A zagy közös
Edgár
2019. szeptember 19. csütörtök, 18:08
A nagybozintai volt aranybánya után maradt ülepítő tó és meddőhányó még mindig ontja magából a mérgező anyagokat, a problémával két évtizede nem foglalkozik senki.

Szeles időben még mindig cianidokkal és nehézfémmel szennyezett levegőt lélegeznek be a nagybányai és környékbeli emberek. A nagybozintai volt aranybánya után maradt ülepítő tó és meddőhányó megtisztítására irányuló projekt lassan két évtizede nem kapja meg a szükséges anyagi támogatást a gazdasági minisztériumtól, holott a szél a tóból kipárolgó, illetve a meddőhányó porával felszálló káros anyagokat mintegy

hatvan kilométeres körzetben, Máramaros megye nagy részén szétteríti.

A ciánt és a nehézfémeket az arany és egyéb nemesfémek megtisztítására használták a korábbi, azóta betiltott eljárás részeként.

A helybéliek arra panaszkodnak, hogy a mérgezett levegő megbetegíti a gyümölcsfákat, egyes gazdák szerint pedig

uborkát és paradicsomot már nem is nagyon lehet termeszteni a környéken.

Az azóta csődbe ment Remin céghez tartozó, 2007-ben végleg bezárt bánya egyébként még 2000-ben került a figyelem középpontjába, amikor átszakadt a nagybozintai ülepítő tó gátja, és mintegy százezer köbméter ciánnal és különféle nehézfémekkel szennyezett zagy vonult végig a Zazar, Lápos, Szamos folyókon, valamint a Tiszán és a Dunán, míg négy hét múlva a szennyezés el nem érte a Fekete-tengert.

A kiömlő zagy csak ciánból 50-100 tonnát tartalmazott, és a legnagyobb károkat a Tisza magyarországi szakaszán okozta, ahol mintegy 1240 tonna hal pusztult el, a helybéli halászok és szakemberek azt hitték, soha többé nem áll helyre a folyó ökoszisztémája. A szakértők szerint

Csernobil után ez volt Európa legnagyobb környezeti katasztrófája.

A közelben fekvő Miszmogyorós település polgármestere, Anton Ardelean szerint csaknem 20 évvel a szörnyűség után a környékbeliek még mindig szenvednek a sorsára hagyott ülepítő tó és meddőhányó miatt. Sokan panaszkodnak légzési gondokra, a helyiek szerint már

a gyerekek is nehezen lélegeznek.

A polgármester többször is jelezte a gazdasági minisztériumnak és különféle illetékes szerveknek a problémát, ám azok a fülük botját sem mozdították.

A Máramaros megyei környezetvédelmi hatóság igazgatója, Gabriel Tămâian szintén arra panaszkodik, hogy a gazdasági minisztérium támogatása nélkül aligha kezdődhet el az ülepítő és a környék megtisztítása. Szerinte a levegőben mért szennyező anyagok mennyisége az utóbbi napokban nem érte el ugyan a kritikus értéket, egy átfogó környezeti tanulmány viszont már hét éve nem készült a témában.

A környékbeliek tovább szenvednek, az állam pedig, mint annyiszor, nem törődik saját polgáraival.

A 2000-es tiszai ciánszennyezésről egyébként Török Zoltán készített megrázó dokumentumfilmet, ha van egy fél órája, itt megnézheti:

comments powered by Disqus
Bár ünnepelni talán még korai lenne, az ítélet ugyanis még nem jogerős, és mindez Romániában történik.
Hol szálljanak meg az idesereglő turisták, ha nincs elég férőhely?
A parlament rábólintott a módosításra, így most jöhetnek a már megszokott, hónapokig tartó viták.
Igazán furcsa, hogy egy olyan ország államelnöke pózol kultúremberként, amely országban az olvasást nagyjából száműzték a közéletből. Van viszont állandó politikai hisztéria.
sőt, vissza kellene térnie oda, ahonnan elindult. Bukarestbe. Cristian Tudor Popescu írása.
De van egy rossz hírünk is: nem tudni, mennyire tojnak majd az illetékesek a szigorú törvényre.
Knónikus nemtörődömségben szenved szinte minden mioritikus vízió.
Emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítják. Ismét.
A fiatal építészeknek sikerült maguk mellé állítani pár tehetősebb vállalkozót, és az önkormányzattal is megegyeztek.
A hórukkpolitika és a villámreform legalább olyan veszélyes lehet, mint a balkáni halogatás.
A rácsok mögül ujjal mutogat a bukott kormányfőre EU-s pénzekkel kapcsolatos csalással vádolva őt.
Három napja keresik a rendőrök, a csendőrök és a hegyimentők.
A kincses város egyelőre utolérhetetlen Romániában a tömegközlekedés fejlesztésében.