Jean St'Ay

A pandémiás Románia felvirágoztatása, avagy az oltásturizmusba oltott kocsmaturizmus

2021. február 08., hétfő 19:04

Polgártársaim! Ez így nem mehet tovább! Kint hideg van, vírushordák csattogtatják a fogaikat, továbbá üvöltenek a teleholdra (amikor van). Mi meg ülünk a lakásban (blokkban, társasházban, szimplexben, duplexben, villában, ki ahol) és

nyakunkon a depresszió, a progresszió, a regresszió, a vakáció, a mindennapi vírusadat-szenzáció, az idegbaj-infláció.

Minden szappanoperát kétszer megnéztünk (azokat, amelyekben leszbikus és színes hősnők vernek heteroszexuális fehér férfiakat, négyszer, az esélyegyenlőség szent nevében), a gyerek minden plésztésön-játékát lehurboltuk (miután a gyereket büntetésképpen kiküldtük a hidegbe, a vírushordák közé sétálni, például a szomszédtól nagy pénzen bérelt ölebbel), az asszonynak (ha egyáltalán van) három válásforgatókönyvet elmagyaráztunk (ő nekünk négyet, ha egyáltalán vagyunk), két pszichológust őrületbe kergettünk (online, természetesen, mert így kevesebb a közvetlen felelősség) azzal, hogy hova is végezzük a kis- és nagydolgunkat, ha váratlanul rájövünk: a vécéajtó fertőzött és mi, marhák, odabent felejtettük az épp 100 százalékos teljesítményűnek hitt fertőtlenítőt (a felső szomszéd mondta, nála még a papagáj vírusait is megölte… igaz, a kis tollas baráttal együtt).

Egy szó, mint száz, polgártársak, ez így nem mehet tovább! Annál is inkább, mert szeretett hazánk felelős válságkormánya, lám, elhozta nekünk a mennyei mannát!

A megváltó oltás karnyújtásnyira van tőlünk!

Láttuk, szeretett hazánk álkisebbségi államelnöke, miniszterelnöke, miniszteri kórusa hogy nyújtotta erős karját a jóságos tű elé. Ők már szinte szabad embernek nevezhetők. Gyakoroljuk hát mi is a megváltáshoz való jogunk. Én már többször is gyakoroltam. Például belépni az oltást jogát biztosító internetes oldalra. És nem igaz, hogy nem sikerült. Vagy harmincadszorra. Miután egy ideig nem működött az oldal, miután vagy tucatszor az orrom előtt fogytak el a szabad helyek, mint annak idején, amikor jó szüleim gyerekként elküldtek tojást vagy húst venni kora reggel és kora délután bejelentették, hogy majd holnap, esetleg jövő héten próbálkozzunk még. Kitartó, több héten át végzett munkám meghozta áhított gyümölcsét. Immár három helyen is beoltathatom magam: a dobrudzsai (és mitikus) Babadagban, az olténiai (és heraldikus) Băicoiban, illetve a moldvai (és mioritikus) Botoșaniban. Még nem döntöttem el, hova fogok kiruccanni a megváltó szúrásért, azt is elmondom, miért.

A román nép (együttélő kisebbségeivel egyetemben) olyan jól viselkedett a pandémia alatt, továbbá az oltáskampány olyan hatékonynak bizonyult (ne tessék nevetni, komolyan mondom), hogy a holdra üvöltő, fogsort rémesen csattogtató vírushordák (mint annyi más horda e nép viharos történelme során) meghátrálni kényszerültek. És hogy ez megtörtént,

a mi drága jó (és beoltottan szabad) kormányunk berúgta nekünk a kocsmaajtókat is.

Hadd örvendezzünk kicsit a hosszan tartó (és többé-kevésbé önkéntes) börtönhónapok után. Hadd lopakodjunk el a legközelebbi kocsmáig, hadd vágjunk be egy pohár akármit, természetesen hozzánk hasonló bátrak lelkes(ítő) társaságában. Miáltal a nép hangulata javul, a szegény, lassú halálra ítélt kocsmárosokéról nem is beszélve.

Hirdetés

Igen ám, de van egy kis baj. Egy nappal a hivatalos nyitás előtt pont úgy jártam a kocsmákkal, mint az oltással: egyetlen szabad hely sem volt, több száz kilométeres körzetben. Polgártársak! Legyünk erősek és hatékonyak! Követeljük, hogy hogy az oltásregisztrációs oldalt bővítsék ki: legyen oltás- és kocsmaregisztrációs oldal! Mennyire egyszerű lesz így az élet: a nép egyszerű gyermeke (például én) kiválasztja magának a munténiai (és heraldikus) Băicoit. Ahova szépen elutazik, hamar beoltatja magát, aztán irány a jó előre lefoglalt kocsmaasztal, ahol jól megünnepelheti a megváltást (akár többször is), miáltal megmenti a kocsmárost a csődtől, aztán elmegy a szintén jó előre lefoglalt panzióba (mert, ugye, ittasan nem illik utazni), alszik egy jót, miáltal kipiheni magát és egyben megmenti a panzióst a csődtől, másnap pedig frissen, üdén, mellékhatások nélkül hazautazik. Sőt, az ötlet tovább fejleszthető: a băicoi-i polgárok ugyanígy jöhetnek, például Kolozsvárra vagy ami még jobb, a Székelyföldre, mert így,

oltás és poharazgatás közben megvalósítható a nemzetiségi világbéke is!

Előbb utóbb a Mioricát is átírjuk, egyetlen nagy totális összebarátkozási himnusszá.

Polgártársak! Tegyünk hát valamit a jövőért! Utazzunk, oltakozzunk, italozzunk, barátkozzunk!

Hirdetés
Hirdetés