Kattintott észkorszak

„Iohannis most – szóvivői és pártkatonái nyilatkozata révén – bedarálta magát abba a logikába, amely továbbra is fenntartja, hogy a gyűlöletbeszéd megállapítása jobbára politikai kérdés maradjon, eseti mérlegelés és politikai egyensúlyozás kérdése.”

Az európai polgári kezdeményezésnek az a sikere, hogy egy megújított keretbe helyezte a székelyföldi autonómia kérdését. De ezek után mit várhatunk el az erős politikai aktoroktól?

Egy járványtani szakértői vélemény „felfedezéséről”, sajátos utóéletéről, félrecímkézésről, a felelősség áthárításáról, Klaus Iohannis antipopulista demagógiájáról.

A válságok idején erős, cselekvőképes államra van szükség, amely elrejtheti a különbséget a demokratikus felhatalmazás és a diktatórikus akaratérvényesítés között. A különbség csak akkor jelenik meg, amikor a válság véget ér.

Az a mód, ahogyan Klaus Iohannis játszmázik a kormányalakítással és az előrehozott választásokkal, egy közel ötven évvel ezelőtti döntésre vezethető vissza, Ceaușescu vezérszerepének konszolidációjáig.

Mi a közös Niedermüller Péter DK-politikus nagy port kavart kijelentésében és a gyergyóditrói eseményekben? Mi a különbség a két kirekesztő megnyilvánulás között és melyek az indítékaik?

Közhely: álhírek korszakában élünk. Ennek oka – közismerten – a társadalmi kommunikáció szétterülése: immár nem körülhatárolható elitcsoportok működtetik a meghatározó befolyással rendelkező csatornákat, hanem a sokak által elérhető közösségi médiák.

A Iohannist támogató új választói többség némi formázásra is szorul, és ez az a feladat, amely már meghaladja Iohannis politikai képességeit. A formázás ugyanis több, mint a PSD elleni gyűlölet karbantartása.

A Greta Thunberg által keltett klímaőrület nem más, mint a „túlfeszült lényeglátás” globalizálódása.