Kattintott észkorszak

A kérdés látszólag egyszerű: vissza tud-e térni Amerika a Huntington, majd Trump által vágyott „nemzetállami” úthoz, vagy előre menekül az elbizonytalanított „birodalmi” úton.

Most, amikor a rendszerváltások utáni „rendszerváltások” korát éljük, érdemes egy pillantást vetni azokra a pártokra, amelyek ezt ígérik.

Az út, amelyen Biden elindulni látszik, egyelőre nem ígér semmit. Politikai mekkmesterkedés látszik a szellemi elit divateszméinek a szolgálatában.

Az a tény, hogy a szerződések nem tartalmaznak kisebbségi jogokra vonatkozó célkitűzéseket, még nem jelenti azt, hogy a Bizottság ne alkothatna saját kompetenciáján belül olyan jogszabályt.

Honnan és hogyan bukkant fel, miért vált a rendszer részévé egy rendszeren kívüli radikális párt?

A marosvásárhelyi polgármester-választás eredménye kétségtelenül a feltámadás lelki hasznaival ajándékozta meg a város – és nemcsak! – magyar lakosait. De az (ön)ünneplés rítusai hamar lefutnak, és ezért érdemes egy kicsit elgondolkodóbban is visszatekinteni a mögöttünk maradt csatatérre.

Az igazi kérdés az, hogy a „jogállamiság” kifejezést az egyes európai fórumok milyen fogalmak, értelmezések lefedésére használják magának a kifejezésnek a megőrzése mellett.

Ami az Indexnél történt, az egy végpont, de nem a sajtószabadságé, hanem a sajtószabadsággal kapcsolatos, gondosan ápolt illúzióké.

„Iohannis most – szóvivői és pártkatonái nyilatkozata révén – bedarálta magát abba a logikába, amely továbbra is fenntartja, hogy a gyűlöletbeszéd megállapítása jobbára politikai kérdés maradjon, eseti mérlegelés és politikai egyensúlyozás kérdése.”

Az európai polgári kezdeményezésnek az a sikere, hogy egy megújított keretbe helyezte a székelyföldi autonómia kérdését. De ezek után mit várhatunk el az erős politikai aktoroktól?

Egy járványtani szakértői vélemény „felfedezéséről”, sajátos utóéletéről, félrecímkézésről, a felelősség áthárításáról, Klaus Iohannis antipopulista demagógiájáról.

A válságok idején erős, cselekvőképes államra van szükség, amely elrejtheti a különbséget a demokratikus felhatalmazás és a diktatórikus akaratérvényesítés között. A különbség csak akkor jelenik meg, amikor a válság véget ér.

Az a mód, ahogyan Klaus Iohannis játszmázik a kormányalakítással és az előrehozott választásokkal, egy közel ötven évvel ezelőtti döntésre vezethető vissza, Ceaușescu vezérszerepének konszolidációjáig.

Mi a közös Niedermüller Péter DK-politikus nagy port kavart kijelentésében és a gyergyóditrói eseményekben? Mi a különbség a két kirekesztő megnyilvánulás között és melyek az indítékaik?

Közhely: álhírek korszakában élünk. Ennek oka – közismerten – a társadalmi kommunikáció szétterülése: immár nem körülhatárolható elitcsoportok működtetik a meghatározó befolyással rendelkező csatornákat, hanem a sokak által elérhető közösségi médiák.

A Iohannist támogató új választói többség némi formázásra is szorul, és ez az a feladat, amely már meghaladja Iohannis politikai képességeit. A formázás ugyanis több, mint a PSD elleni gyűlölet karbantartása.

A Greta Thunberg által keltett klímaőrület nem más, mint a „túlfeszült lényeglátás” globalizálódása.