Amikor a tavalyi Filmtettfeszten alkalmam volt moderálni egy beszélgetést Szász Attilával, az Örök tél rendezőjével és Köbli Norberttel, a film forgatókönyvírójával, illetve Murádin János Kristóf történésszel, nem sejtettem, hogy a film- és televíziótörténelem majdani első Emmy-díjas magyar produkciójának alkotóival beszélgetek éppen. Pontosabban: maga a film nem, de női főszereplője, Gera Marina elnyerte a „tévés Oscart” a Nemzetközi Emmy-díjak gáláján. Sőt, nemcsak ez volt az első elnyert magyar Emmy-díj, hanem ez volt az első alkalom, hogy magyarországi produkciót egyáltalán jelöltek az elismerésre.

Szimbolikusnak is tekinthető egybeesés, hogy a díjat épp a Szovjetunióba elhurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján, november 25-én adták át New York-ban. Az Örök tél ugyanis nekik állít emléket, egy „málenkij robot”-ra hurcolt, Gulágot megjárt magyarországi sváb fiatalasszony megindító történetén keresztül.

Gera Marina egy brazil, egy brit és egy indiai jelölttel versenyzett a díjért.

A Nemzetközi Emmy-díjkiosztónak nem ez volt az egyetlen magyar vonatkozása: legjobb tévéfilm kategóriában jelölték Bergendy Péter Trezor című, 1956-os történetet feldolgozó filmjét, amelyről itt írtunk; ennek forgatókönyve szintén Köbli Norbert munkája – a film végül nem kapott díjat.

Gera Marina a díjat a Szovjetunióba elhurcolt magyarok emlékének ajánlotta:

A színésznővel nemrég a Magyar Nemzet készített interjút, ebből idézünk:

„Egy anyát alakítok, akit elszakítanak a gyermekétől és egy szovjet kényszermunkatáborba visznek. Azt nem tudom, hogy milyen lehet málenkij roboton lenni, de azt el tudom képzelni, hogy milyen szörnyű, ha nem láthatod a szeretteidet. Két hónap alatt kellett felkészülnöm a szerepre, diétáztam, negyvenhat kilóra fogytam, mert az elhurcoltakat is éheztették a lágerekben. Teljesen az én karakteremre épült a film, minden egyes felvételen, szinte az összes képen rajta vagyok. (…) A művészetnek az is a lényege, hogy közelebb hozza a történelmet egy személyes történeten keresztül, hogy átélhessük és átérezhessük. Emlékeznünk kell, hogy mi magunk is jobban megértsük a múltunkat, mert az el nem mondott történetek bennünk lappanganak nemzedékeken át. Ezeket a traumákat fel kell dolgoznunk, hogy tudjuk, mi az, amit el kell kerülnünk.”