A román (köz)élet mosolyogva félholtra veri a fikciót biciklilánccal című rovatunkban ma egy olyan történetet mutatunk be amitől Caragiale, ha élne, forogna a sírjában.

Valahol egy messzi-messzi galaxisban, a román parlament 51-es körzetében, a balkáni aktatologatós cinizmus Bermuda-háromszögén és az Üveghegyen is túl van egy képződmény, aminek a neve: az Emberi Jogok Romániai Intézete (IRDO – és már a rövidítés is elég weirdo).

Na erről nem tudja az égvilágon senki, hogy mi a bánatot csinál azért a sok lovéért, amit lecsörget nekik az állami kasszagép.

Ez a lóvé évente 2,3 millió lej, ám ennek fejében – azon kívül hogy jelentéseket írnak a saját tevékenységükről – lényegében nem csinálnak semmit. És ez nem a 22-es csapdájának egyik abszurd fejezete, hanem a mámorító hazai valóság (rázva, nem keverve).

A jogvédelem és jogvédelmi felvilágosítás mellett az intézetnek a témába vágó kutatás is a feladata lenne, ám az intézetnek egyetlen futó projektje sincs, mert – most kapja el a kredenc sarkát! – az intézet ügyvezető igazgatója, Adrian Bulgaru szerint az intézetnek nincs elég nagy költségvetése ahhoz, hogy csináljanak is valamit (az intézetben).

A bennem rejlő kis Caragiale most voltaire-i mosollyal megpödri a bajuszát.

Az ügyvezető igazgató szerint ugyanis a költségvetésük teljes egészében elmegy az alkalmazottak fizetéseire, és az egyéb önfenntartási költségekre.

Az ügyvezető igazgató havi 7000 lejt visz haza, az intézet 22 állásából pedig jelenleg 14 van betöltve.

Az intézet a képviselőház hatáskörébe tartozik, ám

a képviselők zöme láthatóan azt sem tudja, hogy létezik egy ilyen intézet.

Pedig nekik kéne ellenőrizni az IRDO tevékenységét, ami írtó nagy munka lenne.

Pár példa: Ibram Iusein, a képviselőház emberi jogi bizottságának elnöke például elég szűkszavú és bizonytalan az ügyben.

Ambrus Izabella-Ágnes, RMDSZ-es képviselő papíron maga is benne van az intézet vezetőtanácsában, ám ezt az apróságot láthatóan elfelejtette, mint ahogy azt is, hogy hogyan hívják az intézet igazgatóját.

Lia Olguța Vasilescu, a képviselőház titkára inkább passzol, mert „nem ismeri a témát”, Cristian Buican, a képviselőház állandó bizottságának PNL-s titkára pedig egyszerűen elmenekül a riporter kérdései elől.

Florin Iordache, az alsóház PSD-s alelnöke – aki maga is azok között van, akik évről évre jóváhagyják az IRDO működését és költségvetését – szintén elég bizonytalanul kezd tapogatózni a Digi24 riportjában a témával kapcsolatban, majd belebonyolódik valami zavaros mesébe arról, hogy az intézet tevékenysége nagyon is összetett, hiszen „gyakorlatilag mindennel foglalkoznak, ami jogvédelem”.

Azt a paszta!

Ehhez képest az IRDO igazgatója szertint semmilyen jogkörük nincs a tényleges jogvédelemre, mert a törvény, amely az intézetről szól, elavult.

(A háttérben sír egy hegedű.)

Az intézetet ugyanis a rendszerváltás után, 1991-ben hozták létre, hogy segítse a szabad világban való első bizonytalan lépéseket, ám közben pofára estünk, az IRDO-ról meg mindenki megfeledkezett. Az említett törvényt júniusban ugyan módosították, ám ez a módosítás csak az alkalmazottak fizetéseit növelte meg, hiszen nagyon összetett tevékenységet NEM folytatnak, ami baromi fárasztó lehet.

Az USR-s képviselők mindenesetre már a parlament elé terjesztettek egy tervezetet, ami felszámolná az intézetet, ennek szerepét (??) pedig az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) venné át.

Magyarán – amennyiben a tervezetet egyszer, valamikor, netalán megszavazzák – 30 év után az állam felszámol egy pénznyelő fantomintézetet, a diszkriminációellenes tanács tevékenységi köre pedig gyarapodni fog egy nagy büdös semmivel.

Én a helyükben fizuemelést kérnék…