VARGA LÁSZLÓ EDGÁR — A karácsonyi népszokások nem tűntek el, csak átalakultak. Alább felvázoltunk ezek közül néhányat egy urbanizálódott erdélyi család képzeletbeli mintáján keresztül. Dobja sutba a konvenciókat, és kapja elő a humorérzékét, hiszen senkinél sem sikerülnek mindig idillire az ünnepek.
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR — József Attila például kitartóan csak a mamára gondolt. Iohannis elnök másra szokott gondolni…
SÁNTA MIRIÁM — Gyorstalpaló mese arról, hogy a buszozás és bevásárlás mégsem olyan egyszerű feladat.
SZÁNTAI JÁNOS — Kőből faragottat nyilván semmilyent. A lapidáriumokba általában műemlékeket szoktak elhelyezni. Boc úr pedig műnek mű, legalábbis ami a sokat szajkózott multikultit illeti, emléknek viszont nagyon nem az.
FALL SÁNDOR — Marosvásárhely főterén felállítottak egy alternatív karácsonyfát, majd a polgármester a lakosság egy részének nyomására bejelentette, hogy elköltöztetik, ami ellen sokan tiltakoznak. Itt az újabb feszültség, háború, a táborok megint egymás nyakát szorongatják. Kinek van igaza? Nos, ez elég bonyolult...
FALL SÁNDOR — A jövő mindig jobb, mint a jelen. Mert ma rosszabb. De jobb lesz. Mindig jobb. Mindig mondom. Hallod?
SZÁNTAI JÁNOS — Úgy tűnik, ez a fajta gondolkodásmód bejött szokásba az erdélyi végeken is. És innen – az említett logika szerint bár – már csak egy aprócska balettlépés a fasiszta, náci, AURista, sosokista és egyéb nyalánkságok.
SZÁNTAI JÁNOS — Ez az erdélyi magyar költő átsétált az összes, metaforikus és egyáltalán nem metaforikus egyszerű, kedves lándzsaerdőn. Az összes, metaforikus és nem metaforikus fasza Duna-csatornán. Sereg, tisztelegj!
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR — Rareş Bogdan órája nagyon sok mindent jelképez – de semmi olyasmit, ami jó lenne nekünk.
FALL SÁNDOR — Pár mém és néhány videó ugyanolyan érvényű, mint Jókai vagy Dumas, ezen tegyük túl magunkat.
