Jean St'Ay

Hogyan kell igazi, haladó szellemű, érzékenyítő könyvet írni?

2020. október 12., hétfő 13:42

Képzelt telefonbeszélgetés egy trendi könyvkiadóval.

Szerző: Halló!

Kiadó: Jó napot kívánok! Szerzőhöz van szerencsém?

Szerző: Jó napot! Igen, én vagyok.

Kiadó: A Kiadó beszél. Elolvastuk a kéziratát.

Szerző: Ó…

Kiadó: Nagyon jó anyag. De…

Szerző: Értem…

Kiadó: Kérem, ne értsen félre! Szándékunkban áll kiadni a könyvet, csak tudja… manapság az olvasók nagyon igényesek. És főleg, érzékenyek! Jól be kell lőni a célközönséget. Egy szó, mint száz: pár módosítást kellene eszközölni.

Szerző: Figyelek…

Kiadó: Ott vannak például az állatok. Olyan kevés…

Szerző: Sajnálom, hogy nincs annyi, mint a Maldororban, de…

Kiadó: Igen, ez az egyik probléma. Túl sok benne az ember.

Szerző: Hát, csak egy kutyáról jutott eszembe valami fontos.

Kiadó: Na látja. És az a Bodri is milyen. Az ember hű barátja.

Szerző: Nem az?

Kiadó: Dehogynem. Viszont valahogy üzenni kéne, hogy a kutya-gazdi kapcsolat kicsit egyoldalú. És elnyomó. Egy kutyának jogai vannak. Egy kutya egyenlő. Nem gondolja?

Szerző: … hát… lehet. Illetve dehogynem. Egyenlő.

Kiadó: Aztán ez a Kóbor Jankó. Nem tudunk róla semmit. Kik a szülei? Milyen társadalmi közegből érkezett?

Szerző: Igen. Ő egy vándor. Bejárja a világot és különböző emberekkel, sorsokkal találkozik.

Kiadó: Ez világos. Ugyanakkor nem tagadhatja, kedves Szerző, hogy a családi háttér, a nevelés befolyásolja az ember környezetéhez való viszonyulását. Tagadja?

Szerző: Hogy is tagadhatnám?

Kiadó: Na, ha nem tagadja, akkor be kellene vinni ezt a családi hátteret. Lehetne például elvált szülők gyereke, vagy még jobb lenne, ha mozaikcsaládból származna, esetleg egyedülálló szülő nevelné.

Szerző: Értem. Jegyeztem.

Kiadó: Apropó, nagyon tetszett, hogy Jankó milyen érzékenyen viszonyul a környezetéhez.

Szerző: Magamról mintáztam a karaktert.

Kiadó: Remek! Nem lehetne ez a Jankó meleg?

Szerző: Tessék?

Hirdetés

Kiadó: Nem ön, a karakter! Tudja, sokkal hitelesebb lenne az érzékenysége. Az olvasó máris másképp állna hozzá.

Szerző: Hát… megnézem. Mert, ugye, Jankó szerelmes lesz egy lányba.

Kiadó: Éppen ez az! A szerelem nem ismer határt! Ja, és higgye el, hatalmasat dobna az érzelmi és szociális impakton, ha a lány nem fehér lenne. Esetleg transz. Nemde?

Szerző: Ööö, de…

Kiadó: Na ugye! Örülök, hogy ilyen jól megértjük egymást!

Szerző: Igen…

Kiadó: Ha már a megértésről esett szó: Jankó nagyon ragaszkodik a magántulajdonhoz.

Szerző: Mi?

Kiadó: Ott van az a drámai csúcspont, amikor az aluljáróban rátámad a banda. Nagyon jó, hogy nők és férfiak is vannak, különböző a bőrszínük. Ez helyes. De miért ragaszkodik annyira a nadrágjához?

Szerző: Mert egy szál gatyában kicsit meztelennek érezné magát. Másrészt, az egy varázsnadrág.

Kiadó: Annál inkább. El kellene kicsit gondolkodnia. Nem helyes, hogy így kisajátítja a varázsnadrágot.

Szerző: Én?

Kiadó: Nem, Jankó. Bár ő csak egy karakter. A Szerző szülöttje, ugye.

Szerző: De hát ő kapta, mikor legyőzte a Határtalant.

Kiadó: Na igen, ez is egy probléma. Győzze le a Határt! Viszont, amit sugallni szeretnék: egy ilyen különleges tárgy nem csak egy emberé kell legyen, hanem mindenkié. Nem gondolja?

Szerző: Hát… a hagyományos…

Kiadó: Ez az, kedves Szerző! Győzze le a Határokat!

Szerző: Igen, hát… köszönöm.

Kiadó: Ja, még valami. Repeső szívvel olvastam, milyen jól bánik az univerzálisan érthető szimbólumokkal.

Szerző: Ó, ez kedves…

Kiadó: Nem lehetne úgy átírni az anyagot, hogy minél szélesebb közönséghez szóljon? Például akár kisiskolásokhoz, sőt, óvodásokhoz is.

Szerző: Izé, lehetne… csak…

Kiadó: Akkor írja!

Szerző: De hát ez botrány…

Kiadó: Persze! Szét fogják tépni! De tudja, mennyi könyvet tudunk így eladni? Nem tudja. Én viszont igen! Na írja!

Szerző: De…

Kiadó: Semmi gond, nem sietős. Van rá, mondjuk egy hete. Viszlát, jó munkát!

Szerző:

Hirdetés
Hirdetés