Jean St'Ay

Halleluja! A kolozsvári bíró hatalmasra fújta a felekezeti sokszínűség toleráns és multikulti lufijait

2021. április 24., szombat 18:21

Bizonyisten mondom, az ember így szombat estefelé nem bírja könnyek nélkül nézni a kincses város derék bíróját. És az is eszébe jut, mennyi vitriolos megjegyzést tett a kedves drága jó Emil Boc polgármester magyar közösséggel szembeni áltoleranciájára. És nagyon, de nagyon elszégyelli magát, így szombat este, bizonyisten!

Tessék csak nézni, mit mondott ez a csodálatos ember a mai szent napon, az új kolozsvár-szamosújvári görög-katolikus püspök, Claudiu Lucian Pop úr beiktatási ceremóniáján. A zsebkendőket tessék előkészíteni, a meghatottságtól hangos örömóda-zokogás garantált:

„Nagytiszteletű püspök úr, Kolozsvár ölelésre tárt karokkal fogadja Önt! Kolozsvár az a hely, ahol a legtöbb keresztény felekezet létezik – ortodox, görög-katolikus, római-katolikus, lutheránus, unitárius, református és egy zsinagóga. (Így mondta, szó szerint: és egy zsinagóga, mint felekezet.) Sehol Európában ilyet nem talál! Ez az a hely, ahol a tolerancia, a multikulturalizmus, az ökumenikus szellemiség megszokott dolognak számít, olyasminek, amelyhez minden egyes kolozsvári hozzájárult.”

Hát mit mondjak: meg kell a szívnek szakadni! Milyen szépen beszélt! És milyen szépeket mondott! És mennyire pont fix a tolerancia és a multikulturalizmus jegyében cselekedett mindig is, há’ de nem? Mondok pár példát:

Milyen toleránsan tárt karokkal fogadta Kolozs megye magyar prefektusát! (A francokat!)

Milyen ügyesen mindent megtett a kincses város történelmi (khm, nem túl román) városközpontjának megóvásáért! (A francokat!)

Hirdetés

Milyen készségesen engedélyezte a kétnyelvű városnévtáblák kihelyezését! (A francokat!)

És milyen orgiasztikusan kirobbannak a szájából ezek a fantasztikus szavak – tolerancia, multikulturalizmus –, ahányszor csak a levegőbe mondhatja őket!

No, akkor még csak annyit: az előbb vicceltem. Dehogy kezdtek folyni a könnyeim a fantasztikus beszéd olvastán. És dehogy szégyelltem el magam. Nevettem egyet, olyan zorbásan. És ismét megígérhetem: annyiszor fogom vitriolos megjegyzésekkel illetni a kolozsvári bírót, ahányszor rajtakapom, hogy sunyi módon hadovázik olyan dolgokról, amiket nem is ért, nem is gondol komolyan és esze ágában sincs a szélbe szórt szavak szellemében cselekedni.

Hirdetés
Hirdetés