Szinte naponta lehetne cikket írni arról, hogy mennyi közveszélyes őrült vesz bennünket körül: a hivatalokban, az utakon, a buszon, míg sorban állunk a patikában vagy bevásárolunk a piacon. Vannak, akik úgy érzik, rájuk nem vonatkoznak az általános társadalmi szabályok, vagy csak leszarják mások normalitásra való igényét, ne adj isten érzékenységét. Addig nincs is baj ezzel, amíg mindezt nem a mások kárára csinálják. A legrosszabb variáció az, amikor valaki azt képzeli magáról, hogy a munkájával járó pillanatnyi hatalmi helyzet feljogosítja arra, hogy verbális agressziót alkalmazzon, sőt, másokat nyilvánosan megalázzon egyszerű bunkóságból, vagy csak mert mondjuk rossz napja volt.
Mindennapi banális történetek ezek, melyeken pár percig bosszankodunk, de amennyiben mi válunk egy őrült által generált kínos jelenet kulcsfiguráivá, akkor nehezebben emészthető meg az elsőre komikusnak tűnő, majd a fenyegetőzés miatt hirtelen vérkomollyá vált eset.
Olvasson még:
A nagyvárosi forgalom íratlan szabályai szerint közlekedő taxisok egy külön kategóriát képeznek a felvázolt embertípusban, ami nemcsak vezetési stílusukban mutatkozik meg, hanem abban is, ahogy az utasokkal kommunikálnak. Persze, itt is érvényes az örök közhely: tisztelet a kivételnek, avagy akinek nem inge, ne vegye magára…
A most elmesélt történet nem velünk, hanem egy közeli barátunkkal történt meg Nagyváradon, és rajta kívül egy neurotikusan viselkedő taxisofőr és a panaszokra fittyet hányó taxitársaság a kulcsszereplő. Nagyon röviden, mindössze annyi történt, hogy a taxisnak elgurult a gyógyszere attól, hogy utasa egyik csomagjától vizes lett az autó kárpitja (miután lusta volt kiszállni az autóból, hogy kinyissa a csomagtartót, és ő maga javasolta utasának, hogy helyezze a csomagokat a hátsó ülésre). A sofőr először csak a tisztíttatás költségét (50-80 lejt) követelte a figyelmetlenségét beismerő utastól, aki hajlandó is lett volna utólag kifizetni az összeget, amennyiben a sofőr számlával igazolja a tisztíttatás árát.
Már az is túlzásnak tűnhet, hogy a taxis felszállt a távolsági buszra, ahová az utasa is, és ott vonta felelősségre a folt miatt, de ami ezután következett, arra nincs semmilyen mentség. Fenyegetőzni kezdett, többek között kurvának és hülyének nevezve korábbi ügyfelét, akitől elvette a csomagját, és nem akarta visszaadni, amíg nem fizeti ki az állítólagos kárt. Mindezt tette egy kisbusznyi ember szeme láttára, akik elképedve követték figyelemmel az eseményeket, de nem avatkoztak közbe.
Konkrét fenyegetések is elhangzottak, mint például az, hogy kiveri az összes fogát, illetve úgy seggbe rúgja, hogy ottmarad, ha elkapja a váradi utcákon. Hosszú perceken át tartott az ingyen cirkusz, mely ugyan nem fajult tettlegességig, de az elhangzottak simán kimerítik a fenyegetés büntetőjogi fogalmát, és ehhez még hozzáadódik az, hogy a sofőr elvette a kliens csomagját és megpróbálta megakadályozni, hogy folytassa az útját. Erre vannak tanúk, és a buszpályaudvar térfigyelő kamerái is működtek.
Végül a megfenyegetett hölgy lélekjelenlétének és markánsabb fellépésének köszönhetően tettlegesség nélkül zárult az incidens, a taxisőfőr leszállt a buszról, mely a jelenettől megszeppent utasok kérésére a tervezettnél hamarabb elindult.
Ezzel vége is lenne a történetnek, ha a sokkolt és alaposan megfélemlített hölgyismerősünk annyiban hagyja a dolgot. De úgy döntött, hogy panaszt tesz az agresszív sofőr ellen a rendőrségen, jelenti az esetet a taxitársaságnál (Fulger) és a mobilalkalmazásnál (Clever) is, amelyiken keresztül hívta a taxit. Az applikációnál azt reagálták, hogy kizárják a sofőrt, a Fulger viszont azzal hárította a panaszt, hogy nem tehetnek semmit, mivel a Cleveren keresztül történt a rendelés. A véletlen folytán azonban kiderült, hogy az agresszív taxisra nem az első panasz érkezett hozzájuk, mégsem rúgták ki. Ez az, ami annyira feldühítette ismerősünket, hogy úgy döntött, értesíti a rendőrséget, a sajtót és a fogyasztóvédelmet is. A rendőrség egyébként eljárást indított, a fogyasztóvédelmi hatóság pedig azt válaszolta, hogy nem kompetens az ügyben, viszont jogosnak tartják a rendőrségi panaszt.
Lehet, hogy túlzásnak vagy bosszúhadjáratnak tűnik az ismerősünk reakciója az esetre, hiszen ilyesmi nap mint nap előfordul. De mit szólnánk ahhoz, ha velünk, gyermekünkkel vagy az anyánkkal történne meg hasonló eset? Hol a határ? Meddig kellene tolerálni a mértéktelen bunkóságot?
Rossz belegondolni, hogy ha egy jelentéktelen folt ilyen neurotikus kirohanást idézett elő emberünkben, akkor hogyan reagált volna egy tényleges károkozásra.
