Kattintott észkorszak

Mit lehet tenni most, amikor az orosz válasz a NATO-közeledésre már bekövetkezett?

Iohannis száraz pátosza és Ciucă tábornok refrén-beszéde az a közéleti giccs, amelyet az Ismeretlen Katona sírjához a román politikának társítania sikerült.

Megvalósítható-e az európai föderális terv és van-e tartós kompromisszum a népek uniója és a birodalom között?

Az EU jövőjére nézve meghatározó lesz, hogy milyen válasz születik a fehérorosz–lengyel határon kialakult helyzetre: a birodalmias kulturális képlékenység erőltetése vagy az önvédelem.

Ez egy zárófejezet címe, amely arról szól, hogy nehezen születik új a román politika napja alatt.

Miként a forradalom, az emancipáció is felfalja saját gyerekeit.

A kérdés látszólag egyszerű: vissza tud-e térni Amerika a Huntington, majd Trump által vágyott „nemzetállami” úthoz, vagy előre menekül az elbizonytalanított „birodalmi” úton.

Most, amikor a rendszerváltások utáni „rendszerváltások” korát éljük, érdemes egy pillantást vetni azokra a pártokra, amelyek ezt ígérik.

Az út, amelyen Biden elindulni látszik, egyelőre nem ígér semmit. Politikai mekkmesterkedés látszik a szellemi elit divateszméinek a szolgálatában.

Az a tény, hogy a szerződések nem tartalmaznak kisebbségi jogokra vonatkozó célkitűzéseket, még nem jelenti azt, hogy a Bizottság ne alkothatna saját kompetenciáján belül olyan jogszabályt.

Honnan és hogyan bukkant fel, miért vált a rendszer részévé egy rendszeren kívüli radikális párt?

A marosvásárhelyi polgármester-választás eredménye kétségtelenül a feltámadás lelki hasznaival ajándékozta meg a város – és nemcsak! – magyar lakosait. De az (ön)ünneplés rítusai hamar lefutnak, és ezért érdemes egy kicsit elgondolkodóbban is visszatekinteni a mögöttünk maradt csatatérre.

Az igazi kérdés az, hogy a „jogállamiság” kifejezést az egyes európai fórumok milyen fogalmak, értelmezések lefedésére használják magának a kifejezésnek a megőrzése mellett.

Ami az Indexnél történt, az egy végpont, de nem a sajtószabadságé, hanem a sajtószabadsággal kapcsolatos, gondosan ápolt illúzióké.

„Iohannis most – szóvivői és pártkatonái nyilatkozata révén – bedarálta magát abba a logikába, amely továbbra is fenntartja, hogy a gyűlöletbeszéd megállapítása jobbára politikai kérdés maradjon, eseti mérlegelés és politikai egyensúlyozás kérdése.”

Az európai polgári kezdeményezésnek az a sikere, hogy egy megújított keretbe helyezte a székelyföldi autonómia kérdését. De ezek után mit várhatunk el az erős politikai aktoroktól?

Egy járványtani szakértői vélemény „felfedezéséről”, sajátos utóéletéről, félrecímkézésről, a felelősség áthárításáról, Klaus Iohannis antipopulista demagógiájáról.

A válságok idején erős, cselekvőképes államra van szükség, amely elrejtheti a különbséget a demokratikus felhatalmazás és a diktatórikus akaratérvényesítés között. A különbség csak akkor jelenik meg, amikor a válság véget ér.

Az a mód, ahogyan Klaus Iohannis játszmázik a kormányalakítással és az előrehozott választásokkal, egy közel ötven évvel ezelőtti döntésre vezethető vissza, Ceaușescu vezérszerepének konszolidációjáig.

Mi a közös Niedermüller Péter DK-politikus nagy port kavart kijelentésében és a gyergyóditrói eseményekben? Mi a különbség a két kirekesztő megnyilvánulás között és melyek az indítékaik?