Kattintott észkorszak

Eva Kaili ma már egy jéghegy csúcsa. Amit még nem tudunk: hogy milyen intézményi ökológia hozta létre az Európai Parlamentben ezt az eddig láthatatlan „jéghegyet”, melynek méreteire vonatkozóan csak sejtések lehetnek abból kiindulva, hogy jelenleg közel hatvan európai képviselő és eurobürokrata ellen folyik rendőrségi vizsgálat.

A jólét gazdasági talapzatának az autonómiája tette lehetővé a felső középosztály „játszadozó politikáját”, azt, hogy a politika eloldozza magát a valóságtól és a bátor ideológiai kísérletezések terepévé váljon.

Mit lehet tenni most, amikor az orosz válasz a NATO-közeledésre már bekövetkezett?

Iohannis száraz pátosza és Ciucă tábornok refrén-beszéde az a közéleti giccs, amelyet az Ismeretlen Katona sírjához a román politikának társítania sikerült.

Megvalósítható-e az európai föderális terv és van-e tartós kompromisszum a népek uniója és a birodalom között?

Az EU jövőjére nézve meghatározó lesz, hogy milyen válasz születik a fehérorosz–lengyel határon kialakult helyzetre: a birodalmias kulturális képlékenység erőltetése vagy az önvédelem.

Ez egy zárófejezet címe, amely arról szól, hogy nehezen születik új a román politika napja alatt.

Miként a forradalom, az emancipáció is felfalja saját gyerekeit.

A kérdés látszólag egyszerű: vissza tud-e térni Amerika a Huntington, majd Trump által vágyott „nemzetállami” úthoz, vagy előre menekül az elbizonytalanított „birodalmi” úton.

Most, amikor a rendszerváltások utáni „rendszerváltások” korát éljük, érdemes egy pillantást vetni azokra a pártokra, amelyek ezt ígérik.

Az út, amelyen Biden elindulni látszik, egyelőre nem ígér semmit. Politikai mekkmesterkedés látszik a szellemi elit divateszméinek a szolgálatában.

Az a tény, hogy a szerződések nem tartalmaznak kisebbségi jogokra vonatkozó célkitűzéseket, még nem jelenti azt, hogy a Bizottság ne alkothatna saját kompetenciáján belül olyan jogszabályt.

Honnan és hogyan bukkant fel, miért vált a rendszer részévé egy rendszeren kívüli radikális párt?

A marosvásárhelyi polgármester-választás eredménye kétségtelenül a feltámadás lelki hasznaival ajándékozta meg a város – és nemcsak! – magyar lakosait. De az (ön)ünneplés rítusai hamar lefutnak, és ezért érdemes egy kicsit elgondolkodóbban is visszatekinteni a mögöttünk maradt csatatérre.

Az igazi kérdés az, hogy a „jogállamiság” kifejezést az egyes európai fórumok milyen fogalmak, értelmezések lefedésére használják magának a kifejezésnek a megőrzése mellett.

Ami az Indexnél történt, az egy végpont, de nem a sajtószabadságé, hanem a sajtószabadsággal kapcsolatos, gondosan ápolt illúzióké.

„Iohannis most – szóvivői és pártkatonái nyilatkozata révén – bedarálta magát abba a logikába, amely továbbra is fenntartja, hogy a gyűlöletbeszéd megállapítása jobbára politikai kérdés maradjon, eseti mérlegelés és politikai egyensúlyozás kérdése.”

Az európai polgári kezdeményezésnek az a sikere, hogy egy megújított keretbe helyezte a székelyföldi autonómia kérdését. De ezek után mit várhatunk el az erős politikai aktoroktól?

Egy járványtani szakértői vélemény „felfedezéséről”, sajátos utóéletéről, félrecímkézésről, a felelősség áthárításáról, Klaus Iohannis antipopulista demagógiájáról.

A válságok idején erős, cselekvőképes államra van szükség, amely elrejtheti a különbséget a demokratikus felhatalmazás és a diktatórikus akaratérvényesítés között. A különbség csak akkor jelenik meg, amikor a válság véget ér.