Jean St'Ay

Hol a Trianon-törvény? Itt a Trianon-törvény!

2020. július 16., csütörtök 13:51

Rég hozzászoktunk, hogy a román politikai elit úgy használja a magyar közösséget, mint piaci simlis a nyerő tárgyat az itt a piros, hol a piros játékban. Ha az egységes és oszthatatlan nemzeti érdek úgy kívánja (például, olvadozni látszik a politikai jégtőke), hopp, nini, itt a nyavalyás Erdély-rabló magyar piros. Ha nem, akkor szépen felkerül az arcokra az européer maszk, mert az demokratikus és haladó és helyes – és amúgy is sok helyen kötelező mostanság.

Ugye, az áprilisi nehéz pillanatokban, amikor a járványválság lehelte forró miazmáját a kész-pina-meleg-málé módjára bársonyszékbe került jó Orban-kormány politikai tőkéjére, Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök, a kormány 007-es cotroceni-i ügynöke úgy előkapta a magyarellenes uszítást a pohár alól, mint az említett simlis a pirosat a piacon. Lett belőle vaj a fejére? Dehogy. Annak ellenére, hogy idehaza is, Németországban is pedzegették, hogy az európai értékek hőseinek járó Nagy Károly-díjat ezek után talán nem kellene odaadni neki. Ó, hát bocsánatos bűn ez, érkezett az européer ellenvélemény, hiszen a politikusok néha elragadtatják magukat.

Azért Ionopot elnöknek és tanácsadói holdudvarának fájhatott némileg az európai, többek közt német tasli. (Figyelem, erős összeesküvés-elmélet következik!) Valószínűleg törték a fejüket kicsit, hogy lehetne kiköszörülni a csorbát. És a dumnyezónak hála, tálcán érkezett a Trianon-törvény. Amelyet a parlament annak rendje-módja szerint megszavazott. Hogy december 1. után legyen már még egy nap, amikor a román nép felhőtlenül ünnepelhet a magyar közösség kárára. Ja, közben – feltehetően az esélyegyenlőség szent nevében – elsüllyesztették a március 15-ét hivatalos magyar ünneppé avató törvénytervezetet.

Na de hadd folytassam az összeesküvést. A megszavazott Trianon-törvény szokás szerint az államelnöki asztalra került, kihirdetésre. És ekkor eljött a nagy pillanat: Ionopot elnök úr felöltötte az européer vértet és halált megvető bátorsággal nem hirdette ki. Na, hol az a Nagy Károly-díj, futuj? Ehelyett elküldte a feddhetetlenségéről híres alkotmánybíróságnak: ugyan mondja már ki, hogy alkotmányellenes. De figyeljük csak meg, milyen kifogásokat talált a drága jó Ionopot úr. Hogyaszongya, a Trianon-törvény amolyan nyilatkozat, amelynek nincs konkrét tárgya, jól meghatározott célja. Igazából nem is törvény!

No, hát elképzelem az alkotmánybírákat, amint sírva röhögtek az elnöki kifogásokon. Már bocsánat, hogy ne lenne pontosan meghatározott célja a Trianon-törvénynek? Hivatalos román ünnepnap lett. Pont. Akként kell tisztelni. És mehet a diktátumozós-sörözős-miccsezős ünneplés országszerte (hiszen nyár van), a központi és helyi hatóságok belátása szerint. Egy szó mint száz: a jó bírák kedvesen elmagyarázták, hogy ez a törvény márpedig nem alkotmányellenes, tessék csak kihirdetni.

Hirdetés

Na és akkor a konspiratív végkövetkeztetés: Ionopot úr abszolút européerként viselkedett, nem? Hiszen tettével megsimogatta a szomorú magyarok buksiját. Hagyjátok el, ha nincs március 15., nem lesz június 4. sem. Közben persze mindvégig Európa felé tekintett, hogy na, milyen vagyok? A gájnerség a dologban csak annyi, hogy bárki, aki csak köszönő viszonyban van a hazai politikai viszonyokkal, nagyon nagy tételben fogadhatott volna arra, hogy az alkotmánybíróság nem fogja elkaszálni a Trianon-törvényt. Vagyis az egész procedúra egyetlen hatalmas kamu volt.

Ennek alapján nyugodtan ki lehet jelenteni, amúgy összeesküvősen: az ország kicsit is normális irányítására ez a banda sem képes, simlizni viszont, verhetetlen regionális bajnokként, nagyon tud.

Hirdetés
Hirdetés