Két hét telt el azóta, hogy a munkaügyi minisztérium letette a kormányfő asztalára a közalkalmazottak kényszerszabadságára és fizetéscsökkentésére vonatkozó terv első változatát, mely csak arra volt jó, hogy összeugrassza az illetékes kormánytagokat. Addig totojáztak a tervvel, hogy a téma – ahogyan Ludovic Orban miniszterelnök mai sajtótájékoztatóján fogalmazott – már nem aktuális.

Arról volt szó, hogy a közalkalmazottak kéthetente váltják egymást, a kényszerszabadságon lévők megkapják a fizetésük 75 százalékát, de a két hét munka után teljes fizetést kapnak. Ez nem igazán lett volna tisztességes a magánszektorban dolgozókkal szemben, akiknek 25 százalék bevételkieséssel kell számolniuk, de nem ez az oka annak, hogy nem sikerült a tervet átvinni. A tervet támogatta Orban is, aki azt kérte, hogy az intézményvezetőkre is terjesszék ki a rendelkezést, Florin Cîțu pénzügyminiszter viszont kötötte az ebet a karóhoz, és kerek perec kijelentette, hogy egyáltalán nem támogatja a közalkalmazottak kényszerszabadságát, mert mindenkire szükség van a közszférában.

A továbbiakban a közalkalmazottaknak már nem kell a kényszerszabadságtól tartaniuk, ugyanis mivel kezdünk kilábalni a járványból, pontosabban a szükségállapot végéhez közeledünk, Orban szerint már nem aktuális. Orban arra emlékeztetett, hogy egyes közalkalmazottak a Covid-19 elleni harc frontvonalában teljesítenek szolgálatot (például az orvosok). Azt viszont nem említette, hogy az eredeti terv nem is róluk szólt, hanem elsősorban az állami és önkormányzati hivatalok aktatologatóira. Az orvosokra, rendőrökre, pedagógusokra, a munkaügyi minisztérium alkalmazottaira nem vonatkozott volna.