Jean St'Ay

A késsel-villával evők rejtett rasszizmusa és az aktivista-paradicsom

2019. október 25., péntek 16:03

Olvasom, hogy egy kanadai ételaktivista (!!!) arról értekezik, hogy ha azok a szülők, akik arra nevelik gyermekeiket, hogy szépen, késsel-villával étkezzenek, tulajdonképpen rasszista szörnyetegeket termelnek futószalagon. Mert az evőeszközzel történő étkezésre való kényszergetés azokból a csúf emlékű kolonialista időkből származik, amikor a felsőbbrendű evőeszközösök lenézték az alsóbbrendű kezeseket.

De nem is az illető úr személy tézise az, ami igazán lenyűgöz. Hanem a hivatása. Ételaktivista! Ilyenről még nem hallottam, én, szegény inaktivista polgár. Pedig ha az ember szétnéz, látja ám, mennyi soha nem látott, csodálatos aktivistafaj létezik a világon. Olyan lények, akik valamilyen lángoló belső/külső kényszer hatására gyakorlatilag bármit képesek aktivizmussá szublimálni. Klímaaktivisták, faaktivisták, levegőaktivisták, abortuszaktivisták, állataktivisták, ruhaaktivisták, vagina- és péniszaktivisták (harmadik elsődleges nemi szerv még nincs, a harmadiknem-aktivisták au-de-nagy fájdalmára), de ha jobban belegondolunk, Isten és ember és bármely más értelmes/értelmetlen lény minden áldott és áldatlan teremtményéhez hozzárendelhető valami aktivizmus. És hozzá is rendelődik. Csak idő kérdése. Hát nem csodás ez a mi szép új világunk?

Hirdetés
Hirdetés