„Azt hiszem, a Trianon-centenárium alkalmából valóságos delíriumnak lehetünk tanúi Magyarországon” (INTERJÚ)
Interjú Catherine Horel francia történésszel, a Horthy című kötet szerzőjével. Román szemszögből, persze.
Interjú Catherine Horel francia történésszel, a Horthy című kötet szerzőjével. Román szemszögből, persze.
Ha lenne egy csepp esze, persze. No meg mersze, hogy megtegye azokat a kellemetlen lépéseket, amelyekre egyetlen korábbi oktatási miniszter sem vállalkozott.
Virulens dákizmus, a „Nyugat impotenciája/tisztátalansága”, a „gyarmat” Románia, „Antonescu mártíromsága”: ezekről a rügyekről van szó, többek között.
Andrei Pleșu a román nép nevében bocsánatot kér bármilyen etnikumú honfitársaitól egy-egy őshonos mioritikus nulla ostoba szavaiért. Szép, de ahogy ő maga is fogalmaz (igaz, másra érti): minden marad a régiben.
Érdekes, hogy amikor Magyarország törődik a határon túli magyar közösségekkel, az agresszió. Amikor Románia beleszól a moldovai politikába, az törődés.
Pompás példabeszéd I. (Orban) Lajosnak címezve, a legendás román frankofónia jegyében. Ja, a magyarok is feltűnnek egy mondat erejéig, bezzeg szerepben.
Minek nekünk demokrácia, ha vannak elitjeink? Traian Ungureanu ismét tökéletes diagnózist állít fel a komplex betegségről, amelyben a mai román társadalom szenved.
Akármilyen kormánya lesz majd Romániának, meg kell állítania az emberi erőforrások kiáramlását. De hogyan is kell azt csinálni? Tessék, itt vannak a lehetőségek. Ja, egyik sem hoz kolbázkerítést.
A romániai közoktatás jelen pillanatban inkább alulfinanszírozott elmebörtönre emlékeztet. Az illetékesek többször nekifutottak a reformnak, egyszer sem sikerült. Most vajon menni fog?
Tudják, van az a harmincéves sztori, hogy kilépünk a kommunizmusból, valami másba. Na, azóta folyamatosan lépünk kifele. Mint egy nagyon lassított felvételen.