éjjen a primár elvtárs!
Jean St'Ay
2019. október 12. szombat, 14:12
Úgy tűnik, egyesek egyszerűen képtelenek levetkőzni a Ceaușescu-éra reflexeit. Bár lehet, nem is nagyon akarják, hiszen maguk is az Aranykor méhéből származnak.

Emlékszik még, kedves Olvasó, arra a tavalyi esetre, amikor valahol délen, egy rendezvényen többek közt ránézésre óvodás korú kisgyerekek a fejükre álltak a kemény járólapokon, mégpedig az akkori miniszterelnök asszony, Viorica Dăncilă néne tiszteletére? Nem emlékeznek? Akkor tessék, itt egy kis ízelítő a gyomorforgató hopszaszáról:

 

 

Na kérem, nyújtsa fel a kezét, akinek nem a Ceaușescu elvtárs tiszteletére rendezett hasonló hacacárék jutnak eszébe a fenti képsorokról. Oké, kicsiben.

Közben eltelt másfél év, Madám Dăncilă épp bukott angyalként nyalogatja a sebeit, mi a fenét ünnepeljenek egy ilyen vereségen?

Viszont szerte az országban ott ücsörögnek a hű (vagy kevésbé hű, aszerint, hogy mennyi koncot kaptak) PSD-s helyi vezérek. Akiket biza továbbra is úgy ünnepelnek, mintha nem dőlt volna össze a kacsalábon (nem) forgó PSD-kormány.

A történet lényegében siker. Szép, masszív, tartós híd épült a Maros fölött, a Fehér megyei Tövis és Magyarkapud települések között. Nagy tehát az öröm. A tövisiek igazán modern hídon át látogathatják immár a magyarkaudiakat, és viszont. A hídavatás alkalmával összegyűltek a népek a Maros két partját összekötő építményen. És megünnepelték a jeles eseményt, ahogy kell. Ez így nagyon szép.

Az már kevésbé szép, sőt, irtó ronda, hogy a szervezők odaállítottak egy gyerekekből álló csoportot a mikrofon elé, és mindjárt az elején felolvastattak az egyik kislánnyal egy ilyen csasztuska-szerű verses szöveget, amely a hidat a helyére varázsló PSD-s tövisi polgármesterről, és persze neki szól. Hogy sok polgármester jött-ment a vidéken, de senki sem csinálta meg a hidat, erre jön ez a derék ember, rendes vasutas-gyerek, és tessék, elintézte Bukarestben, van híd, hogy az a drága jósieten áldja meg a kezét, s adjon neki minden égi s földi jót.

Itt a videó, tessék nyugodtan nézni, viccesnek tűnik, pedig elég groteszk. Az ominózus vers az 59. percnél hangzik el:

 

comments powered by Disqus
Az elszigetelt falvak lakóinak sokrétű szolgáltatást igyekeznek nyújtani civil kezdeményezésből.
Bár ünnepelni talán még korai lenne, az ítélet ugyanis még nem jogerős, és mindez Romániában történik.
Hol szálljanak meg az idesereglő turisták, ha nincs elég férőhely?
A rettenet színháza mögött ott a gyógyítás, az átok mellett az áldás. A téma azért is aktuális, mert az ördögűzésnek napjainkban igazi reneszánsza van.
A parlament rábólintott a módosításra, így most jöhetnek a már megszokott, hónapokig tartó viták.
Igazán furcsa, hogy egy olyan ország államelnöke pózol kultúremberként, amely országban az olvasást nagyjából száműzték a közéletből. Van viszont állandó politikai hisztéria.
sőt, vissza kellene térnie oda, ahonnan elindult. Bukarestbe. Cristian Tudor Popescu írása.
De van egy rossz hírünk is: nem tudni, mennyire tojnak majd az illetékesek a szigorú törvényre.
Knónikus nemtörődömségben szenved szinte minden mioritikus vízió.
Emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítják. Ismét.
A fiatal építészeknek sikerült maguk mellé állítani pár tehetősebb vállalkozót, és az önkormányzattal is megegyeztek.
A hórukkpolitika és a villámreform legalább olyan veszélyes lehet, mint a balkáni halogatás.