Jelen szöveg a România Liberă oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Daniel Funeriu volt oktatási miniszter a România liberă-nak adott exkluzív interjújában, 9 évvel az 1/2011. sz. törvény közzététele után, az oktatási rendszeren belüli maffiáról, a szakszervezetek és egyes egyetemi tanárok érdekeiről beszél.

Riporter: Több mint kilenc év telt el a nemzeti oktatási törvény közzététele óta. Csaknem egy évtizeddel később hogyan értékeli a hatásait? Ön szerint a törvénynek voltak be nem tartott részei is?

Daniel Funeriu: Nem pontos a kérdés: az 1/2011-es törvényt 2012 szeptemberéig alkalmazták az eredetileg kigondolt változatában. Majd a vidám gyilkos (Victor Ponta – a szerk.) kormányai és a Dragnea-kormányok

88 módosítási jogszabállyal lemészárolták.

Amíg az általunk kigondolt változatban alkalmazták, kiváló hatásokat produkált: a történelem legnagyobb ugrása a PISA-felmérőkben (ha ez a tendencia megmaradt volna, mára egy szinten lennénk Luxemburggal, például), a német mintát követő duális szakképzés bevezetése, becsületes vizsgák és a csalások kiküszöbölése, a plágiumok elleni keresztes hadjárat, az egyetemek minősítése, ami csődbe vitte az oklevélgyárakat, a măgurelei lézer, a Másfajta Iskola, a napközi (after-school) program beindítása, a rektorok demokratikus megválasztása, a kutatási projektek valós teljesítmény alapján történő finanszírozása, az iskolaelhagyás csökkentése, az előkészítő osztály. Mindezek az oktatási törvény eredeti formában történő végrehajtásának voltak a következményei. A szociáldemokrata (PSD) oktatási maffia általi szétverte a törvényt és ez vezetett a mai katasztrofális, szabad szemmel látható eredményekhez. Kár Románia gyermekeiért: a törvény 2012-ben elkezdett jó hatásokat produkálni, de ez a demokrácia: amikor hülyékre szavazunk, rossz dolgokban van részünk.

Hogyan néz ki most az 1/2011-es törvény, az ön miniszteri mandátuma alatt közzétetthez képest? Mennyire változott meg és melyek voltak, ön szerint, a legfontosabb módosított részek?

Eredeti változatában egy Európai Bizottság által dicsért szimfónia volt.

Most egy mánelé. Még csak nem is egy jó mánelé.

Micsoda irónia: a Moldovai Köztársaság a mi oktatási törvényünkből ihletett törvényt fogadott el és végrehajtották. Moldovát most példaként emlegetik a PISA-felmérésekben elért fejlődést illetően.

Kinek volt (kinek az ma is) érdeke megváltoztatni az 1/2011. sz. törvényt? Kit zavart?

1989 után az oktatási törvény volt Románia legmélyrehatóbb erkölcsi reformja. Nyilvánvaló, hogy a középszerűeknek és a tolvajoknak volt érdeke megváltoztatni. Egy ilyen jó törvény hatálya alatt már elfogadhatatlan volt a középszerűség és a lopás.

A Tudor Gheorghe-botránnyal nagy hullámokat keltett a médiában. Messze áll a lezárástól a konfliktus?

Az igazság csak Romániában „kelt hullámokat”.

Jól érthetően és kendőzés nélkül mondtam ki azt, amit sokan hisznek: Románia képes felemelt fővel állni és meg is kell tennie, nem pedig kinyújtott kézzel, áldozatnak és saját történelme áldozataként állítva be magát a világban, ahogy azt Tudor Gheorghe (énekes – a szerk.) pont Ceauşescu születésnapja alkalmából leírta. Én bárhol tevékenykedtem a világban, akár Franciaországban, az AEÁ-ban, Japánban, Németországban, becsületére váltam Romániának, nem siránkozással, hanem azzal, hogy mindenkinél jobb voltam. És nem vagyok egyedül, a románok többsége ilyen. Pontosan ilyennek akarom az én Romániámat is: erősnek, az embereiben és a jövőjében biztosnak. Ma Németországgal és Franciaországgal ülünk egy asztalnál, nem Észak-Koreával, Kubával vagy Kongóval, ahogy az a forradalom előtt volt. És ezt a tehetségünket kell hasznosítanunk, panaszkodás helyett.

Egy jövőbeni politikai karrier szempontjából nem érdekli önt, hogy elveszítheti a Tudor Gheorghét kedvelő választókat?

Mindig az igazságot mondtam és alkalmaztam, akkor is, amikor a politikában voltam. Akkor sem féltem a választók elvesztésétől, amikor tisztességes vizsgákat csináltam, akkor sem, amikor keresztes háborút folytattam a plágium ellen.

Nem azért van az ember a politikában, hogy a választók szimpátiái irányítsák,

hanem azért, hogy ajánlatot tegyen nekik arra vonatkozóan, ahogy vezetni akarja őket. Márpedig én mindig az igaz úton akartam vezetni az országot és pontosan ezt tettem, amíg a tisztségemben voltam. Most egyetlen pártnak sem vagyok a tagja, de az vagyok, ami mindig is voltam: gerinces, bátor és mérsékelt. Az elnyomó kommunista rezsim sem fogta be a számat, nem most fogok elhallgatni csak azért, mert megbántódnak a pészédés trollok.

Tudor Gheorghéról közismert, hogy Victor Ponta támogatója. Az ön mandátumáról beszélve nyilván Ponta plágiuma is eszünkbe jut. Azt mondták akkoriban, hogy öntől származik a neves tudományos szaklapban megjelent cikk, mely beszámolt Ponta plágiumáról. Így volt?

Nem tudtam, hogy az amúgy művész Tudor Gheorghe Ponta támogatója volt, de íme! Ez még nagyobb tartalommal ruházza fel a Tudor Gheorghéra vonatkozó szavaimat! Hogyan képes egy művész, akinek az eredetiség a kereskedelmi árualapja (bármivel megvádolhatjuk Tudor Gheorghét, de nem az eredetiség hiányával), egy plagizálót támogatni, aki később sok ember véleménye szerint gyilkossá is vált, lásd a Colectivvel kapcsolatos döntéshozatali láncolatot, melynek Ponta állt az az élén. Visszatérve az eredeti kérdésre: a mű elválik az ember jellemétől, nem áll szándékomban Tudor Gheorghe művészi képességeit (vagy azok hiányát) kommentálni. Én a jellemről ítélkezem: aljas és mérgező Romániára nézve. Ami Ponta plagizálását illeti, Románia Csillagát érdemli meg az, aki felfedezte és nyilvánosságra hozta.

Mert volt mersze megvívni az igaz harcot, Romániáért, a pészédés maffia ellen,

amikor az teljes hatalommal rendelkezett és nem tűnt úgy, hogy el is veszítheti. Az illető személy vagy személyek vásárra vitték a bőrüket az igazságért.

Miért nem adta vissza Victor Ponta azt a pénzt, amit e cím birtokában vett fel az államtól? Nincs valamilyen peres út erre, vagy az akarat hiányzott?

Mert Ponta egy aljas alak, aki lopásra és hazugságra építette fel az egész életét és karrierjét. Még a politikai karrierjét is az apósán keresztül építette fel…

Ön szerint Victor Ponta tisztára mosta magát e botrány után? A plágiuma már nem fontos a választók számára?

Bármennyire is kimosakodott volna Ponta a múlt bűneiből, gondoskodik arról, hogy naponta bemocskolja magát. Mert ehhez ért a legjobban: a sárban dagonyázáshoz. Ő valójában semmi máshoz nem ért a sárban való látványos fetrengésen kívül. Különben mindenki elhagyta, aki a közelében volt. Már a pészédéseknek sem kell, az úgy-ahogy tisztességes emberek pedig menekülnek a bandájából, a Proróból (Pro Románia Párt – a szerk.).

Codruţa Kövesi doktori disszertációjáról mi a véleménye?

Nincs semmi mondanivalóm, de az ön által sugallt szembeállítása Ponta plágiumával annak kimondására kötelez, hogy Ponta volt az, aki kormányfőként leváltotta a szellemi lopásról döntő bizottságot, míg Kövesi esetében egy olyan bizottság hozott döntést, mely – legalábbis papíron – ellenségesnek tűnt. Amúgy a döntés mentén haladnék.

Hogyan lehetséges, hogy Florian Coldea tábornok dolgozatát, például, nem lehet megtalálni?

Ez ellentétes az általam elfogadott és fentebb említett oktatási törvény szellemével és betűjével: a doktori disszertációk nyilvános dokumentumok és azokhoz bárkinek, bármikor hozzá kell férnie. Nem tudtam, hogy keresték és nem találták Coldea úr doktori disszertációját.

Mi a véleménye a jelenlegi oktatási miniszter lépéseiről a doktori disszertációk közzétételével kapcsolatos botrányban?

A miniszter által bejelentett kezdeményezés az összes dolgozat közzétételéről jó, de

a hatalom egyik vertikuma torpedózza meg, mely még mindig jelen van a rendszerben.

Még nem világos számomra, ki ennek a rendszeren belüli illegitim hatalmi vertikumnak a feje, de amint sikerül azonosítani, azonnal el kell távolítani. A sajtóból úgy értesültem, hogy a miniszter asszony az összes dolgozatot közzé akarja tenni (remélem, hogy nemcsak a 2016 utániakat), de mindenféle struktúrák részéről erőfeszítéseket tesznek ennek különféle trükkökkel történő megakadályozására (a volt miniszter vagy nem pontos, vagy tudatosan ferdít, hiszen Anisie – jelenleg ideiglenes – miniszter volt az, aki arra hivatkozott, hogy az európai adatkezelési szabályok akadályozzák a dolgozatok közzétételét, miközben az ebben illetékes szabályozó szerv cáfolta, hogy ez így lenne; erre vonatkozó forrás ITT – a szerk.). Tudom, miként működik ez, engem is zaklatott az „apparátus”, hol ezt nem lehet, hol amaz állítólag nem törvényes és így tovább. Márpedig az oktatási törvény világosan kimondja, hogy az összes dokumentum nyilvános, a minisztériumnak pedig online elérhetővé kell tennie őket.

Lehet az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács (CNATDCU) függetlenségéről beszélni, tekintettel arra, hogy politikai érdekekkel rendelkező személyek is tagjai a tanácsnak?

Attól függ, hogy ki nevezi ki. A mandátum alatt kinevezett CNATDCU és az Etikai Bizottság egyaránt felette állt bármiféle politikai ellenőrzésnek. Ha én vagy a kormányfő bármilyen megoldást merészeltünk volna javasolni ennek a mandátumom alatt kinevezett bizottságnak, azok az emberek 5 percen belül nyilvánosságra hozták volna a kísérletet. Az általam kinevezettek korrumpálhatatlanok, az akadémiai feddhetetlenség templomának igazi őrzői voltak. Persze, ahogy azt már megszoktuk, a PSD ellenőrizhető vagy

a feddhetetlenségről és teljesítményről hibás elképzeléseket alkotó személyeket nevezett ki.

Nem tartja furcsának a PSD korszaka alatti időhúzásokat és a hatékonyság hiányát, ha az Emilia Şercan által elvégzett munkához viszonyítjuk?

A CNATDCU egy választási kampányokban felhasználható eszköz?

Nem becsületes kormányzás alatt. A PSD-s kormányzatok alatt bármit fel lehet használni a kampányban, főleg az olyan szolgalelkű embereket, akik hazudnak. Nem emlékszik, hogy rólam, nemzetközi tantárgyversenyek résztvevőjéről és Európa egyik legnagyobb egyetemének osztályelsőjéről, egy Nobel-díjasnál magna cum laude-val szerzett oklevéllel, azt mondták, hogy nincs érettségim, meghamisítva egy francia hivatalos dokumentumot? Miközben elegendő lett volna egy egyszerű keresés az újságokban.

Hamarosan kihirdetésre az elnök elé kerül a nemzeti oktatási törvény egyik parlamentben elfogadott módosítása, melynek értelmében többé nem korlátoznák a rektori mandátumok számát. Mi a véleménye erről?

Mocsokság. Íme, most látható, miért támadtak annyira: az általam kibocsátott törvény szigorúan kettőre korlátozta a mandátumok számát.

A közzétett változatában javítható a törvény? Az eredeti változatában is voltak hibák?

Persze, minden törvény javítható. Egy évig nagyon jó eredményekkel alkalmaztuk úgy, hogy egyetlen vesszőt sem változtattunk benne. Hagyni kellett volna négy évig működni, majd utána felmérni, hogy mit kell kijavítani. Például úgy hiszem, hogy a komoly ügyekben jó lett volna, ha a minisztérium is büntethetné a tanárokat. Különben nincs túl sok dolog, ami hibásnak, vagy hiányosnak bizonyult.

Voltak az 1/2011-es törvényen végrehajtott kedvező módosítások is?

A 247. és 250. cikkelyeken végrehajtott apró javításon kívül, melyek a korrepetitori funkciót tisztázzák, nem tudok arról, hogy bármilyen hasznos dolgot bevezettek volna.

Van egy új oktatási törvénytervezet, amiről – egyelőre – nem nagyon derültek ki részletek. Tud valamit erről a tervezetről?

Igen. Iszonyatos ostobaság.

A jelenlegi változatában jobb, vagy rosszabb lenne az 1/2011-es törvénynél?

Sokkal rosszabb. A középszerűséget foglalná törvénybe.

Tíz év után szükség van a nemzeti oktatási törvény módosítására?

Nem, a 2011-es oktatási törvény eredeti változatához kell visszatérni. Sajnos, az egész még mindig időszerű, szinte semmilyen előrelépés sem történt.

Látta a „Képzett Románia” tervezetet? Mit tudna róla mondani?

Ez eltér attól, amit a Mircea Miclea által vezetett elnöki bizottság készített és amit én hajtottam végre. Mi szakértői típusú, alulról felfele irányuló kezdeményezést hajtottunk végre: Románia legjobb szakértői felállítottak egy diagnózist és minden feltárt „betegségre” a helyes megoldásokat javasoltuk – és foglaltuk törvénybe a 2011-es oktatási törvényben –, politikailag akármilyen népszerűtlenek is voltak. Emil Bocban óriási politikai bátorság volt. Vállaltuk a népszerűtlenséget egy gyors javuláshoz vezető átalakulás kedvéért. Az elnök kezdeményezése felülről lefele irányuló, konzultációs típusú. A 2030-ra vállalt célkitűzések helyesek, azok 2020-ra már valóság lennének, ha békén hagyták volna az 1-es számú törvényt. Majd meglátjuk, mit hajt majd végre belőle, amikor lesz egy kormánya, amellyel együtt tud működni.

Melyek voltak a legnagyobb kihívások, amikor az 1/2011-es törvény kidolgozásán, majd közzétételén dolgozott? Hol ütközött akadályokba?

A rendszeren belüli pénzekkel és hatalommal kapcsolatos illegitim érdekek.

Három ellenkező retrográd hatalmi központ létezett:

a rektorok, mert korlátoztuk a mandátumaikat és többé nem lehettek rektorok is, meg parlamenti képviselők is, meg miniszterek is, a szakszervezetek, mert elvettük tőlük az emberi erőforrás felett illegitim módon gyakorolt hatalmukat és többé nem hagytuk, hogy a minisztérium a szakszervezetek pénzbehajtó ügynöksége legyen (a szakszervezetek évente 20 millió eurót vesznek le közvetlenül a tanárok fizetéséből anélkül, hogy bárkinek elszámolnának a pénzek elköltésének módjával) és a parlamenti képviselők, akik – mivel pénzzel és tisztségekkel lefizették őket – támogatták a fentebb leírt egyetemi és szakszervezeti maffiákat. A legnagyobb ellenállásba az a rendelkezés ütközött, hogy közzé kell tenni a doktori disszertációkat, meg az, amely összeférhetetlenségeket vezetett be és korlátozta a rektorok mandátumainak számát, valamint az, amelyik 65 éves korukban nyugdíjazta az egyetemi professzorokat. Megdöbbentett, hogy a parlamentben senkit sem érdekeltek a gyermekek életét megkönnyítő lépések. Őket csak a saját, vagy csak az őket megjutalmazók érdekei érdekelték.

Ha újra oktatási miniszter lenne, új törvénnyel állna elő? Ön szerint hol kellene jelentős változásokat végrehajtani?

Egyáltalán nincs napirenden az életemben, de bármelyik miniszternek három dolgot kellene megtennie: elsőként szilárd erkölcsi talapzatra kellene helyeznie az oktatást. Plágiumok, összeférhetetlenségek, nepotizmus és haverok nélkül. Jutalmazni kell a jókat és büntetni azokat, akik nem végzik jól a szakmájukat. Másodsorban vissza kellene térni a 2011-es oktatási törvény helyes technikai lépéseihez, ugyanis ez volt az egyetlen olyan romániai törvény, melyet hivatalosan megdicsért az Európai Bizottság. De kihangsúlyozom: bármilyen jók lennének a törvényben elfogadott technikai lépések, semmit sem érnek, ha nem helyezik őket szilárd erkölcsi talapzatra. Az oktatásban végrehajtandó első reform egy erkölcsi reform lenne, melyet a tisztességes érettségivel és a plágium elleni keresztes hadjárattal elkezdtünk. A harmadik dolog, melyet sürgősen, bármilyen törvénymódosítás nélkül meg lehet tenni, az a tanárok képzések és kiválogatása. A tanár az osztályban, a diák előtt az iskola fő sikereleme. Papírok gyártásáról át kell térnünk a valódi, osztálytermekben zajló cselekedetekre. Egy dologról viszont ne feledkezzünk meg: a jó változásokat jó emberek hajtják végre. Márpedig jelenleg nehéz jó embereket találni, mert a miniszterek bére túl alacsony ahhoz, hogy az áldozatkész profik kitegyék magukat a reakciós sajtó egy része mocsokságának. Nekem erős idegeim voltak és vannak, de nem sokan vannak ezzel így.

Milyennek tartja a jelenlegi miniszter teljesítményét?

Még túl korai helyesen felmérni munkája eredményeit és nem akarok elhamarkodott értékeléseket mondani.