Jelen szöveg a Contributors oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A Vatikán nagyon keményen reagált az ENSZ vallás- és hitbeli szabadságért felelős jelentéstevője, Ahmed Shaheed 2019-re vonatkozó jelentésére: a vallásszabadság elleni támadásnak minősítette, továbbá egyes államoknak és nemzetközi intézményeknek a társadalmak ideológiai gyarmatosításra kifejtett erőfeszítései közé sorolta a jelentést.

Az ideológiai gyarmatosítás

egy vallási közösségek és főleg a történelmi egyházak ellenében zajló jelenségnek tűnik, tekintettel arra, hogy nagyon ideológiai módon keveri az LMBTQ+-jogokat a vallásszabadsággal, figyelmen kívül hagyja a vallási közösségek erőfeszítéseit a világszerte zajló vallásüldözések megakadályozására és olyan módon prioritizálja a civil társadalom szegmenseit, amely már nem tartja szem előtt a liberális demokrácia bejáratott mintáját. A tárgyalást, a politikai reflexiót vagy a párbeszédkészséget és más hasonlókat felváltotta az unelected bodies (nem választott testületek – a szerk.) által kibocsátott nemzetközi dokumentumokon keresztül kikényszerített ideológiai tekintély, ami felveti a demokrácia újrakonfigurálásának kérdését, többek között vallásügyek terén is.

Bár Románia jelenleg nincs azon országok között, melyek képesek részt venni a vallásszabadság témájával kapcsolatos nemzetközi vitában, mely téma – amúgy – egyre erőteljesebben jelen van a szilárd demokráciájú országok kormányaiban (csak az Egyesült Államok Külügyminisztériumának csaknem félmilliárd dolláros költségvetése van a vallásszabadság támogatására világszerte), mind az ENSZ jelentése, mind a Vatikán válasza olyan témák, melyek megmutatják a vallásszabadság dimenzióját, tétjeit és globális szereplőit.

Ilyen körülmények között úgy tűnik, teljesen észrevétlen maradt az új gyulafehérvári római katolikus érsek, Kovács Gergely, a Vatikánhoz hű tudós teológus kinevezése. Ő mons. Jakubinyi Györgyöt váltja fel, aki a diplomácia és a vallásügyekkel kapcsolatos szakértelem szféráiban

olyan emberként ismert, aki inkább Magyarország felé tekint.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Erdély szinte teljes területét magába foglalja (a nagyváradi és a szatmárnémeti egyházmegyék kánoni területe kivételével), nagyrészt magyar etnikumú hívők népesítik be és a csíksomlyói Mária-kegyhely a szellemi központja, ahol maga a szentatya, Ferenc pápa celebrált misét 2019. június 1-én. Alapjában véve ez a legfontosabb katolikus egyházmegye hazánkban, mind a kánoni területet, a hívek számát, mind az etnikumok közötti kapcsolatok dinamikáját illetően.

Szigorúan a románok és magyarok közötti feszültségek szemszögéből nézve, Jakubinyi érsek Kovács érsekkel történő felváltása olyan lépésnek tűnik, mellyel a szentatya a hazai vallások és etnikumok közötti párbeszéd minőségét próbálja növelni.

Kovács Gergely nemcsak mérsékelt, nyitott és tudós személy, de azzal az aduval is rendelkezik, hogy szakmailag, teológiailag és még emberileg is a Vatikánban töltött több mint 20 év alatt fejlődött, amiből 13 évet a Kultúra Pápai Tanácsának volt az igazgatója, melyet II. János Pál pápa hozott létre 1982-ben VI. Pál pápa Gaudium et Spes (1965) enciklikája és a II. vatikáni zsinaton meghirdetett aggiornamento szellemében. A Kultúra Pápai Tanácsának az a küldetése, hogy

a katolikus egyház párbeszédét hirdesse más kultúrákkal

és megtalálja a teológiai és intellektuális forrásokat a vallási közömbösséggel szemben. Valójában a hagyományos egyházak szemszögéből nézve a politikai baloldallal összekötött és az embernek a hagyomány, a konvencionalizmus és a hit klasszikus támpontjainak gyámsága alóli felszabadítását célul maga elé kitűző kulturális liberalizmussal szembeni fellépés a 80-as évekbeli, ma is érvényes kulturális prioritásról van szó.

Jelen pillanatban a magukat demokratikusnak tekintő országokon belül zajló vallásszabadsággal kapcsolatos nemzetközi vita eltolódott a szociális és kulturális liberalizmus nagy családjaiba tömörülő baloldali áramlatok javára. Ezek számos hate speech and crime (gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmény – a szerk.) típusú gesztus alapját képező, az LMBTQ+-jogok bővítését fékező, sőt az állam politikáival szemben akadályt képező, diszkriminációs potenciálú jelenségként írják le a vallást (lásd egyesek kritikus sürgetését, mellyel a templomok megelőző bezárását követelik a koronavírus terjedésével kapcsolatos félelmek kapcsán). Másrészről vannak olyan államok vagy nemzetközi szervezetek, melyek explicit módon vállalták a vallás pozitív szerepének hirdetését egy demokratikus logika mentén és a bizonyos vallási hitet magukénak nem vallók jogainak és szabadságainak hátrányos érintése nélkül.

A vallásszabadság pozitív dimenziójának célja visszaadni a vallásnak a integráló és közösségi jellegét,

a vallási szervezetek bevonása a teológiai és missziós küldetésükhöz közelálló tevékenységekbe, a szubszidiaritás elvének megfelelően, valamint annak az üzenetnek az átadása, hogy a vallás olyan társadalmi jelenség, mely egyesíti, nem pedig megosztja az embereket.

Hasonlóképpen létezik a vallásszabadság konceptualizálásának pluralizmusa is, mind az akadémiai irodalomban, mind a kormányok terminológiájában. Az AEÁ Külügyminisztériuma a religious freedom kifejezést használja, míg az EU és a nemzetközi szervezetek (ENSZ, EBESZ) szintjén a freedom of religion or belief kifejezést, melynek célja explicit módon magába foglalni mind a valamilyen vallási hitet vallókat, mind pedig a magukat agnosztikusnak tartókat.

Ilyen körülmények között Kovács Gergely kinevezése a tiszteletre méltó Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseki tisztségébe nemcsak olyan gesztus, amellyel a szentatya, Ferenc pápa értékesíti az etnikai és vallási szempontból rendkívül változatos román társadalom párbeszédi potenciálját, hanem olyan gesztus is, amellyel hazánkat felkérik, hogy

a kétezer éves román kereszténység

a toleranciára és jó együttélésre való fogékonyság által generált saját szellemi hozományával vegyen részt a vallásszabadságról szóló nemzetközi párbeszédben.

Az új érsek egyik prioritása éppen a Márton Áron szentté avatásával kapcsolatos munka fokozása lehet majd, akit a Yad Vashem 1999-ben vett fel a „világ igazai” közé a filoszemita állásfoglalásai és gesztusai miatt. Ma Márton Áron tevékenysége vallásközi dimenziójának és főleg vallásszabadságért folytatott harcának újbóli felfedezésének őszinte teológiai és történelmi múltfeltárássá kellene válnia, mely – újra – kidomboríthatná a román nemzet nyitottságát az európaiasságra és demokráciára.