Jean St'Ay

A Beneš-dekrétumok és az EU mindenféle diszkriminációra instant ágaskodó farka

2021. április 01., csütörtök 12:12

Mostanában (egész pontosan március 28-án) „ünnepeltük” a II. világháború utáni Ká-Európa talán egyetlen valóban fasisztának nevezhető országa, Csehszlovákia híres-hírhedt kisebbségirtó törvényei, a Beneš-dekrétumok megszavazásának 75. évfordulóját.

Nem sorolom hosszan az említett rendeletek „nagy eredményeit”, csak néhányat emelnék ki: a csehszlovák területeken rekedt németek és magyarok kollektív bűnösségének kikiáltása, az állampolgárságtól való megfosztás (annak minden következményével), a vagyon és a föld elkobzása, kitelepítések és kényszermunka, a magyar nyelvhasználat betiltása a közéletben, internálótáborok, pogromok, kikényszerített lakosságcsere, „vissza”szlovákosítás.

Oké, fogadjuk el, ilyen dicstelen korszakok nagyjából minden nemzet történetében előfordulnak, még az olyan „ősi” nemzetekében is, mint a (cseh)szlovák. Az már viszont kevésbé elfogadható, hogy a Csehszlovákia nevű ál-állam 1992-es felbomlása után létrejött két utódállam egyhangúlag elutasította a gyászos emlékű dekrétumok hatálytalanítását. Igaz, 2006-ban a cseh kormány fél szájjal bocsánatot kért a jogsértésekért (értsd, a magyarokat nem említették, csak a sorok között), de nagyjából ennyi. És persze volt azóta tiltakozás, levélváltás, petíció az EU-hoz, teljesen hiába. Sőt, a szlovák parlament 2007-ben megerősítette a Beneš-dekrétumokat, aztán 2009-ben (ismét) korlátozta a magyar nyelvhasználatot. A hab a tortán az a 2010-es húzás volt, amikor Magyarország megkönnyítette a külhoni magyarok állampolgárságért való folyamodását. Válaszként a derék szlovák kormány egyszerűen betiltotta a kettős állampolgárságot.

Na és akkor eltöprengek egy picit. Ugye, a kriminális dekrétumokban érdekelt, illetve azt megszenvedő országok mindegyike az Európai Unió tagállama. Amely Európai Unió olyan, de olyan érzékeny bárminemű diszkriminációra, hogy amint a legtávolabbi völgyzugolyban akár egyetlen kártékony csíra felüti a fejét, azonnal ágaskodni kezd a gyomirtóval töltött slagméretű kék alapon sárga csillagos brüsszeli farok. Legutóbb például akkora adag orgiasztikus lötty ömlött szanaszét a brüsszeli ágyékközpontból, hogy csak úgy sercent: az Unió az LMBTIQ-szabadság zónájának nyilvánította magát. (Oké, hát ez kábé pont annyit ér, mint minden falra hányt kéjnedv, de azért nagy ooh–aah-ok közepette megtörtént.)

Nos, ha már a kedves Európai Uniónak akkora antidiszkriminatív farka van, mint Kinizsi Pál kardja, nem lehetne például a Beneš-dekrétumokat is elítélni? Nem lehetne például az olyan, újabban (?) tényleg perifériára szorult, elfelejtett kisebbségi csoportokra is odafigyelni, mint az etnikaiak? Legalább az onanizáló sikolyok, lihegések, nyögések szintjén? Mert az is világos, hogy konkrét lépéseket nem fog tenni a kutya sem. Hiszen az Európai Unió pilótaszékeiben azoknak az embereknek a politikai utódai ücsörögnek, akik például a Beneš-dekrétumokat is lehetővé tették.

Hirdetés
pazs

Vielen Dank, Herr Präsident! Megvan az egymillió aláírás, DE…

2020. május 07., csütörtök 12:53

… ez sajnos nem elegendő a boldogsághoz.

Az ÍRDALÁ.HU Facebook-oldalán közzétett poszt szerint sikerült összegyűjteni az egymillió aláírást, amely szükséges ahhoz, hogy az SZNT nemzeti régiók egyenlőségéért indított európai polgári kezdeményezése az Európai Bizottság asztalára kerüljön.

Az elmúlt napokban óriási nekibuzdulással, közösségi médiás rohamkampánnyal sikerült teljesíteni a számszerű küszöböt, és aligha tévedünk, ha azt sejtjük, hogy – a pártokon, világnézeteken és államhatárokon átívelő példás nemzeti összefogás mellett – ebben szerepe volt Klaus Ionopotchivanoc Iohannis államelnök múlt szerdai produkciójának, illetve az azt követő magyarellenes politikai és médiacunaminak is. Ez önmagában borzasztó, de az aláírási kedvet kétségkívül megnövelte, erre utal, hogy nagyságrendekkel ugrott meg naponta az aláírások száma, tegnap például – a kampánystáb közlése szerint – elérte a napi százezret. Még úgy is, hogy az uniós szerver rejtélyes okokból gyakran vált működésképtelenné.

Némi megelégedéssel tölt el, hogy ehhez, reményeink szerint, mi is hozzájárulhattunk.

Hirdetés

Ez szép, de – és ezért hangsúlyozzuk a számszerűséget – édeskevés. Az érvényességhez szükséges küszöbértékeket ugyanis eddig csak három EU-tagállamban (Románia, Magyarország, Szlovákia) sikerült átlépni – a hét helyett. Úgyhogy ne legyenek illúzióink: ma éjfélig ezt szinte lehetetlen teljesíteni.

Van azonban egy reménysugár: Pesty László kampányfőnök arról beszélt egy tévéműsorban a minap, hogy brüsszeli forrásaik szerint a Bizottság hajlik arra, hogy eleget tegyen a kezdeményezők kérésének, és – a koronavírus-járvány teremtette rendkívüli helyzet miatt – kitolja az aláírásgyűjtés határidejét; erre minden racionális oka meglenne.

Tudjuk, az uniós bürokrácia malmai lassan őrölnek – de ha a halasztás mellett döntenek, akkor nincs mentség, a feltételeket teljesíteni kell, és egy profi, lendületes, okos, célzott kampánnyal lehetséges is. El kell érni, hogy a „székely ügyből” „európai ügy” legyen; nem lesz könnyű, de másként értelmetlen volt ez a nagyszerű véghajrá.

Tehát: katalán brékesek, flamand deszkások, tiroli falfirkászok, baszk zsiványok, szevasztok!