Zóna

A lövés utáni csend. A halál árnyékának völgye, a beszűkült létezésé.
A Zónában sápadt arcok tűhegypupillák vagy az elvonástól berobbant pupillák véreres szemek remegő kezek fájdalom mozdulatlanság lebegés, nincs cél, folyamatos szemlélődés egyesültem a buddhatermészettel és mosolygok
nincs semminek tétje, semmi sem izgalmas, semmi sem veri az ingerküszöböt
nem értik, egy anyagost az se érdekel, ha mellette fekszik egy hulla
totális közöny és totális érdektelenség magamra zárt vasbörtön, ami a totális szabadság igézetének tűnik
jön az ember, jön a kínai
a ZÓNA beszippant kijövök belőle.

Hirtelen érdekel mit hazudtam kinek
de csak azért el ne felejtsem
paranoia, hangok a fejemben, minden ellenséges, mindenki engem néz és hallják a gondolataimat
gondolatokkal kommunikálok megemelem a kezem és egy autóduda válaszol rá
figyelnek figyelnek megfigyelnek állandóan mindig, hiába bújok el
húzom magamra az összes lepedőt függönyt minden hallott szó rólam szól, nekem üzen.

BKV csövesjárat, mindenhol hómlesszek alszanak, én is egy vagyok közülük, csak sokkal jobban be vagyok állva.
Mezítláb, mert valahol levettem az átázott cipőmet.
Tél van. Az éjszakai buszon ülök.
Hó van és csend és halál.
A végállomáson levágnak. Esik a hó.
Vizes mindenem.
Egy kapualjban dobozokba bugyolálom magam.
Fázom. Lecsuklik a fejem.
Tél van.

Kubiszyn Viktor: Drognapló (részlet).