan ízléspriapizmus csimborasszója, és pont ugyanolyan ronda lenne, ha teszem azt, Hófehérke lenne az oszlop tetején… ez az a határ, ahol lefagy a polgármester úr trikolór szépérzéke. És sajnos kiderül, hogy a vérgőzös mutáns pont olyan fércemény, mint a Trianon utáni Románia. Innen ezt, onnan azt, tök mindegy, miért, hogyan, csak nagy legyen. És főleg: csakromán!
Halkan mondom: ahhoz, hogy ilyen szörnyűségek ne történjenek többé Kolozsváron (és máshol), először talán ezeket a mutánsokat kellene valami nagyon-nagy dózisú vakcinával beoltani: bunkóság, műveletlenség, gyűlölet, frusztráció és uszítás ellen.
Tényleg csak a Dumnyezó vigyáz Romániára
Az ember néha ül, keresi a kukát, hogy de most mindjárt kidobja a rációt. A logikus gondolkodás bármely maradék fecnijét.
Ugye, Romániában a járványhelyzet megint fokozódik. Naponta dőlnek meg az intenzív osztályos rekordok, elkeserítően magas az új megbetegedések száma, a harmadik hullám műanyag palackként dobálja az emberek életét ide-oda.
Olvasson még:
Az önmagát felelősnek nevező járványkormány pedig egyrészt azzal veri a mellét, hogy lám, Románia a „leglazább” uniós tagállam, ami a megszorító intézkedéseket illeti, másrészt időnként ötletszerűen önkényesen beleszól a helyi intézkedésekbe. Pontosabban, egyesekbe. Másokba nem.
Egy másik példa: már nem is tudom, mióta az a szabály, hogy a szórakozóhelyek (kocsmák, klubok, éttermek) belterei zárva tartanak, ahol a fertőzési ráta meghaladja a vörös határvonalat. A szabálysértőket pedig megbüntetik.
Igen ám, de míg az említett vállalkozók oroszlánrésze tartja magát a szabályokhoz, megszorítja a nadrágszíjat vagy éppen végleg bezár és keres magának valami más munkát, néhány vagány magasról szarik az intézkedésekre. Jönnek, megbüntetnek? Nem baj, zsebből kifizetjük a bírságot, aztán másnap megy minden tovább, ahogy addig. Hogy kik ezek a vagányok? Hát, el lehet képzelni. Akik zsebből le tudnak pengetni öt, tíz, tizenötezer lejt olyan kéthavonta.
És akkor most jön a rációt miszlikbe szaggató csoda: Lucian Bode belügyminiszter (na igen, ezzel is a belügyminiszternek kell foglalkoznia) épp most jelentette be, hogy nagyon komolyan megkéri a liberális párt vezetőit, dobjanak össze egy törvénytervezetet, amely megengedi, hogy a háromszor megbüntetett vagányok csehóit két hétre bezárják.
Tetszik érteni? Egy évvel a pandémia kitörése után! Miközben… volt, ami volt, ahogy volt. És ha ez nem elég üzemanyag a ráció felgyújtásához, itt van a legnagyobb román ellenzéki párt pénzzel szó szerint kitömött elnöke, Marcel Ciolacu, aki szintén most (a megszorítás-ellenes tüntetések idején, a türelem fogytának idején, a tavaszi szent ünnepek közeledtével) találta helyesnek kijelenteni, hogy ő biza elmegy a templomba ortodox húsvétkor, mindegy, mi lesz akkor az országban. Értsd: mindegy, hányan halnak meg, hányan lebegnek élet és halál közt az intenzíven, hány vállalkozás megy csődbe, hány sors roppan össze.
És ilyenkor az embernek óhatatlanul eszébe jut: mint már annyiszor, most is csak a Dumnyezó vigyáz erre a légből kapott országra.
Emil B(l)oc, a kolozsvári bíró megdöbbent az épületkolosszusok miatt
Na de ne tessék örvendezni, mert nem a kolozsvári épületszörnyek, ingatlanhuskusok okán hüledezett az álszent városvezér, hanem egy szászfenesi tömbháznegyed tervén. Egy ideje közbeszéd tárgya, hogy (a hírek szerint) törvénytelenül engedélyeztek (az illetékesek) egy hatalmas ingatlanbefektetést Szászfenes határában, és mivel a munkagépekkel nem lehetett eljutni a helyszínre, mert nem volt megfelelő út, hát rögtönöztek egyet a Hója erdőn át. Nos, ez ügyben hűlt el a kincses város hirtelen igazságossá Mátyássá vedlett bírója. Nem is tudtam róla, mondta. (Tessék? Pár hete ettől hangos a sajtó, a közösségi pókháló, az utca, a kocsma pedig csak azért nem, mert zárva tartják. Még tüntetni is fognak! Ja, nem tudta a városgazda.) Mi, Kolozsváron nem így csináljuk, mondta. (Höhö, tessék?)
A sebtében angyali glóriát a feje fölé tűző Boc mester példát is hozott a gondos városgazdálkodásra: a Békás, avagy Jó napot (Bună Ziua) negyedet. Kicsit vakarom a fejem ekkora böszmeség hallatán. Hát azon a vidéken immár 15 éve folyik a kocsmai tömegverekedésre emlékeztető kaotikus ingatlanozás. A nemrégiben elhíresült koporsószálloda törvényes hátteréről ne is beszéljünk.
Olvasson még:
Hogy Boc polgármester afféle farizeusként most a szomszéd kertjén botránkozik meg, annyira nem csodálkozom. Igyekszik valahogy elterelni a figyelmet a saját latrinájáról. Az a pofátlanság viszont, amellyel megnyilatkozik az úr, kicsit aggaszt. Ugyanis arra (is) utal, hogy B(l)oc bíró irtó biztonságban érzi magát a székben, ahova utoljára még 2012-ben került. Mintha be lenne betonozva az aszfaltba, fotelestül. Ahonnan csak munkagépekkel lehet kivájni.
Oktatási miniszter úr, ideje megbukni! És megismételni az évet! Mind az ötvenkettőt!
Polonius egy adott pillanatban azt mondja a rébuszokban beszélő Hamlet szavairól, hogy: Őrült beszéd, de van benne rendszer. És igaza van.
Időnként én is találkozom olyan országsorsot intéző szószólóval, akinek a beszéde teljesen őrültnek tűnik. Ilyenkor, afféle amatőr Polonius módjára, igyekszem felfedezni benne a rendszert. Hátha, hátha. De sajnos előfordul, hogy ha megveszek, se sikerül. Ilyen például a román oktatási miniszter, Sorin Cîmpeanu esete. Akárhogy iparkodom, a rendszernek még a nyomát sem sikerül felfedeznem az őrült beszédében.
Olvasson még:
Január közepén például a miniszter úr például határozottan kijelentette: a hibrid oktatást teljesen eltörlik a hazai föld színéről. Mert nem hatékony. Erre mi történik március nyolcadikán? Bevezetik a hibrid oktatást az iskolákban. Azt a nem hatékonyat!
És akkor most tessék figyelni. A miniszter urat a minap megkérdezték, gondolt-e arra, hogy a romániai iskolákban megismételjék ezt a pandémia (és a tanügyi intézkedési őrültek háza) által elcseszett tanévet.
A miniszter úr kapásból azt felelte, hogy az évismétlés mindenkinek a keze ügyébe esik. A diák nem megy suliba, megbukik, és ha megbukik, évet ismétel. Tehát nem kell ez ügyben semmi különöset tenni.
Aztán a nyomaték kedvéért meg is ismételte a zseniális gondolatot, ekképpen:
Hirdetés„Ha (egy diák) valóban szeretne évet ismételni, megvan rá a lehetősége – nem megy iskolába, megbukik, évet ismétel, ilyen egyszerű.”
Értik? A miniszter úr szerint ilyen egyszerű. Sőt, olyannnyira egyszerű, hogy gyakorlatilag szinte buzdítja is a kétségekkel küzdő, bezártságtól szenvedő, az általa korábban értelmetlennek tartott hibrid oktatással küszködő diákokat, bukjanak csak meg, ha tényleg azt akarják.
Na, miniszter úr, akkor én is hadd buzdítsam önt arra, hogy bukjon már meg és ismételjen évet! Sőt, mind az ötvenkettőt, ahány éves!
A miniszterelnök-helyettes él! A bizonyíték? Hülyeségeket mond!
Az ember elnéző az országot felelősen irányítani igyekvő vezetőkkel. Először is azért, mert egy részüket ő maga választotta. Aztán meg azért, mert nehéz idők járnak, pandémia van, hideg is, minek cseszegessük szegényeket, van bajuk elég, nem?
Na de néha az elnéző embernek is döbbenten áll meg a kanál a kezében. Biza, még az evőeszköz is csak néz, mint hal a szatyorból. Például itt van ez a derék miniszterelnök-helyettes, ez az igazán szeretetre méltó Dan Barna, aki pár éve, mióta plüss-üstökösként feltűnt Romániai politikai egén, folyamatosan beszél, de sose sikerül semmi lényegeset mondania. Többnyire hótt unalmas dolgok röppennek fel ajkairól, kivéve azt a pár, igazán ritka esetet, amikor olyan marhaságot mond, hogy a kanál is…
Olvasson még:
Na, ilyen szenzáció történt a minap, amikor Barna urat behívták az egyik televízióba, hogy ugyan mondjon már valamit a hazai oltáskampány harmadik szakaszának menetéről, pontosabban (az online oltásplatform) akadozásáról. Barna úr pedig ment, sebbel-lobbal, szerepelni ugyanis melyik politikus nem szeret. És ezúttal tényleg sikerült olyat mondania, ami az elnéző embert kibillenti egyensúlyából. Tessék csak nézni:
„Az oltásplatform működik! Hogy vannak leállások, azt bizonyítja, hogy egy élő platformról van szó, amelyen dolgoznak.”
Az elnéző ember csak pislog egy ideig (mint annak idején, amikor Barna úr egy kampányvideóban ügyesen bénán mímelte, hogy dolgozik), aztán – tekintettel arra, hogy nincs kéznél romlott tojás – gyorsan elképzeli, hogy ő maga az egész ország és a távirányító után nyúl. Közben pedig afféle megnyugtató mantraként ismételgeti magában, hogy:
„Dan Barna él! Erre pedig az a bizonyíték, hogy emeletes marhaságokat mond.”
Románia, az ország, ahol a nép sorba áll oltásért, a szemesek pedig páholyban kapják az áldást
Emlékeznek még a nyolcvanas évekre? Amikor az egységes és oszthatatlan mioritikus szocialista köztársaság polgárai elvtársai kora hajnalban gyülekeztek egy-egy élelmiszerbolt (Ali ment arra, ahogy a korabeli vicc szól), mert szállt a híre szájról szájra, hogy aznap parizert, csirkehúst, ne adj’ Isten, marhacsontot „osztanak”. Pénzért és megfelelő színű jegyért. Párttitkárokkal, tanácselnökökkel, egyéb funkcikkal (vagy rokonaikkal) persze sose futhatott össze az ember a sorban. Ők az elitklub „titkos” boltjaiból szerezték be a napi betevőt. Amiről nem szállt az ének szájról szájra. Csak a pletyka (hogy rohadjanak meg).
Aztán jött 1989, a balkáni vadkapitalizmus szép új világa és nagyjából ugyanaz történt, mint azelőtt: a nép örült a szabadságnak, ment magyarba, osztrákba, németbe bekaufolni, az urakká vedlett elvtársak pedig megalakították az új elitklubot (simlis cégek, simlis privatizáció, simlis állami elfekvők stb.), ahova megint csak nekik volt bejárásuk.
Olvasson még:
Na és akkor ugorjunk egyet, 2021-be. Pandémia van, egy éve nyomorog az ország népe, pszichésen szinte mindenki, anyagilag „csak” a turizmus, a vendéglátás, a kultúra, a szórakoztatóipar, a kis cégek (a felsorolás korántsem teljes). Nagyjából mindenki egyetért abban (antivakszerek, kuss!), hogy a tömeges oltás hozhatja a felszabadulást a járványszigor, járványfáradtság, járványnyomor alól. Furcsa módon (tekintettel Románia balkáni fanarióta működésére) az oltáskampány egészen jól működik. Kivéve, amikor a polgár odaül a gép elé, hogy időpontot kérjen, nézi a szabad helyeket, aztán frissít egyet és volt hely, nincs hely. Pech!
És akkor ebbe az aránylag jól működő oltáskampányba becsapódott az egészségügyi minisztérium (meg a sajtó) által ledobott bomba: bizony, vannak zárt körű, elitklubos oltásközpontok is, amelyek nem kerülnek fel a nagy közös térképre. E klubokban a rendérek, csendérek, katonák, titkosszolgák kapják az áldást. Oké, ez eddig még elfogadható lenne, mert, ugye, ők stratégiailag fontosak az ország biztonsága szempontjából. Na de mit keresnek ott a feleségek, tesók, nagyik, papik, akik az oltáskampány harmadik szakaszában kellett volna megkapják a vakcinát? Ők is testükkel védik a hazát? Naná, hogy nem! De valahogy mégis beleszaladtak az tűbe. Az amúgy sem túl nagy szeretetben működő kormánykoalíció tagjai nyilván jól egymásnak estek, elkezdődött a szardobálás, kiderült, hogy mindenki hibás, vagyis senki. De mindegy is: csak egy újabb botrány a nagy szemétdombon. Ami szomorú: úgy tűnik, a Románia nevű országban semmi sem változott a kommunista diktatúra óta. A nép sorba áll, a szemesek páholyban kapják az áldást. Nesze neked, egyenlőség (európai főérték)!
Felszólítom az Európai Unió egyenlőség-bajnokait, vegyék be a gyógyszerüket! Vagy gondolkodjanak picit, mielőtt beszélnek!
Az Európai Unió polgáraként láttam, hogy az Európai Parlament minapi plenáris ülésén egy bizonyos Helena Dalli (aki nem mellesleg egyenlőségért felelős uniós biztos, akármit jelentsen is ez) kijelentette: „El kell érni, hogy az LMBTI (leszbikus, meleg, biszexuális, transz és interszexuális) csoportokhoz tartozók családot alapíthassanak mindenütt az Európai Unióban anélkül, hogy bármilyen megkülönböztetés érné őket.”
Továbbá arról is beszélt, hogy „nem szabad hagyni, hogy az LMBTI közösséghez tartozók továbbra is tartsanak a társadalom negatív hozzáállásától, a közigazgatási diszkriminációtól. Nem szabad hagyni továbbá, hogy ezen okok miatt hazájuk elhagyására kényszerüljenek.”
Olvasson még:
Egyetértek: csúnya dolog, hogy a társadalom, a közigazgatás negatívan áll hozzá valakikhez, csak azért, mert mások. Az még csúnyább dolog, hogyha valakik emiatt hazájuk elhagyására kényszerülnek.
Egy német szocdem képviselőnő mindehhez hozzátette (miután szidta kicsit Magyarországot és Lengyelországot), hogy: „Ha valakinek a jogait veszélyeztetik Európában, akkor az egyben fenyegetést jelent a demokráciára, a szólásszabadság és média szabadságra és az ellenzékiek szabadságára vonatkozóan is.”
Egy holland képviselőnő (az Újítsuk meg Európát frakció tagja, amelynek elnöke a jó Dacian Cioloș úr) pedig mondott egy ilyet: „Felszólítom az EU polgárait, hogy ezt az üzenetet visszhangozzák!”
Nos, én, mint az Európai Unió polgára nem fogom ezt az üzenetet visszhangozni. Ellenben felszólítom az EU egyenlőség-bajnokait, vegyék be a gyógyszerüket! Vagy gondolkodjanak picit, mielőtt szóra nyitják a szájukat! Esetleg mindkettőt!
Én tényleg nagyon örvendek, hogy az Uniónak ilyen izmos LGBTI-stratégiája van, amely lám, milyen jól működik, milyen keményen odavágnak az asztalra. De közben jelezném, hogy én, mint az Európai Unió állampolgára, szintén más vagyok. Igaz, van egy bűnöm: se meleg, se biszexuális, se transz, se interszexuális nem volnék, legalábbis nem tudok róla. Leszbikus pedig nem lehetek, a biológiai nemem okán. (Vagy aktuális érveléssel: mert nem akarok az lenni.) Szóval az a bűnöm, hogy másban vagyok más. Kisebbségi, pontosabban magyar vagyok egy ortodox többségű trianoni utódállamban. Ahol elég egyetlen magyar prefektus kinevezése, hogy a szülővárosom (Kolozsvár) polgármestere gyűlöletbeszédbe kezdjen a magyar kisebbség ellen. Arról az állandó hisztériáról (meg egyebekről) már nem is szólok, ami például a többnyelvű helységnévtáblákra vonatkozik.
Szóval, tisztelt egyenlőség-bajnokok, hogy is van az, hogy ha valaki „jó más”, akkor felszólítják, elérik, kitapossák, fenyegetik a tagállamokat? De ha valaki „nem jó más”, akkor esetleg két sajtófotó és három konferencia között sunnyognak, mint a kék alapon sárga csillagos szar a fűben? Pedig hahó, jó pár (jó sok) magamfajta „rossz más” kényszerült hazájának elhagyására pont azért, mert más, és a „közigazgatás” negatívan állt hozzá, hogy finoman fejezzem ki magam.
Amúgy, miből gondolják, hogy a fent említett ortodox többségű trianoni utódállam behódol az önök olajozott „jó kisebbség”-stratégiájának? Esetleg arra alapoznak, hogy ennek az országnak van egy méltatlanul Nagy Károly-díjas, álkisebbségi, EU-simulékony szász államelnöke? Ismételten felszólítom önöket, vegyék be a gyógyszerüket. Vagy gondolkodjanak el a dolgon. Vagy menjenek hosszú-hosszú szabadságra.
Ha tehetném, eltiltanám a focitól az UEFA erkölcs-inkvizítorait, rasszizmus miatt
Épp a minap derült ki, hogy a román focitörténet „leghíresebb” bíróját, Sebastian Colțescut mégis elítélte a (nagyon nem tisztelt) UEFA, amiért a Bajnokok Ligája egyik csoportmérkőzésén (PSG versus Basaksehir) bemondta a feketét. Értsd, egy rendkívül feszült pillanatban úgy mutatott rá a vétkesre, hogy „az a fekete”.
Nézzük végig a filmet, nagyon röviden:
Olvasson még:
1. Colțescu feketét mond, mire kiakad a fél világ, élsportolók, haladár-aktivisták, miniszterek, államelnökök, aki bírja, marja. (Pedig például Black Lives Matter-t szabad mondani. Még. Lehet, a jövőben már azt kell mondani, hogy Afro Lives Matter. Persze csak akkor, ha fehér az ember.)
2. Az UEFA rasszista-nyelvhasználati inkvizítorai szakértői nekiülnek és alaposan mérlegelik a dolgot. Az eredmény: Colțescu nem rasszistául beszélt. (Nem is hittem a szememnek, a nemzetközi tömeghisztéria után.)
3. Az UEFA rasszista-nyelvhasználati szakértői inkvizítorai még rágják egy ideig a fekete csontot, aztán kinyilatkoztatják a végítéletet: a román bíró valóban nem rasszistául beszélt, DE… helytelenül viselkedett! Tetszik érteni? Helytelenül! Tehát mars le a pályáról, egészen a szezon végéig. Ja, menjen csak vele a partjelző is, a biztonság kedvéért. És a tetejébe sportetikai tanfolyamra is elküldiék őket. Teccik érteni? Ahol majd jól megtanítják nekik, hogy kell a felvilágosult európai woke-sportértékeknek megfelelően gondolkodni, beszélni, mozogni, szuszogni.
Eddig tart a román bíró tragikomikus története. Ami emellett kicsit leseprődött a zöld asztalról: azon a bizonyos mérkőzésen egy török, bizonyos Okan Buruk (történetesen a Basaksehir vezető edzője) azt találta mondani, jó hangosan, hogy: „Az én országomban a románok cigányok.” Igaz, hozzátette, amolyan szívességként: „De én nem nevezhetem őket cigányoknak.” A mondatok mélyetikai elemzésébe most nem megyek bele. Az UEFA döntnökeibe viszont páros lábbal, ugyanis Buruk mestert simán felmentették a cigányozás alól, mégpedig ama értelmezés alapján, hogy (tessék figyelni!) ő csak véleményt nyilvánított, pontosabban megmutatta a sötét román (cigány) bírónak, hogy az ilyen csúnya kifejezéseket kerülni kell. Értik?
Hát, kedves UEFA-inkvizítorok, a én értelmezésemben ti simán rasszisták vagytok. Mert kiszúrtátok a cigány románt, aztán addig csűrtétek-csavartátok a mondataitokat, amíg elítéltétek. A törököt meg bezzeg nem, márpedig az én értelmezésemben Buruk mester azt állította, hogy ő nem nevezheti a románokat cigányoknak, pedig azok. Ennek alapján pedig, ha tehetném, azonnal eltiltanálak benneteket bármely, a focihoz kapcsolódó tevékenységtől. Még otthon sem fifázhattok a számítógépen. A szezon végéig. És hogy melyik szezonra gondolok, azt majd később elárulom.
You must be logged in to post a comment.