Jean St'Ay

A Beneš-dekrétumok és az EU mindenféle diszkriminációra instant ágaskodó farka

2021. április 01., csütörtök 12:12

Mostanában (egész pontosan március 28-án) „ünnepeltük” a II. világháború utáni Ká-Európa talán egyetlen valóban fasisztának nevezhető országa, Csehszlovákia híres-hírhedt kisebbségirtó törvényei, a Beneš-dekrétumok megszavazásának 75. évfordulóját.

Nem sorolom hosszan az említett rendeletek „nagy eredményeit”, csak néhányat emelnék ki: a csehszlovák területeken rekedt németek és magyarok kollektív bűnösségének kikiáltása, az állampolgárságtól való megfosztás (annak minden következményével), a vagyon és a föld elkobzása, kitelepítések és kényszermunka, a magyar nyelvhasználat betiltása a közéletben, internálótáborok, pogromok, kikényszerített lakosságcsere, „vissza”szlovákosítás.

Oké, fogadjuk el, ilyen dicstelen korszakok nagyjából minden nemzet történetében előfordulnak, még az olyan „ősi” nemzetekében is, mint a (cseh)szlovák. Az már viszont kevésbé elfogadható, hogy a Csehszlovákia nevű ál-állam 1992-es felbomlása után létrejött két utódállam egyhangúlag elutasította a gyászos emlékű dekrétumok hatálytalanítását. Igaz, 2006-ban a cseh kormány fél szájjal bocsánatot kért a jogsértésekért (értsd, a magyarokat nem említették, csak a sorok között), de nagyjából ennyi. És persze volt azóta tiltakozás, levélváltás, petíció az EU-hoz, teljesen hiába. Sőt, a szlovák parlament 2007-ben megerősítette a Beneš-dekrétumokat, aztán 2009-ben (ismét) korlátozta a magyar nyelvhasználatot. A hab a tortán az a 2010-es húzás volt, amikor Magyarország megkönnyítette a külhoni magyarok állampolgárságért való folyamodását. Válaszként a derék szlovák kormány egyszerűen betiltotta a kettős állampolgárságot.

Na és akkor eltöprengek egy picit. Ugye, a kriminális dekrétumokban érdekelt, illetve azt megszenvedő országok mindegyike az Európai Unió tagállama. Amely Európai Unió olyan, de olyan érzékeny bárminemű diszkriminációra, hogy amint a legtávolabbi völgyzugolyban akár egyetlen kártékony csíra felüti a fejét, azonnal ágaskodni kezd a gyomirtóval töltött slagméretű kék alapon sárga csillagos brüsszeli farok. Legutóbb például akkora adag orgiasztikus lötty ömlött szanaszét a brüsszeli ágyékközpontból, hogy csak úgy sercent: az Unió az LMBTIQ-szabadság zónájának nyilvánította magát. (Oké, hát ez kábé pont annyit ér, mint minden falra hányt kéjnedv, de azért nagy ooh–aah-ok közepette megtörtént.)

Nos, ha már a kedves Európai Uniónak akkora antidiszkriminatív farka van, mint Kinizsi Pál kardja, nem lehetne például a Beneš-dekrétumokat is elítélni? Nem lehetne például az olyan, újabban (?) tényleg perifériára szorult, elfelejtett kisebbségi csoportokra is odafigyelni, mint az etnikaiak? Legalább az onanizáló sikolyok, lihegések, nyögések szintjén? Mert az is világos, hogy konkrét lépéseket nem fog tenni a kutya sem. Hiszen az Európai Unió pilótaszékeiben azoknak az embereknek a politikai utódai ücsörögnek, akik például a Beneš-dekrétumokat is lehetővé tették.

Hirdetés
Jean St'Ay

Hasznos jogi tanács románoknak: Hogy köszöntsd a magyarodat? Mars ki az országból!

2020. július 31., péntek 13:06

Ez a szöveg akár egy pamflet is lehetne. Sajnos nem az. Arra ébredtem, hogy az egységes és oszthatatlan (és persze totálisan pártatlan) román Igazság egyik jeles szolgája azzal seperte le az asztalról az úzvölgyi osztrák-magyar katonatemető előtti magyarellenes pogromkísérlet és temetőgyalázás ügyét, hogy:

a Ki a magyarokkal az országból! mondat (szájhabzó üvöltés) nem uszítás.

A jeles igazságszolga meg is indokolta a döntést: az említett mondat azért nem tekinthető uszításnak, mert az úzvölgyi temető előtt barátságosan üvöltöző, kődobáló, kaputörő román nackóhorda nem az egész romániai magyar közösséget kívánta kiebrudalni a mioritikus haza szent és sérthetetlen földjéről. Csak azokat a hőbörgőket, akik rendkívül provokatívan… imádkoztak.

Kicsit eltöprengtem azon, hogy ha a román igazságszolgáltatás szerint a fenti mondat nem uszítás, akkor vajon mi? Valamiféle buzdítás? Esetleg a hagyomány zsigeri mélységeiből feltörő jókívánság, mint az Egészségedre!? Vagy netán valamiféle köszöntés, a Jó napot! sajátosan hazai változata?

A viccen túl, sajnos nem. Inkább arról van szó, hogy ez a derék és pártatlan igazságszolga teremtett egy jogon túli precedenst. (Azért jogon túli, mert Romániában nem létezik precedensjog.) Amelyet bármikor elő lehet húzni. És amelynek segítségével bármikor meg lehet hajlítani az igazságot… ha magyarokról van szó. Elképzelem Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnököt, amint reggeli kávéját iszogatva olvassa a nagy hírt. Hiszen neki is volt már ilyen tapasztalata, amikor hírhedt performanszával kapcsolatban az igazság szolgái azt mondták, lehet, hogy kicsit gyűlölködött ugyan, de uszítani nem uszított. Hahó, chedveș romanoc, ha ez mind így van, akkor én is, ti is bármikor hivatkozhattok erre, ha épp magyargyűlölni szottyan kedvetek! Mert bárki bármit mond, lehet rá nyugodtan azt válaszolni, hogy bocs, csak egy csapatnyi imaprovokátorra értettem, ez pedig nem tekinthető uszításnak.

Hirdetés

Egy másik következménye is van a fenti döntésnek, amely a jogba, igazságba, igazságosságba, igazságszolgáltatásba vetett bizalmat érinti. Mit érinti, vágja pofán! Ezek után (nem mintha ezek előtt könnyű lett volna, lásd például a „székely terroristák” ügyét) nehéz lesz úgy odaállni a román igazságszolgáltatás elé, hogy itt most tényleg pártatlanul, a tények, bizonyítékok valamennyire objektív vizsgálata alapján hozatik (igazságos) ítélet. És ha ez van, akkor ne csodálkozzon senki, ha a romániai magyar közösség a bűnözőit is igyekszik megvédeni. (A független-objektivitás zászlaja alatt gyülekező hasznos idiótákat kivéve, persze.) Nem állítom, hogy ez jó. Nem jó! De ha az elvileg pártatlan, független igazságszolgáltatás képes ilyen döntéseket hozni, akkor érthető.

Ja, a jeles igazságszolga érvelésében van egy másik passzus is, amely igen figyelemre méltó. Az uszítás eszerint csak akkor az, ami, ha egy bizonyos kategória (mozgássérültek, homoszexuálisok stb.) ellen hangzik el. A romániai magyar közösség viszont nem kategória. Hogy mi, azt nem tudjuk. De ha nem kategória, akkor ez esetben legfeljebb szabálysértésről beszélhetünk. Erről jutott eszembe, hogy a magyargyűlölő Ionopot államelnök egyik akciója kapcsán – melynek során nemet mondott az amúgy eléggé ostobán összefércelt gendertörvényre – írtam egy pamfletet, melynek lényege, hogy kiáltsuk ki az erdélyi magyar közösséget gendernek, mert akkor nem fognak többé csesztetni. Akkor ironizáltam. A román igazságszolgáltatás legújabb varázslata után kezdem komolyan gondolni a dolgot.

Edgár

Tviszt! Lehet, hogy mégsem tiltja be a kormány a táncot a teraszokon. Tviszt! (Hóra)

2020. július 29., szerda 19:15

Mi ez a tánc, fiatalok? – kérdezte a kormány a tegnap este, amikor elfogadtak egy sor újabb megszorítást – elsősorban a járványügyi szempontból rottyon lévő régiók tekintetében –, amelyek között az is szerepelt, hogy a teraszokon ezentúl nem lehet táncolni, nehogy a kelleténél gyorsabban terjedjen a szombat esti láz.

Kormányközeli értesülések szerint azonban, mire a megszorításcsomagot ma este a kormány határozat formájában is elfogadja, hogy életbe léphessen, már nem lesz benne az a passzus, hogy nem lehet a teraszokon táncolni.

Ha a járvány előtt nem is tudtuk volna (tudtuk), a járvány sűrűjében szépen kiderült ugyanis, mennyire táncos (hórás) nép a román, hiszen a mindenféle tiltás, fenyegetés, büntetés és fenyítés ellenére ott hóráznak, ahol csak lehet (például itt, itt, itt, és itt). Egy ilyen heves vérmérsékletet márpedig nehéz rabigába fogni, a kormány pedig épp kampányol, szóval… milyen korona?

Amúgy a hóra mellett, úgy tűnik, a görögországi nyaralás a másik olyan dolog, ami nélkül semmiképpen nem tud meglenni sok polgártársunk. A járványügyi intézkedések miatt elképesztően sok utánajárással és szenvedéssel jár az egész (drága tesztek, hosszú sorok klinikákon és határokon stb.), a megfertőződés fokozott kockázatáról nem is beszélve, mégis mennek.

Hirdetés

Úgy látszik, nekünk Mohács karantén kell, másból nem értünk…

 

Jean St'Ay

A felelős nemzeti vezérség felhőtlenül téblábol a hazai közoktatás romjain

2020. július 29., szerda 11:42

Néha tényleg elcsodálkozom azon, hogy mi a jóisten tartja össze ezt az országot. A Románia nevű képződményre gondolok. Talán a gravitáció. Talán a véletlen. Talán az a sajnálatos tény, hogy nyár van és az Úristen szabadságra ment.

Itt vagyunk augusztus küszöbén. Kerek másfél hónap van az iskolakezdésig. Ugye, azokról az iskolákról van szó, ahol a jövő felelős honpolgárait nevelgetik a pedagógusok. Meg a jövő felelős adófizetőit. Meg a jövő román államháztartásának eltartóit. Tehát elég fontos dologról van szó. Elvileg legalábbis.

Ismétlem: másfél hónap van hátra. Sok, ugye? (Nem, mondja minden józan eszű ember, de…) Hát persze, hogy sok: másfél hónap alatt annyi minden történhet, rendkívüli világesemények nélkül is. De mit ad Isten, itt van a nyakunkon egy világesemény, ez a koronajárvány, amelyet sokan komolyan vesznek, mások, köztük a közoktatásért felelős illetékesek, nem annyira. Végül is a tavalyi második félévet sikerült megúszni, ment az online oktatás, eh, hogy akadtak apró hibák, ilyesmi előfordul, kész, tanultak (?) belőle, lapozzunk.

Na de nézzük meg, mit tanultak a mioritikus felhők közt tevékenykedő csúcsvezetők az elmúlt hónapok improvizációs gyakorlataiból. Itt van mindjárt a romániai közoktatásért felelős legfőbb személy, Monica Anisie miniszter asszony. Aki az utóbbi hetekben sűrűn megjelent a nyilvánosság előtt és minden egyes alkalommal elmondta a nagy semmit. Vagyis: az iskola vagy úgy kezdődik, ahogy régen szokott, tehát a gyerekek odamennek és tanulnak, vagy úgy, ahogy a tavalyi második félév folytatódott az iskolák bezárása után, tehát online, vagy úgy, hogy a gyerekek egy része iskolába megy, egy része otthon csücsül és tabletből szívja magába a tudást. (Már akinek van.) De hahó, ezt már annyiszor hallottuk, asszonyom, nem lehetne esetleg valami újat mondani? Valami konkrétumot? Mert ha lefordítom a hölgy mondatait sima magyarra, így hangzik: vagy így, vagy úgy, vagy amúgy kezdődik az iskola. Még simább magyarul pedig így: gőzünk nincs semmiről. Én nem állítom, hogy könnyű dolguk van, de hát az orvosoknak sincs könnyű dolguk mostanság, mégsem mondhatják a betegnek, hogy né, vedd ezt, vagy ezt, vagy ezt, aztán meglátod, mi lesz.

Apropó, orvosok: egy orvosra volt szükség, hogy néhány konkrétumot halljunk az iskolakezdésről, illetve a működésről. Persze, elvileg teljesen egyetértek Rafila professzor „beavatkozásával”: ha valaki vagy valami beteg, ott az orvosé a szó és a tett. A gyakorlatban viszont sajnos az a helyzet, hogy az orvos nem csepegtethet józan észt a hazai közoktatást hajmeresztő módon irányítók agyába. Tehát visszajutunk a negédesen mosolygó Anisie asszonyhoz. Aki Rafila prof beszólása után – véletlen egybeesés, persze – rögtön előállt… négy változattal! Érti ezt valaki? Sima magyarul: kedves nép, az iskola vagy így, vagy úgy, vagy amúgy, vagy emígy kezdődik és működik majd. És ezt most majd szépen megvitatjuk. De az Isten szerelmére, asszonyom, nincs késő kicsit a vitatkozáshoz? Hiszen a felhők alatt ott van egy amúgy is roppant nehézkesen, bürokratikusan működő közoktatási adminisztráció. A tanári karokról már nem is merek beszélni. Szerintem ők már csak röhögnek az egészen, mint Zorba a filmben, amikor összedől a facsúszda.

Hirdetés

És most jön a legszebb. Nem elég, hogy a hazai közoktatási rendszer vírus nélkül is düledezik, nem elég, hogy a miniszter asszony úgy viselkedik, mint egy betépett hippi a woodstocki fesztiválon, képbe lép a felelős kormány felelős miniszterelnöke és lazán bemondja a világba, hogy hát igen, érzi ő, hogy van itt egy nyomás (nem, nem az agyában) azzal kapcsolatban, hogy konkrét dolgokat kéne közölni az őszi iskolakezdésről, de ó, ez a PSD nevű demagóg pestispárt aknamunkájának köszönhető, semmi egyébnek. Basszus, miniszterelnök úr, Ön felfogta, hogy mi a dolga? Azon túl, hogy valahogy megússza a járványt, a politikai szardobálást és továbbra is ráteheti a seggét a bársonyszékre?

Jobb ötletem egyelőre nincs: kérem a gravitációt, a véletlent és a vakációról visszatérő Úristen, mentse meg valahogy ezt a Románia nevű képződményt. Vagy ne mentse. Talán akkor jobb lesz.