Mimesis
MTímea
2019. augusztus 19. hétfő, 21:22
Huszonnégy művész mutatta meg, mi jut eszébe a generációkon átívelő családi mintákról.

A tavalyi centenáriumi téma után újra személyesebb hangvételű alkotásoknak teremtett keretet az Origo Kulturális Egyesület által szervezett Mimesis kortársművészeti kiállítás, mely idén a generációról generációra öröklődő családi történetek, tabuként kezelt titkok, sérelmek, sorsesemények kifecsegésére ösztönözte Kolozsvár művészeit.

A Mimesis fesztivál hetedik éve gazdagítja a 10. Kolozsvári Magyar Napok programját, és ahogyan az előző években megszokhattuk, a kiállítás rendhagyó tere mindig tágítja az értelmezés lehetőségét, sajátos hangulatba és megvilágításba helyezi a műveket. A Bánffy-palota egykori borospincéje, ahol félig beomlott vagy csak porladozó téglákból álló falak, egyenetlen talaj- és fényviszonyok fogadják a látogatót, ráerősít a kiállítás témáját megragadni próbáló huszonnégy művész alkotásaira.

Szántai János megnyitotta, Zakariás Ágota méltatta a kiállítást

Generációk találkoztak nemcsak a kiállítótérben, hanem az udvaron is

Kali Ágnes és Selyem Zsuzsa is felolvasott

A BHF Trio: Oana-Maria Floricioiu, Hollandus József és Szentkuti Farkas

Ott jártunk a megnyitón, meghallgattuk a meghívottak – Zakariás Ágota művészettörténész, Iakob Attila történész és Szántai János író – gondolatait a kiállítás kapcsán, majd a témával rezonáló felolvasásokkal – Kali Ágnes, Ovio Olaru, Florentin Popa és Selyem Zsuzsa – és muzsikával (BHF Trio) hangolódtunk arra, hogy a kiállító művészek révén mélyre ássunk a transzgenerációs minták sűrűjében.

Palimpszeszt – hirdette már a címében is azt, hogy a művek, úgy működnek, mint az ősi írásokat felülíró újraértelmezések. Van amelyik működött, van, amelyik nem.

Néhány fotón megörökítettük a hangulatot, de arra ösztönzünk mindenkit, hogy keresse fel személyesen a Bánffy-palota pincéjét (augusztus 25-ig, naponta 10 és 17 óra között), hiszen a művek lényege csak így megy át igazán.

Burka István Székely Madonna című alkotása

A kiállítás első napján nagy volt a nyüzsgés a helyszínen

Vlad Pârvu egészen hipnotikus alkotással készült
 

Darvay Tünde Suttogó paravánja titkokat ígér

Makkai Bence letisztult, minimalista üzenettel érkezett  

Mihai Nuțu a halál felől közelítette meg a témát


Irsai László Zsolt bábuja tükröt tart elénk

Néha nem könnyű venni az adást. Szentes Zágon: No Signal. 

A kiállító művészek: Alexandra Mocan, Alexandru Muraru, Bába István, Bob József, Burka István, Czimbalmos Anett, Daradics Árpád, Darvay Tünde, Dorel Găină, Florin Gherasim, Irsai László Zsolt, Inia Șerban, Kalló Angéla, Lőrincz Gyula, Lucian Székely-Rafan, Makkai András, Makkai Bence, Mátyás László, Mădălina Surducan, Mihai Nuțu, Mira Marincaș, Sipos Sándor, Szentes Zágon, Vlad Pârvu. 
comments powered by Disqus
Egy héten belül egy erdészt meggyilkoltak, egy másik pedig csak a szerencsének köszönhetően menekült meg a fatolvajoktól.
Több magyar tannyelvű tanintézetet is érint a szigorítás.
A nagybozintai volt aranybánya után maradt ülepítő tó és meddőhányó még mindig ontja magából a mérgező anyagokat, a problémával két évtizede nem foglalkozik senki.
Bár Románia nem szavazta meg, így is sikerült a többség szavazatát elnyerni az Európai Unió Tanácsában.
A párt szerint „bomlasztó tevékenységet” folytatott Székelyudvarhely polgármestere.
Nos, a szerző szerint nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ezért elsősorban Románia a hibás, na de persze, hogy mindjárt ott lohol mögötte az ellenséges Magyarország.
A taláros testület az államfőnek és a kormánynak is (részben) igazat adott a vitában, szóval nesze semmi.
A caracali áldozat megmentését megkönnyítette volna, ha működnek az európai támogatással beszerzett, segélyhívásokat fogadó eszközök.
Az mondjuk érthetetlen, miért kellett másfél évet várni a döntésre.
Mert azok a francos kisebbségek állandóan elnyomják őket a saját szent földjükön. Mint anno, a grófok.
Miért sajnálják ki a mogyorót a csokiból, ha az román piacra kerül? Hány termék alkalmaz kettős mércét Nyugat és Kelet között?
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.